Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

ÍERNACIONAUZMUS OLYAN fi 5 > 2ü 'Я fi. СЛ halnak a víz nem élhetünk nélküle kor sokan követ doblak a szövetkezetek megalapítóira, idős párttagokra és hisz­térikus, nacionalista és szovjetellenes cikkek láttak napvilágot, a Nő „Az én forradalmam'' címen ankétet indított, amelyben harcban edzett kommunisták, munkásmozgalomban részt vett elvtár­sak mondhatták el véleményüket, Írhat­ták meg emlékezéseiket. Akkor, amikor a CSKP küzdelmes éveit rágalmakkal feketítették, lapunk felelevenítette a kas­sai proletárasszonyok munkáját, tevé­kenységét. A szerkesztőség minden alkal­mat megragadott, hogy támogassa a kommunista párt vezető szerepének megerősítését és a még mindig nehéz helyzet konszolidálására irányuló törek­véseit. Ilyen értelemben várják az olvasók — köztük a Szlovákiai Nőszövetség tizen­nyolcezer magyar nemzetiségű tagja — az alakuló Barátnők klubjainak irányítá­sát is mind a Nö-től, mind a Magyar Nőtanácstól. A klubokon keresztül to­vább kell szélesíteni a „Nők a köztársa­ságért* mozgalmat, fel kell tárni gazdag népművészeti hagyományainkat, a 2ive­­na példájára egészséges nemzeti öntu­datra, anyanyelvűnk ápolására kell ne­velni a magyar nemzetiségű nőket. Amit a legtöbben vártak: A klub­alakítás- és tevékenység alapelveinek közlését nemsokára teljesíthetjük. Ugyanis összejövetelünk után két nap­pal, a Szlovákiai Nőszövetség KB-nak elnöksége jóváhagyta az alapelveket és az előzetes tájékoztatás szerint decem­ber 15-ig szlovák és magyar nyelven egyaránt eljuttatja a járási titkárságok­ra. Amennyit addig is mondhatunk: a nőszövetség helyi szervezetei mellett, az asszonyok javaslatára, érdeklődésük, kulturális igényeik kielégítése céljából — a „Nők a köztársaságért" mozgalom egyik fő akciójaként — alakulhatnak és dolgozhatnak a „2ivena", „Barátnő" és „Veőurky" klubok. A csehszlovákiai magyar asszonyok társadalmi-kulturális tevékenységéhez sem a lehetőség, sem a tennivágyás nem hiányzik, most már csak élni kell az adott lehetőségekkel. S hogy ebben segítsünk, erre buzdítsunk — és olva­sóink számára olyan élet- és munka­­feltételek biztosítását szorgalmazzuk, amely elegendő szabad időt is tartal­maz — úgy véljük, ezután sem leszünk témaszűkében. Olvasóinkkal együtt azon fáradozunk, hogy lapunk egyre több dolgozó nőhöz, háziasszonyhoz, diák­lányhoz és édesanyához jusson el. Tet­tekre serkentve, eredményeket méltatva, hibákra rámutatva — továbbra is min­dent megteszünk, hogy szocialista ha­zánk építését jól szolgáljuk. H. E. — Fel kell fedni a hibákét, ha azt akarjuk, hogy az orizág talp­ra álljon ... Ne feledkezzünk el a múltról... ne legyünk közöm­bösek egymás gondja-baja lránt — erről is szóltak értekezletünk résztvevői. Gyűlésünkön részt vett Ondrej Repka, az SzlKP KB dolgozója, valamint L. Gály Olga, a Magyar Nőtanécs elnöke is. — Tetszik a lap, szeretjük, vár­juk. Sajnos, legtöbbször megkés­ve kapjuk. Reméljük a postai hirlapszolgálat járási képviselői — ezeket a szavakat hallva — ezentúl gyorsabb kézbesítést biz­tosítanak — Gratulálunk és további jő lapterjesztést kívánunk — Illés Paulinának az ötszáz koronás vásárlási érméket Lucia Slváková, a 2ivena kiadóvállalat Igazgatóhelyet­tese adta át. A többi nyertes és Jntalma: Szamaránszky Blanka, Dunaszerdahaly, Vratná 694 — kétszemélyes, egyhetes üdülés, Stefanec Erzsébet, Málas — lévai járás — egyszemélyes, egyhetes üdülés, Fűlsz Mária, Komárom, ul. C. A. 28 — mixer, Csicsay Ilona, Perbete, AKI — fémtál, könyv, dr. juhász István, Tlszacsernő — díszkulacs, könyv, Petrlk Barnabásné, Nagykapos — kerámia, könyv, Száraz Mária, Kőhld­­gyarmat — kerámiatál, könyv, Modzsú Ilona, Buzita — fémváza, könyv, Taksony Éva, Tallós — fémváza, könyv, Zseblk Gizella, Körtvélyes — kerámiafigura, könyv, MIchal Márta, Mátyóc — fémváza, könyv, Vozár Erzsé­bet, Sxepsl — fémváza, könyv, Varga jánosné, Léva — faragott pohár, könyv. Mészáros Mlklúsné, Alsószell — gyertyatartó, könyv, Blrkus József, Martos — faragott pohár, könyv, és Gyurcsek Ilona, Ragana Erzsébet, Nehoda Anna, Etelköz! Emma, könyvjutalom. okos, megértő, őszinte és természetesen hű. Nem tar­tom utolsó dolognak azt sem, ha ismeri a főzés tudo­mányát (jó, ha a férj is ismeri). A jó házasság elő­feltétele a kölcsönös szereteten s az említett tulaj­donságokon kívül a megfelelő anyagi bázis. T. Tibor Húszéves technikus lány vagyok, szép munka­köröm és sok barátom van, és