Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-07 / 49. szám
A PRÁGÁI MAGYAR KULTORA -KÖNYVAJÁNLATA: Szépirodalom: /társzobában И. bünhödés Alszópusz mesél Albert Gébor: Az Istentagadé Bálint Lajos: Vastaps Berkest András: Húszévesek Berkest András: Küszöbük Blerce, A.: Bagoly-íolyé Bronte, E.: Ovöltfl szelek Chandler, E.: A magas ablak Christie, A.: Holttest a köny Christie, A.: Tíz kicsi néger Déry Tibor: Ítélet nincs Dlenes András: Farkasles Dobos Lászlé: Földönfutók Dosztojevszkij, F. M.: Bűn és Dumas, A.: A három testőr lfj. Dumas, A.: A kamállás hölgy Erdős László: A professzor jubileuma Fehér Klára: Földrengések szigete Fehér Klára: Nem vagyunk ördögök Ferko, M.: Kalózklrályok és királyi káli Fóti Andor: Kelepcében az alvilág FQldes Péter: A delfin lovasa Galgóczl Erzsébet: Inkább fájjon Gárdonyi Géza: Aggylsten, Blrl Gárdonyi Géza: Egri csillagok Gombé Pál: Szigorúan nyilvános Habe, H.: Ha elesnek mellőled ezren . Haáek, J.: Az ellopott latrinán Hegedűs Géza: Az erdőntúll v Heltal Jenő: Almokháza Heltal Jenő: Tollforgaték 22 detektlvtörténet I—II. Illyés Gyula: Kháron ladikja.. Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Erdély aranykora (Szépirodalmi) Jókai Mór: A fekete vér Jókai Mór: Gazdag szegények Jókai Mór: Minden poklokon keresztül Jókai Mór: Mire megvénülttnk Jókai Mór: Törökvllág Magyarországon Kambanellsz, J.: Mauthausen (hangién Karczag Gábor: Ernesto Che Guevara Karllczky Margit: Janus Pannonius Kavabata, J.: Hóország Kóbó, A.: A negyedik jégkorszak Koval Lőrinc: A bajnok Merle, R.: Állati elmék Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője Nesblt, E.: Hárman a vasút mentén Passuth László: Aranyködben fáznak Radnóti Miklós: Ikrek hava Rlbeiro, A.: Farkasüvöltés Rolland, R.: Az elvarázsolt lélek I—II. Sásdl Sándor: Bosszú Somogyi T. Sándor: Gabi Szabó László: Bűnügyi múzeum Szilvást Lajos: Kipárnázott kaloda Vészi Endre: Kőzene snek Korona 71.-20.50 20.50 11.50 34.50 28.50 32.50 31.50 23. - 20,-38.50 8.50 24, - 22,- 81.— 25.50 17, -10.50 35.50 28.50 38.50 13, - 43,— 30.50 39,— 14. -12.50 18, -7.50 28.- 30,— 39,-17.50 33.50 24.50 18.50 22.50 25.50 33.50 28.50 37,-24.50 15.50 19.50 11.- 19.— 35.50 19. -11.50 87,- 18.- 29.-115.-20. - 17.- 48.-34.50 32.50 Ifjúsági éa gyermekkönyvek: Andersen legszebb mesél (10 éven felülteknek) 38.50 Bálint, A.: A Szitakötők Szigetén (4 éven felül.) 30.50 Benedek, E.: A vitéz szabólegény (10 éven felül.) 28.50 A bőbeszédű teknősbéka (10 éven felülieknek) 44.— Csipkerózsa — Grimm legszebb meséiből 14.50 Dickens, Ch.: Copperfield Dávid I—II. 98,— Egyszer volt... (8 éven felülieknek) 24.50 Elek stván: Háziállatok (Lep.) 9.50 Az ezeregyéjszaka legszebb mesél (10 éven felül.) 23.50 Fekete István: Barangolások (13 éven felül.) 18.— Gárdonyi Géza: Cifra mese (8 éven felülieknek) 25.50 Gárdonyi, G.i Szüleim gyémántja (12 éven felül.) 28.50 Grimm legszebb mesél 34.50 Grimm testvérek: Mesék 40.— Hamupipőke (Panoráma) 28.50 Hófehérke (Panoráma) 28.50 Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese 35.50 Kálmán Jenő: Sicc az Iskolában 27.50 Karinthy, Fr.: Tanár úr kérem (12 éven felül.) 10.50 Kertész, E.: Szendrey Júlia (14 éven felül.) 27.50 Kipling, R.: A Dzsungel könyve (8 éven felül.) 44.— Mikszáth, K.i A két koldusdiák (10 éven felül.) 24.50 Molnár, F.: A Pál utcai fiúk (9 éven felül.) 28.50 Móra, F.: Kincskereső klsködmön (8 éven felül.) 29.50 Négy testvér egymást kergeti (népi mondókák, találós kérdések — 3 éven felülieknek) 23.50 A Sárkányklrály palotája (8 éven felülieknek) 38.50 Szepes, M.: Pöttyös Panni az óvodában (4. felül) 25.50 Thorbjörn, E.: Róka Miska megjavul (14. felül) 11.50 Varga Katalin: Klsbence (5 éven felülieknek) 12.50 Verne, J.: Grant kapitány gyermekei 48.