Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
potuk rohamosan javul. Rövidesen visszatérhetnek otthonukba, és folytathatják az iskolában tanulmányaikat. Mi váltotta ki a testvéreknél az idegműködés összeroppanását? — A gyermekneurózist leggyakrabban a családon belül ért csalódások, csapások, és a konfliktusok, viszályok váltják ki. Ezek alapvető élet- és érzelmi szükségleteiben fenyegetik a gyermeket — magyarázta dr. H. Nagyová. — A szülők közötti éles ellentétek, a válás, az anya vagy az apa iszákossága megingathatják a gyermek lelki egyensúlyát. Hasonló következményekkel járhat valamelyik szülő elvesztése is. A testvéreknél — Editnél és Máriánál — édesanyjuk hirtelen halála, az édesanya utáni bánkódás, a nagy lelki fájdalom váltotta ki ezt a súlyos állapotot. Ehhez még az is hozzájárult, hogy az apa rövid idő elmúltával újra nősült. A két kislány színleg elfogadta a fiatal „mostohát“, aki jól bánt velük, de úgy látták, túlságosan kedves az édesapához. A lányok féltékenyek lettek.- Mindezt a lányok mondták el?- Részben elmondták, részben papírra vetették. Kezdetben nehéz a lelki beteg gyerekeket szóra bírni. Az unszolásra ingerlékennyé válnak, és állapotuk rosszabbodik. Amit akarnak, azt elmondják. A nagyobbakkal esetenként életrajzot íratunk, a többit, ami még érdekel bennünket, és amire szükségünk van, hogy a betegséget kiváltó okokra következtetni tudjunk, lerajzolja a gyermek. Mi meghatározzuk a feladatot: rajzold le a családot reggel, este, ebédnél, rajzold le barátaidat, az iskolát, a parkot, ahol játszani szoktál és hasonlókat. A családtagokat ábrázoló figurák méretei, elhelyezése a lakásban, a színek alkalmazása és egyéb — mások szemében talán jelentéktelennek tűnő dolgok — igen sok ténnyel szolgálnak nekünk. Betegeink között van egy fiú, aki, amikor arra kértem, rajzolja le, mit csinál a család este, egy kere-Minden rajz egy-egy vallomás. tét húzott a rajzlapon, ez volt a lakás és benne, a közepén egy apró figura — saját maga. Péter egyke volt. Kicsi korában sokat foglalkoztak vele. Értelme korán kinyílt, az iskolában jó tanuló volt. A szülők útja az évek során elágazott, egyre kevesebb idejük maradt egymás és a gyerek számára. Péternek kulcsot akasztottak a nyakába, önálló lett, zsebpénzt is kapott eleget, vehetett magának mindent, amire kedve támadt. Tanítás után hazament, elvégezte a leckéjét, azután várt: ki Jön előbb haza, anya vagy apa. Megmelegítette a vacsoráját és még mindig várt. A szülői értekezleten a tanító néni panaszkodott, hogy Péter az utóbbi Időben hanyag, mindig elfelejt valamit, felületesen készíti el az írásbeli feladatokat, szórakozott, tanítás alatt nem figyel. A szülők felelősségre vonták. Visszafeleselt, megverték. Egyszer, kétszer, sokszor. A hetedik osztályban, a félévi bizonyítványában három elégtelen éktelenkedett. Az osztályfőnök behívatta a szülőket, és közölte velük, hogy fiuk nemcsak rossz tanuló lett, hanem tolvaj is. Többen jelentették már az osztályban, hogy eltűnt a pénzük. Az utolsó esetnél Pétert rajtakapták. Amikor szembesítették szüleivel, idegrohamot kapott. Ezután került a gyógyintézetbe. Lelki válság fenyegeti azokat a gyerekeket is, akiknek családi körében nem fordulnak elő olyan kirívó esetek, mint az iszákosság, a válás, valamelyik szülő elhalálozása, de életükből hiányzik a rend, a ritmus, a kölcsönös bizalom, az összetartás és a lelki nyugalom. Pétert kicsi korában elkényeztették, szeretettel halmozták el, aztán egyszerre azt vette észre, hogy teljesen magára maradt, nincs más körülötte, csak a nyomasztó négy fal, a sivár, üres lakás. Nem a lustasága, hanyagsága miatt romlott le az előmenetele. Tanult, úgy mint azelőtt, de semmit sem tudott megjegyezni, mindent elfelejtett. Beteg lett, lelki beteg. Irigyelte társait, akiknek otthon volt kivel megosztaniuk élményeiket, ezért vette el a pénzüket, hogy őket is szomorúnak lássa. Az elcsent összeget nem költötte el, hiánytalanul visszaadta. — Ahhoz, hogy kis betegeinket megóvhassuk a további neurotikus konfliktusoktól, mindenképpen bele kell mélyednünk személyes élményeikbe — mondja dr. Rudolf Arne, gyermekpszichiáter. A nagyobb, értelmesebb gyerekeknél a már említett módszerekkel nyerünk képet életkörülményeikről, a kisebbeknél a játékszerek a segítőtársaink. A szülők elmondják, hogy gyermekük egy idő óta teljesen megváltozott. Nyugtalanul alszik, álmában beszél, nem akar enni, mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit parancsolnak neki, éjszaka bevizel, ha szidják, visszafelesel, goromba, dadog — tehetetlenek a gyerekkel szemben, minden nevelési módszerük csődöt mondott. A „rosszaságnak“ több oka van. A vizsgálatok során rendszerint kiderül, hogy ezek a gyerekek már korábban olyan jellemvonásokkal rendelkeztek, amelyek elősegítették a megbetegedést. Ilyenek a fokozott érzékenység, indulatosság, nagyfokú érzelmi igényesség, félelem, fáradékonyság, önfejűség és hasonlók. Mindazt, ami ezekkel a tulajdonságokkal összesítve hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekből „elviselhetetlenül rossz gyerek lett“, azt tudomásunkra adja, amikor a babával, az állatfigurákkal, bábszínházzal játszik. — A gyógyítás során a káros jellemvonásokat tompítani, az ellentétes irányú hajlamokat fejleszteni igyekszünk. A zárkózott gyermeknek olyan megbízatásokat adunk, melyek önállóságra ösztönzik, a kényes gyermeket rugalmas magatartásra szoktatjuk, a túl érzékeny gyereket sokoldalúan edzzük. — A gyermekkorban jelentkező kirívó jellembeli megnyilvánulásokat a szülők vegyék komolyan. Ne azzal könyveljék el, hogy majd kinövi, ha értelmesebb lesz uralkodni tud rossz hajlamain. Ha a gyermek abnormis személyiségfejlődés felé hajlik, idejekorán kell kiegyensúlyozni és elhárítani azokat a káros tényezőket, amelyek az idegműködés összeroppanását idézik elő. A gyermekpszichiátria olyan gyógyintézet, mint a többi. A különbség csak annyi, hogy azoknak a kis betegeknek az életéből, akik ide kerülnek, hiányzik a lelki egészség legfőbb védelmezője — az öröm és a boldogság. JANDÁNÉ H. MAGDA BOLDOGSÁG NÉLKÜL élni m m tr A gyógyintézetben tanul- Sokszor a játék sem szerez nak is a gyerekek örömet Feró Spáóil felvételei