mégsem mondhatom magam boldognak. Sokat bántanak otthon a falu­ban az emberek. Elítélnek, mert sok fiúismerősöm van, akikkel gyakran járok szórakozni, de egyiket sem veszem komolyan. Nagyon bánt, hogy még a szüleim sem értik meg, itthon csak olyan baráti köröm van, akik között nagyon nehezen fogom megtalálni a hozzám illő társat. Szerintem a férfit több oldalról Is meg kell ismerni: nemcsak négyszemközti beszél­getésekben, hanem szórakozás közben Is. Legfonto­sabb erénynek tartanám az igazság szeretetét. Aki becsületes, igazságszerető, az később jó férj, megértő családapa lesz. S ilyet találni — türelem és kitartás kérdése. H. Zsuzsa Nagyon sok választ elolvastam. Volt, akivel egyet­értettem, és volt, akivel nem. Szeretném, ha meg­ismernék az én elképzeléseimet. Huszonhárom éves vagyok. Járok egy fiúval, aki két évvel fiatalabb mint én, de remélem, hogy ennek ellenére ideális élettárs lesz. Mert szerintem ideális élettársat nem lehet ta­lálni, de azzá lehet nevelni. Mindenkinek van vala­milyen hibája, amit még ki lehet javítani — mielőtt az igent kimondják. Sok lány ott hibázik, hogy min­dent elnéz udvarlójónak. Én már most megmondom, ha valahol hibázik, és ő szintén, ha én nem cselek­szem jól. Aztán közösen eldöntjük, kinek van igaza. Legfontosabb a kölcsönös megértés és bizalom — természetesen azonkívül, hogy nagyon szeressük egy­mást. B. Margit Február elsején töltöm be a tizenhatodik évet, így még az „Ideális élettárs” választásával nem foglal­koztam komolyan. Elképzeléseim nekem is vannak, gondolom, olyan, amilyen egy lánynak kamaszkorban lehet. Elsősorban legyen csinos, jó megjelenésű, jól értsük meg egymást, négy-öt évvel legyen idősebb. Lehető­leg műveltebb legyen mint én. Inni ihat, de ismerje a határt. Szórakozni is járjunk, de csak addig, amíg az anyagiak megengedik, kölcsön ne kelljen kérni. Szeresse a családját, a gyerekeket. Gyermekeink ne­velését beszéljük meg, a háztartásban is segíthet, de nem kell, hogy mindent ő csináljon. S. A. Bizony, már elmúlt a hatodik házassági évfordulónk és nagyon sajnálom, hogy ilyen gyorsan szalad az idő. Van egy három és fél éves kislányunk, tavaszra várjuk a másik babát. Még eddig mindenütt, minden­kinek örömmel mondhattam, hogy boldog, harmoni­kus házasságban élünk. Nagyon sajnálom az olyan tapasztalatlan fiatalokat, mint P. M. diáklány és R. János, akik eleve ilyen bizalmatlan és reménytelen szívvel indulnak majd a házasságba, az ideális élet­társ keresésére. Vannak rosszul és jól sikerült házas­ságok, de végül is olyan mindegyik, amilyenné két egymást szerető ember formálja. A jót meg lehet őrizni, de el is lehet rontani. Mert bizony a házasság­ban nem úgy történik minden, mint ahogy azt szerel­mes fejjel elgondoljuk, álmodjuk. Ezeket a kis csaló­dásokat azonban hamar elfelejtjük, ha megértéssel, szeretettel igyekszünk egymást boldoggá tenni. R-né szül. T. Ilona Kedves diáklányi Nagyon szép öntől, hogy szereti lédesanyját, de az már annál rosszabb, hogy olyan ,tanácsot ad a fiúnak, hogy hagyja el az anyja ked­véért azt a leányt, akit szeret, akivel boldog lehetne. A szülők áldozatát nem lehet így viszonozni. És ezt a gyermekét szerető szülő sem kívánhatja. Minden .ember azért születik, hogy családalapítással új nem­zedéket neveljen, abban viszonozza, ami jót szüleitől kapott. Nem rossz dolog azonban meghallgatni a szülők tanácsát. Annak idején engem sem szívesen fogadtak a férjem szülei, de most annál nagyobb ez örömük boldog családi életünk láttán. K. Józsefné Tizenhét éves vagyok. Jártam egy évig egy fiúval. P tizenkilenc éves volt, nagyon szerettük egymást. Azt gondoltam, hogy ez örökre így marad. Persze, csa­lódtam. Nagyon ivott és azt gondoltam, hogy minek tegyem tönkre az életemet, ezért szakítani akartam vele. Nem volt könnyű, mert azt mondta, öngyilkos lesz. De mégis — miután elment katonának — inkább engem felejtett el, mint az ivóst. Jobb így, mert milyen életem lett volna egy ivós ember mellett. Remélem, hogy találok majd más fiút, akivel megértjük egy­mást. P. M. Felkérjük azokat a huszonhat éven aluli olvasóin­kat, akik belekapcsolódtak az „Ifjú szemmel" vitába és nem írták meg életkorukat, teljes nevüket és lak­címüket, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyék 'meg. Szerkesztőségünk ez év december 15-én beszél­getésre hivja össze Pozsonyba az ankét minden 26 éven aluli résztvevőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents