Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
Kezdő költők versei Őszi ködben Góré-kotonák az őszi ködben sorakoznak mint valamikor régen Waterloonál Napóleon dicső hadserege, harcra készen. Kalpagjuk szétvirult suhog poros levélruhájuk a gúnyos őszi szél elől varjak szállnak pihenni rájuk. Farkas Rózsa Köd Betakaródzott az est Kint már csak magam vagyok Bálákban hullik rám a köd s beföd A lámpák: kisértet-fények A csillagok most olyan messze mint szivemtől a boldogság vannak s te még a csillagoknál is messzebb vagy valahol Szobádban lámpa ég lehet hogy rózsaszín lehet hogy kék Baüdelaire-verseken merengsz? Itt csak köd szitál Chopin-balladákat hallgatsz? Itt a kert sivár és a sóhajok a sárga avarba fúlnak Hiányzol Efvirágzik a dália a margaréta Úgy tűnik már ez az ősz sem hoz el s ki tudja hány ősz van még életünk rokkáján VARLAK Komlósi Lajos BESZÉLGETÉS Dávid Teréz írónővel Legújabb kötete rövidesen megjelenik a könyvpiacon. Ezzel kapcsolatban folytattunk rövid beszélgetést az írónővel. — Az Üj Szó már közölt egy részletet megjelenő regényéből, az Ifjúságból elégtelen-bői. Ahogy a cím is utal rá, a fiatalok problémájával foglalkozik. Mi késztette erre? — Sok fiatal ismerősöm van. Figyelemmel kísérem az életüket. Látom, sok meg nem értéssel találkoznak egyesek részéről. Különösen, ha önálló keresőként, magányosan élnek — ez a lányokra vonatkozik — a környezetük hamar rossz véleményt alkot róluk. Az, hogy szórakozni vágynak és miniszoknyát hordanak, nem ok arra, hogy „rossz" lányként bélyegezzék meg őket. Róluk írok, segítő szándékkal, de a felnőtteknek. Művem két vonalon fut, egyben társadalomkritika is. — Tipikus az, amit írt, konkrét eseteket, személyeket dolgozott fel ? — Természetesen, de nem kizárólagosan. Sok apró részletből, helyzetekből, megfigyelésekből tevődik össze egésszé a regényem. Hősnőm egy boldogtalan családból a világba kikerülő lány. Egy távoli faluba megy tanítani. Majdnem elbukik. Munkatársai részéről teljes közönnyel találkozik. Ha a hóna alá nyúlnának, könnyebben megállná a helyét. De a környezetében senkit nem érdekelnek a problémái, senki sem kérdezi tőle, mivel tölti a szabad idejét. Ö ugyanakkor kollégái minden ügyes-bajos dolgáról tud, hogy mi baja a gyereküknek, mit vacsoráztak az este. Nehezebb annak a lánynak a helyzete, aki nyomasztó otthoni légkörből kerül ki. Nem kell ahhoz, hogy iszákos apja, vagy rossz anyja legyen. Elég a meg nem értés taszító légköre a családban, amelyre a fiatal érzékenyen reagál és amely tönkreteheti. — Mit tart ma általában jellemzőnek a fiatalokra? — Nem tartom másnak őket, mint a régieket. A nemzedékek közötti ellentét minden korban megvolt. Hogy az irodalomból említsek egy-két példát: Turgenyev Az apák és fiúk-ban, Galsworthy a Forsyte Sagá-ban dolgozta fel ezt a problémát. Végeredményben az ifjúság hozza mindig az újat. A vita és ellentmondás minden korban megvolt. Persze ma a technika korszakát éljük, a tempó gyorsabb. Az idősebbek nem győzik úgy az iramot, ök már szeretnek egy kicsit megpihenni. Így a távolság nő. A gépesítés folytán ma sokkal nagyobb a mozgási, tapasztalatszerzési lehetőségük. A fiatalok sehol sincsenek megelégedve, de szerintem ez a helyes. Az elégedetlenek viszik előre a világot. Megértem őket, ha nem is értek velük mindenben egyet. Szerintem huliganizmus nincs, azaz mindig van valami oka. — Megint elérkezünk a társadalomkritikához. — Igen. Nagyon elmarasztalom azt a nézetet, hogy nekem rossz volt, legyen nekik jobb. Mindent meg-DÁVID TERÉZ A néni korán reggel, még mielőtt felkeltem, elment az Irodába. Reggelim mellett találtam pár sort, menjek le a kert végébe a kacsaúsztatóhoz, napozzak, egyek a fákról annyi gyümölcsöt, amennyi belém fér, és a jégszekrényben ebédet is találok. Ö csak három óra felé jön haza, a bácsi valószínűleg még később. Bikiniben lefeküdtem a ribizllbokrok