— Verne, J.: Sztrogof Mihály 25,50 Ismeretterjesztő könyvek: A lakás növényei 3.50 Mit főzzünk a gyermeknek 3.50 A 10—14 éves gyermek fa gyermek fejlődése) 3.50 1970 évi évkönyvek, kalendáriumok: Élet és Tudomány Évkönyve Füles Évkönyve Fürge ujjak Évkönyve Kincses Kalendárium Nők Lapja Évkönyve 18.50 12.50 24.50 14.50 14.50 Azonnal utánvéttel szállítja: Macfarská kultúra, Václavské nám. 2, Praha 1 KRÚDY GYULA Ш m Egyszer egy felvidéki városba érkeztem, a tornyokban szinte versenyezve szólották a harangok, az utcákon jószagú falombokból és virágokból oltárok voltak emelve, tömjénfüst és rozmaringillat szálldosott a levegőben, mezei virágok, hoszszú szárú füvek és frissen vágott gallyak a mezők és rétek szagát hozták a városba. Csupán egyetlen helyen üté meg egyéb szag az utazó orrát. Egy nagyon régi földszintes, bolthajtásos ház állott egy utcában, és pléhből vert söröspoharat nyújtott előre a kéz a kapu alatt. Egyéb kocsmajelvény hiányzott is a házról. Délután tehát itt megtelepedtem, miután szinte elfáradtam a harangzúgásban, a piros ruhás ministránsfiúk énekében, a papok fehér ruhájának látásában és az utcákon emelt oltárokhoz vándorló tömeg zümmögésében. A férfiak fedetlen feje felett mint az árnyék szállott a gyertyák és a tömjének füstje, nagy céhzászlókat cipeltek lassú méltósággal, mintha valamely eleven, élő személyiséget vinnének zökkenés és fáradtság nélkül, a fiatal nők fejét fehér virágok ékesítették, és szinte látható volt buzgó imádságuk, amint szájukat elhagyta, és haloványkék buborék alakjában röppent felfelé a napfényes levegőben. Valahol állandóan szólt egy öreg orgona, mint egy végtelen síp búgása a távolban, és láthatatlan kis hegedűk játszottak cincogó nótákat, amint a virág- és kalászszagú menet egyik utcából a másikba fordult. A hegyen olykor elpukkant a mozsár, és ilyenkor mindenki a lőporfüstöt és felvillanó tüzet nézte, ünnep volt a városban. A régi kis sörházban azonban olyan csendesség honolt, mintha egy másik városba valók volnának a fekete tornyok, aluszékony bástyák és visszhangos fedett hidak, amelyekben úgy kopogott a lépés, mintha az út innen a másvilágra vezetne, a gyöngén beszűrődő világosságban régi szentek és főurak életnagyságú, fába festett képei őrködtek a híd belsejében, egy piros bajszú király a híd közepén egy kalácsképű és hosszú orrú aszszonyságot térdepeltet a lábainál. Egy bocskoros öregember lóháton ment végig a hídon. A messzeségben a fekete tornyok harangjai úgy viaskodtak egymással a magasságban, mintha fehér sólymok harcolnának a ragyogó, felhőzetlen égboltozat alatt. A gazda talán a zászlót vitte valamerre, huzamos ideig üldögéltem a kútszerű, nyirkos udvarban, bádoggal fedett asztal mellett, a szomszéd ház salétromos falán egy fehér függönnyel fedett ablakocska volt, amelyről később megtudtam, hogy a városi nők leshelye, ahonnan férjeiket vagy vőlegényeiket a sörházban való mulatozás alatt figyelni szokták. Egy mellbeteg varrónő lakott az ablak mögött, és szegény bizonyára sokat hervadt azért, hogy a nők úgy szeretik a férfiakat, hogy a kocsmába is utánuk mennek. Később régi polgárőrségbeli fegyvereket vettem szemügyre a falon, egy szürke egér szaladt PALOTAI BORIS Az akasztó Második hete tartott már. Ez nem afféle összezördülés volt, múló kis harag... Megalapozott harag volt, néma és konok, tele keserűséggel. Kati minden este azzal feküdt le: nem csinálom további A szomszéd ágybon aludt András. Szabályosan lélegzett, túlságosan Is szabályosan, és Kati azt gondolta: Ilyen szabályszerűen csak az lélegzik, aki álmában