Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50-51. szám
Bodros szőke fej. mosolygós angyalarc, kamaszfiús kiállás, s a mai teenager-divatnak megfelelő fehér trikó, amelynek elején nem a Beatlesek, vagy valamilyen más együttes festett képe látható, hanem két behemót boxkesztyű és ez a felirat: „The champ of Carnaby Street“ — ez Mark Lester. — Befejezted már az ebédet? — kérdeztem a moszkvai szálloda éttermében a tizenegy éves, körülrajongott. angol gyereksztártól. Felugrott a székről, elegáns gentleman-mozdulattal hellyel kínált, s kifogástalan udvariassággal felelte: — Óh, igen, asszonyom! Miben állhatok rendelkezésére? Kicsit furcsa volt ezt a szertartásos hangot hallani egy gyerek szájából, de hamar napirendre tértem felette, mert a szőke Markról — a kérdések és válaszok során — lehámlott ez a „nagyos“ póz. Mark Lester, a Dickens-regényből készült Twist Oliver musical-változatának — az „Oliver“ -nek a címszereplője. Talán maga Dickens sem álmodhatott ideálisabb kisfiúról, amikor a regényt írta. Mark bánatból szőtt, tágra nyitott szemű, szenvedő és révbe érő alakot formált gyerekkorunk Twist Olivérjéből. — Hányadik filmszereped volt ez? kérdeztem. — Tizenegy filmben játszottam már ... Két és fél éves voltam, amikor először szerepeltem a televízióban. Egyébként Oxfordban születtem, 1958. július 11-én. Most a „Korona“ elnevezésű, londoni színházi iskolába járok... — sorolta fel egy szuszra rövid élettörténetét. — Mit gondolsz: örökölted a színészi tehetséget? — Feltétlenül! — bólogatott komoly arccal. — A mamám színésznő, a papám pedig férfi-maneken. — Hogyan esett rád a választás, hogy te légy Oliver? — Kétezer gyerekből engem választottak. Nagyon izgalmas volt a forgatás, pedig nekem már nem volt egészen újdonság, hiszen előtte is filmeztem ... Volt ott például egy mókás bagoly. Körbe tudta forgatni a fejét, s amikor őt fényképezték, mindig belebámult a gépbe, pedig ezt nem szabad. A rendező bácsi dühöngött, én meg jót nevettem, a bagoly pedig fogta magát és elrepült ... Tessék csak ideadni azt a jegyzetfüzetet! Majd lerajzolom, hogy milyen volt az a bagoly - - -Kivette kezemből a filctollat, nyelvét kicsit kidugta, rajzolni kezdett, majd gyakorlott mozdulattal dedikálta is a „művet". — Melyik filmszerepedet szeretted a legjobban? — A legjobb volt az „Oliver!"... De elsorolom a többi nagyobb szerepemet is: „Allez-France“, „Arrivederci, Baby“, „Run Wild, Rún Free“, „451 Fahrenheit“, „Our Mother s House“... Szeretsz iskolába járni? Szeretek! Kzt most vegyem komolyan? — Igen, igen! És még tessék azt is megírni, hogy legjobban a matematikát szeretem __ — Te valóban „csodagyerek“ vagy! És mi a hobbyd? — A foci, az evezés, az úszás, Szeretek rágógumit rágni, bélyeget gyűjteni és már jól tudok golfozni is! Már nem a felnőtt sztárok pózát majmoló gyerek izgett-mozgott a mellettem levő széken, hanem egy igazi, tizenegy éves kamasz, aki csak a filmvásznon, meg a sajtófogadásokon sztár, egyébként hamisítatlan gyerek, tele virgonc huncutsággal és energiával. Már éppen ott tartottunk, hogy megmutatja, hogyan kell fogni a golfütőt, amikor érte jött a papája, s sürgette, hogy le ne késsenek egy fogadást. $knjL Mark felállt, szertartásosan kezet nyújtott: — Végtelenül örültem, hogy beszélgethettünk ... Aztán elment — reprezentálni. Lassan lépdelt, de biztos vagyok benne, hogy szívesebben ugrált volna fél lábon a kijáratig. S. Á. A szerző felvételei KÖZÉP'EURÖPA legidősebb színésznőjénél Nőnek — különösen színésznőnek — nem illik kérdezni a korát. Amennyi, annyi. Amilyen a szive, vagy a külseje. Az egyetlen színésznő, aki előttem sohasem titkolta korát — Kürthy Sári, a Vígszínház egykori ünnepelt művésznője, Nagy Imre, Újházi Ede, Jászai Mari és Csiky Gergely tanítványa. És nem cifrázom a dolgot, 1874. szeptember 29-én pillantotta meg a napvilágot egy földszintes kalocsai házban. Csodálatos életkor, majd egy évszázad! És nem is akármilyen izgalmas korban. Pályája sem akármilyen. Húszéves, még meg sem száradt az aláírás színészi diplomáján, a szabadkai színházhoz került, ahonnan 1896-ban az alakuló Vígszínházhoz szerződtették, és ott is maradt estéről estére, majd ötven esztendeig. Sári néni egykori partnerei közé tartozott Hunyady Margit (Sándor író anyja), Niká Lina, Beregi Oszkár, Gál Gyula, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Mátray-Betegh Béla, Szeremi Zoltán, Tapolczai Dezső, Csortos Gyula, az Amerikába távozott Lukács Pál, aztán Vendrey Ferenc, a felejthetetlen Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Törzs Jenő, Somlay Arthúr, Rajnay Gábor, Titkos Ilona, Fedák Sári. Élete a szinháztörténelem egy része. Az írókat, költőket is nehéz felsorolni, akiket megszólaltatott, biztos, hogy Shakespeare, Moliére, Schiller, Racin, Ibsen mondatait ízlelte nyelve hegyén, s ö is köztük volt, akik Molnár Ferenc, Héttői Jenő, Bródy Sándor, Lengyel Menyhért és mások nevét elindították a világhír felé. Éppen negyedszázada van nyugdíjban. Amikor a fasiszták gyalázatos árulással megszállták Magyarországot, kijelentette: „Nem játszom nekik." Aztán nem újította meg szerződését, végleg lelépett a színpadról. Most is olyan, mint Dumas hercegnői: ha valahol megjelenik, rögtön köré telepednek. Minden áldott nap besétál a pesti újságiróklubba Szemüveg nélkül írja önéletrajzát, emlékeit már életében a Színháztörténeti Múzeum őrzi. Kávét iszik és Coca Colát, A hosszú élet titkáról faggatom. Ennyit mond: — Sohasem ittam alkoholl és sohasem lumpoltam. És előadás után igyekeztem lefeküdni. Azt hiszem, a hosszú élet titka — nem szabad betegeskedni. Amikor Bajza utcai lakásán felköszöntöttem, zavarban voltam. Hát igen, ritkán találkozom majd százesztendős színésznővel. Roppant félszegen és bárgyún, zavartan és összekúszáltan, ennyit kérdeztem: — Hal kezdődik az emberi kor legvégső határa, Sári néni? — Nem tudom, fiam. Ér még nem vagyok öreg, Irta és a felvételt készítette S z ű t s I s t v á
