Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-07 / 49. szám
jE "Z > c •w Ю »C5 a r. Egyiptom, a csodák országa N agyon nehéz válaszolni arra a sokszor elhangzó kérdésre, hogy mit láttam Egyiptomban. Napokon át beszélhetnék a drágakövekkel díszített arany szarkofágokról, a piramisok gránittömbjeiről, vagy о kairói Egyiptomi Múzeum — a világhírű Mathaf el Maszri — kincsei közül például Tut-Anch-Amon (i. e. 14. sz.) sírjának leletgyűjteményéről. Beszélni kellene Sakkaráról is, a Nílus bal partján, az ókori Memphis közelében elterülő, Sokaris halotti istenségről elnevezett helységről, ahol az idegen megdöbbent tisztelettel áll meg Dzsószer fáraó lépcsős piramisa előtt és ugyanolyan csodálattal nézi az időszcmításunk előtti 2. évezred második felében épült Serapeumot, a memphisi Apisbikák temetkezési helyét. Csodálattal adózik az ókori építészeknek, akik mindezt felépítették, csodálattal adózik a rabszolgák tízezreinek, akik a hatalmas kőtömböket megdolgozták, és úttalan utakon rendeltetési helyükre szállították. De a legnagyobb élményt a gyermekek jelentik. Lépten-nyomon velük találkozik a járókelő, ott vannak a keskeny utcákban, a széles tereken, a piramisoktól: A Nílus az élet. Enélkül az ország nem létezhetne és nem alakulhatott volna ki már több ezer évvel ezelőtt egy virágzó civilizáció. Az utas, Okit az ország déli része felé visz a vónat, egyre jobban meggyőződik arról, hogy Egyiptomban, ahol nem ismerik az esőt, valóban a sivatagok között hömpölygő Nílus két partja jelentette és jelenti a létet. Luxori képeslap A folyam középső szakaszát zöldövezet veszi körül, gyapot, rizs, cukornád, kukorica és zöldség érik a termőföldek rombuszain, és a termés közül szeszélyes szabálytalansággal szökellnek a magasba a narancs- és fügefák. A zöldövezet határán terül el a Királyvölgy, és a folyam jobb partján a legtipikusabb arab város: Luxor. Keskeny utcák, apró udvarok, lapos tetejű fehér házak; a házak tetején a bennszülöttek takarmányt szárítanak. Az egyiptomi no ugyan már felfedte arcát, de öltözékévé! és viselkedésével még mindig Közel-Kelet régmúlt légkörét idézi szívja a vízipipát, a negyedik pedig éppen pihen. A bennszülöttek járkálnak, nézegetnek, beszélgetnek, mert itt az idő nem pénz, itt az uralkodó elv az, hogy nem érdemes sietni. Mindez az Amon Háreme főtemplom közelében, amit kosszfinxekkel szegélyezett út köt össze a karnaki Amontemplommal és amelynek építéséhez III. Amenhotep (i. e. 1400—13ó2) és II. Ramses (i. e. 1290—1224) neve fűződik. A luxori utcák illata Is jellegzetes. Az ember szinte elkábul az olajak, fűszerek, a dohány, a gyümölcs és az izzó fémek illatának keverékétől. Igen, izzó fémek, mert a kézművesek is az utcán dolgoznak, hihetetlen ügyes kézzel alkotva vasból, vagy bronzból fantasztikus' figurákat. Ilyenkor szívesen meghívják a nézelődőt egy csésze teára, vagy Coca- Colára és kedvesen, udvariasan elbeszélgetnek a családról, az üzletről, a politikáról. A vendégszeretet a jómodor egyik követelménye, és aki a meghívást visszautasítaná, súlyosan megsértené a házigazdát. De amint a vendég vásárolni akar, a szerény, udvarias, barátságos vendéglátóból egészen más ember lesz. És az is a jómodorhoz tartozik, hogy ilyenkor bírálni, csepülni kell az árut, alkudozni kell, elbúcsúzni, elmenni és ismét visszajönni, mert a vásárlás szertartás, játék, ami csak akkor az igazi, ha mindkét fél győzni akar, valahogy úgy, mint nálunk a kártyajátékoknál. És minél jobban sikerül az alku, minél kedvezőbb árat sikerül elérni, annál nagyobb a kereskedő elismerése és barátsága. Kötelet és hálókat árul ez az anya, míg aprósága a bazár nagy zsibajának közepette nyugodtan álmodik az Ezeregyéjszaka meséiről nál, a mecseteknél és az üzletekben. Megnézik az idegent bizalmas, jóindulatú tekintettel és szemükben felvillan a barátságos mosoly. Amikor szájuk mosolyra húzódik, hófehér fogsoruk szikrázva felragyog. Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy ezek a gyermekek jelentik Egyiptom jövőjét, ez a nemzedék, amelyet céltudatosan készítenek elő a legnagyobb, legnehezebb harcra, az írástudatlanság, a bürokrácia, a nyomor és az elmaradottság elleni küzdelemre, arra, hogy harcoljanak a butaság, a visszahúzó erők, a konzervativizmus ellen, az emberi szellemért. A Nílus az élet Egyiptom a csodák országa: Luxor, Karnak óriási templomkomplexuma, a Kirólyvölgy . . . Kairóból vonattal mentünk Luxorba, hogy láthassuk az életadó Nílust, amely hű barátként kísért utunkon. A folyam két partja Egyiptom 1500 kilométer hosszú éléstára, ahol évente háromszor aratnak, amely munkát és kenyeret ad a több mint harminc milliós népnek. Az ország hat évezredes történelme elválaszthatatlan ettől a folyam-Amikor Európában és Amerikában tél van, a luxori szállodák zsúfoltak. Hatalmas, fényűző paloták, pompás villák meseszerű kertekkel és medencékkel, szomszédságukban pedig nílusi iszappal tapasztott nádkunyhók, bazárok, zsibárusok, akiknél minden kapható, a ragacsos arab csemegétől kezdve a közeli temetkezési helyekről és templomokból származó „eredeti" dísztárgyakig. Hús, hal, legyek, cikázó kerékpárosok sokasága, száguldó gépkocsik, büszkén lépegető tevék és álmosan vánszorgó apró szamarak. Dübörgő lárma, füttyszó, kiabálás, kaotikus zűrzavar, az idegen úgy látja, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, de egy idő múlva rájön, hogy ebben a látszólagos zűrzavarban van valami orientális törvényszerűség, rutin és logika. Az utcák két oldalán a bazárok alacsony kirakatában ezüst és agyag amforák, dinnye, gránátalma, banán, datolya, narancs, cigaretta, borotvapenge, játékszerek, régiségek és közöttük egyegy arab üldögél, aki éles hangon igyekszik magára vonni á járókelők figyelmét. Egy másik, izzó parázson süti a bárányhúst, a harmadik élvezettel Szűk sikátor, rengeteg áru és fülsiketítő lárma, ez jellemzi az alexandriai bazárt, akárcsak az Orient minden városának bazárját A Nílus nyugati partján a régi egyiptomi kultúra csodálatos műemlékei, a Memnon kolosszusok tidvözlik az Idegen jövevényt. Az egyiptomi kultúrának eme névjegye valóban lmponzáns és lenyűgöző Juraj Bogdan