Is vigyáz, hogy el ne árulja magát. Képmutató, sunyi, álnokl Egyetlen percig se maradok velel S kicsire gömbölyödve a faihoz húzódott, csusszanva, zajt nem ütve, nehogy András felébredjen. Nem is alszik, csak tetteti az alvást, háborgott. Minden mozdulata tettetés, félrevezetés. Hogy nem vette eddig eszrel Ha nem jön közbe az a színházi este, talán sohaserrTjön ráTDe közbejött, hólistennek! Közbejött, az Isten verje megl Az akasztó robbantotta ki, ami leszakadt András kabátjáról. Mindennap fel akarta varrni, egyre motoszkált benne: jaj az akasztói De meg kellett fürdetni Gergőt, s eszébe jutott, hogy nincs elég kenyér vacsorára, csengett a telefon, nem találta a Kölcsönkönyvtárbái hozott könyvet... Aztán megfeledkezett róla. Csak amikor András hazajött a színházból, és az előszobaszékre dobta a kabátját, nyilallott belé: rémes alak vagyok) S rohant a varrókosárért. Kezébe vette a kabátot, elnevette magát. — Már felvarrtad? — Mit? — kérdezte András. — Ne szerénykedj. Egészen rendesen varrtad fel. Nem szégyen az, ha egy férfi házias. — Sajnos, ki kell ábrándítsalak. Nem én varrtam fel. Mindenesetre örülök, hogy ... Kati félbeszakította. — Jó, jó, meg akartál lepni I Ismerlekl — Fogasra akasztotta a kabátot. — Honnan vettél szürke cérnát? Összekerestem az egész házat — Hagyd már az akasztótl — András fél kézzel magához húzta. — Inkább adj valamit enni. Klasszikus darabnál mindig megéhezem ... eszedel n — Mama — fordult Kati az anyósához —, mogo hozta rendbe András kabátját? — Volt is nekem arra Időml Konyhanagytakarítást csináltam. KI kell használni, hogy betegszabadságon vagyok. Szerdára kiírtak, addig beeresztem a parkettát. Kati tűnődve állt a fogas előtt. — Ilyen szürke cérnám nincs is... Ez egy Idegen cérna. Honnan vetted ezt a cérnát? András nagyokat harapott о szalámis kenyérből. — Nyilván iderepült. — Ne hülyéskedj I Nincs kedvem tréfálni. Ki varrto fel az akasztót? — Kati előtt hirtelen felbukkant Barátné sápadt kis arca. Fél éve dolgozik Andrással a tervezőirodán. Két gyermekkel maradt özvegyen, s András úgy emlegeti: „az a szegény kis asszony". Kati szorongva gondolt most erre a gyámoltalan kis özvegyre, aki a gyöngédségével kierőszakolja, hogy András törődjön vele. Az ilyen élhetetlen özvegyek mindent el tudnak érni, ha vakító fogsorral bánkódnakl Kivel voltál színházban? — kérdezte szűkülő torokkal. — Akit hirtelen el tudtam csípni. Ha előbb szólsz, hogy nem tudsz jönni... — Akkor Barátnőt hívod, mi? András jnár a második szalámis kenyeret ette. — Feküdj le, szivem... Hogy jutott eszedbe pont Barátné? Egyébként ő a gyerekeivel szokott színházba járni. Operabérletük van. Ezt is tudjál Úgy látszik, minden érdekli, ami összefügg vele. Addlg-addig sajnálta ... Kati furcsa nyomást érzett a gyomrában. Meglepte, hogy a féltékenység ugyanolyan tünetekkel jár, mint a gyomorrontás. Émelyeg, feszül a gyomra, a szája keserű nyállal telik meg. Nyugtalanul aludt el, s о saját nyöszörgésére ébredt fel. — Valid be ... nem haragszom, ha bevallód. András ásított, a szemét dörzsölte, tájékozatlanul nézett körül. Hány óra? Valid be ,.. utoljára kérlek. Megpróbálom túltenni magam rajta... vogy legalábbis megérteni. — Hisz még csak hajnal vanl — András a füléhez emelte az ébresztőórát, megcsörgette. — Jár. Négy ára. Mi bajod? — Nem voltál a színházban, nála voltál I Tanácsot kért tőled ... Igaz? Azt mondta, csak benned bízik. — Miért nem alszol? — Légy őszinte. Ennyit csak megérdemlek tőled? — Ne verd ki az álmot a szememből I — Szóval ott voltáll Bátorítottad, önbizalmat öntöttél belé. A legjobb módszer... — Katikám, végy be valami csillapítót. Frontátvonulás van, azt érzed.