alá, szájammal téptem a vérpiros bogyókat, szemeztem a nappal — álmodoztam ... Rímek jutottak az eszembe, először életemben. Bizonyára a boldogtalanságtól. Átlényegültek a kínjaim. Sajnos, nem vittem magammal papírt meg ceruzát, pedig egyre mondogattam ... Addig ismételtem saját költeményeimet, amíg elaludtam. A doktor bácsi árnyéka borult rám, amikor felébredtem. — Elaludtunk? — kérdezte. A bácsi nem, csak én. Hát bizony én nem. Én megizzadtam. Bedöglött a tragacs. Gyalog jöttem. Ettél valamit? IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN (Regényrészlet) — Almát a fáról, riblzkét a bokrokról. — Ebédet? — Úgyse fér belém. — No gyere, akkor asszisztálj nekem I — A bácsi itthon étkezik? — Kivételesen. — A kocsi miatt? — Uhüm. Na gyere! — Én nem vagyok éhes ... — Iszol egy kávét. Különben is megígértem apádnak, hogy beszélek a fejeddel, összekötjük a kellemeset a hasznossal. Mikor szándékozol tovább utazni? — Nem tudom, mikor van vonatom. — Oda nem visz vonat, csak busz ... Miattunk azonban nem kell sietned. — Azt tetszett mondani, jobb, ha megismerkedem a környezettel. — Arra is marad Időd. Na gyere Magamra kaptam a pongyolát, és mentünk. A hűtőszekrényig meg sem álltunk. A bácsi kinyitotta. — Enni nem akarsz, de inni csak iszol?) Láttam ott egy üveg olasz vermutot. A bácsi elfogta pillantásomat. — Helyeslem I Vermut citrommal, jéggel... Mikor elhelyezkedtünk az elfüggönyözött, hűvös szobában, melyet a bácsi titkos rendelőként használt (mert 6 is fusizott), rákapcsolt: — Most pedig beszélgessünk, Mondd el a terveidet, hogyan képzeled el a jövődet? — Inkább a bácsi beszéljen. Szeretem hallgatni. Még azt sem veszem rossz néven, ha oktat. — Én nem oktatok. Én csak mesélek. Elbeszélés formájában továbbítom tapasztalataimat. Történeteimnek funkciói vannak, kitárom a fantázia világát, mejy a ti életetekből hiányzik. Nektek, lányom, csupán a realitásokra szorítkozik a képzeletetek, és miután egészséges ösztöneitek hiányolják a meséket, valahol egy elvont világban keresitek azokat. Absztrakcióhoz menekültök, és elvárjátok, hogy kivezessen a szürkeségből. No de ugyebár, ahogy az emberi szervezet megkívánja a maga megfelelő mennyiségű vitaminját, éppúgy a szellemnek is szüksége van vitaminokra. A szín, a hang, a forma ... ezek a szellem vitalitásai. Mindig új hang, új forma, új színek, másféle árnyalatok. Persze idő kell, amíg mindez érthetővé válik. Természetesen, akinek a szeme ezekhez az új formákhoz, hangokhoz, színekhez már gyermekkorában hozzászokott, annak számára érthetőbb minden, amint annak, aki más stílusokon nőtt fel, más formákat pillantott meg gyermekkorában. Csakhogy mire majd elérkeztek valahova, jönnek a fiatalok, az új utak keresésével. — Milyen szépen tud a bácsi magyarázni. Ehhez is tehetség kell. — Csodátl Fecsegek, mert érzem, hogy lassacskán lejárt az időm. Pedig sok minden van még a tarsolyomban, amit szét kellene osztogatnom. Erről van szó. Ezért nem tud tőlem senki szóhoz jutni. Például te sem. Holott meg vagyok róla győződve, hogy te legalább olyan érdekes dolgokat tudnál velem közölni, mint én veled. Nos! Fogj hozzál — Velem nem történnek érdekes dolgok. Hogy veled nem történnek? Azt én nem hiszem. Kimondom kereken, nem hiszem. Mindenkivel történnek érdekes dolgok. Vállat vontam — Velem nemi — Ejnye, ejnyel Ezt te velem akarod elhitetni? Te, aki már eljutottál odáig, hogy ki merted nyitni a gázcsapot? Lányka, lányka, tudod te, milyen nagy dolog az? Én öreg ember vagyok, de bizony képtelen volnék megtenni! — Cirkusz volt... — Ezt meséld Anna néninek. Nekem ne mondj ilyeneket. Hallgattam, néztem, hogy törik meg a fény az üvegen, A bácsi újra teletöltötte a poharakat. — Hát akkor segítek. Szervusz. — Koccintott, ivott, azután azt kérdezte: ■ Szerelem? Nem volt értelme a tagadásnak, a bácsi már mindent tudott. — Az csak egy ok volt a többi közül.
