Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
VÉDELMÉBEN Lehet-e, kell-e az emberek magánéletének problémáival, bajaival intézményesen törődni, foglalkozni? Mások boldogságáért dolgozni, tenni valamit olyan felelősség, amit csak önmaguk erkölcsi szilárdságában, ítélőképességében és tárgyilagos tájékozottságában biztos emberek vállalhatnak. Az ilyen intézmény társadalmi küldetésének nagyságát, fontosságát még a szavak játékossága sem oldja, ha így nevezzük: boldogságfelelős. Hivatalos neve: „Házassági és családvédelmi tanácsadó“. Rendel minden csütörtökön délután 14,00 és 17,00 óra között. Ennyi áll a dunaszerdahelyi kórház poliklinikai részlegének egyik fehér ajtaján. Mi kellett ahhoz, hogy október végétől minden csütörtökön kinyílhasson ez az ajtó a tanácskérők előtt, s hogy egyáltalán — valaki lényegesnek tartsa a család, otthon, házasság örök kérdéseire, korunkban felmerülő problémáira a válaszadást. Beszélgettünk, meditáltunk. Hogy társadalmunk a család, házasság helyzetének alakulásakor eddig nak orvoslásra, ha nem előzték meg őket. Az elsők között úgyis a családtervezést, a terhességmegelőzést szolgáló tanácsadás szerepel majd. A családi élet megsérült, vagy ki nem alakult harmóniája pedig lelki bajok, idegbántalmak forrása. Ha már az első tünetek jelentkezésekor segítünk — kevesebb lesz az idegbeteg anya, a lelkileg sérült gyermek — és talán az alkoholista férj is. Ez volt a véleménye dr. Terén nőgyógyász főorvosnak és Lepis Mária járási szülésznőnek is. — Nagyon izgatott vagyok, sikerül-e, jó lesz-e, bizalommal fordulnak-e hozzánk? — nézett körül Stecklerné a napfényes rendelőben a megnyitás előtti napon. — Minden rendben lesz — nyugtatta, biztatta Lepis Mária, miközben sorra szedegette elő a fiókból az ismeretterjesztő egészségügyi és pszichológiai anyagokat. — Ezeket oda tesszük a váróba, az asztalra. Akit érdekel, vihessen belőle. — Valóban nem izgul? Tud majd választ adni a kérdezőknek? Segítséget, tanácsot? Hiszen ön lesz itt az, akihez először és elsősorban fordulnak a tanácskérők?! — Több mint két évtizede, hogy közvetlen kapcsolatban vagyok a járás édesanyáival. Fiatal, tapasztalatlan kismamákkal, idősebb, több gyermekes anyákkal. Ismerem testi-lelki bajaikat, tudom, hol mitől függ, hogy kopott-e, vagy új, hófehér a pólyavánkos, amibe az újszülöttet bugyolálják. Tudom, mekkora gond, ha még pici a gyerek és már a másik is útra készülődik és hogy milyen baj, ha megbetegszik az édesanya... és hogy mitől betegszik meg a leggyakrabban. Mostanáig is lépten-nyomon kérték tőlem a tanácsot. „Sír éjszaka a gyerek, a férjem haragszik miatta, mit csináljak? Segítsen már, Lepisné, szóljon az érdekemben a bizottságban — három gyerekem van, nem akarok megint szülni.“ Sorolhatnám a Steckler Borbála a SzNSZ járási titkára ◄ Lepis Mária a járási szülésznő Dr. Sintayová pszichiáter F. Spácil felvételei többnyire csak a következményeket mérte fel. Sok a válás, a szétesett családokból származó gyermekek száma, akik fokozott gondoskodást igényelnek. Gyermektartás, magányos anya... és így tovább, de foglalkozunk-e eleget és érdemben a válást kiváltó okokkal és törődünk-e azzal, hogy ezek az okok megszűnjenek. Nem lenne helyesebb, ha a házasulandókkal, fiatal házasokkal, a család harmonikus életét zavaró problémákkal foglalkoznánk? Egy éve már, hogy Steckler Borbála, a nőszövetség dunaszerdahelyi járási titkára ezzel kapcsolatban azt mondta: létesíteni kellene Dunaszerdahelyen is egy olyan családvédelmi tanácsadót, amilyen Prágában már néhány éve villámhárítója a válásoknak, segítője a gondjaikra választ kereső fiataloknak, elsimítója, tisztázója kisebb-nagyobb családi viszályoknak, nézetkülönbségeknek. Nem azért, mintha Szerdahelyen több lenne a válás, mint az ország iparilag fejlettebb területein, városaiban: ellenkezőleg. De éppen azért, hogy a házastársak felelősségtudatát elmélyítsék, kialakítsák, a fiatalok érzelmi nevelését irányítsák, a nőket az anyaság hivatására neveljék, ennek betöltésében segítsék. És Steckler Borbála addig kérdezett, javasolt, magyarázott, érvelt, amíg megértő segítségre nem talált. Tetszett a gondolat, amelyből nem is olyan lassan konkrét terv lett. Kell, szükség van rá! De hol és ki vezeti majd? Legyen itt, nálunk a kórház épületében ajánlotta dr. Kasala igazgatóhelyettes — hiszen a családi gondok-bajok legtöbb esetben nálunk vársok kérést, kérdést — szinte előre látom, mivel fordulnak leggyakrabban majd itt is hozzánk. Csakhogy mi tanácson kívül egyébbel is segítünk ám — előkészítettük nemcsak ezeket az ismeretterjesztő anyagokat, hanem az Antigestet, a peszszáriumokat is. Tehát tökéletes nőgyógyászati kivizsgálást, szaktanácsadást, segítséget, terhességgátló gyógyszert és eszközt is biztosítunk. Ebben dr. Terén nőgyógyász-főorvos, a lelki bajok, problémák orvoslásában pedig dr. Sintayová pszichológus segít majd nekünk. — A prágai tanácsadóban egy-egy látogatásért, kivizsgálásért fizetni kell, tekintve hogy a Művelődési Otthon tartja fenn. Itt mi a helyzet? — Tanácsadásunk ingyenes, mert egészségvédelmi felvilágosító tevékenységnek tartjuk, — Még egy párhuzam: Prágában családjogi felvilágosítást, háztartásvezetési, lakberendezési tanácsokat is adnak. Dunaszerdahelyen erre nincs szükség? — Az utóbbi — azt hisszük, inkább a nagyvárosi adottságokból adódik. A jogi tanácsadást ■ a járás lakosai ha majd igénylik — biztosítjuk. Mi lesz, ha levélben is kérnek tanácsot? — Válaszolunk rá. De — itt vagyunk, elérhető helyen a dunaszerdahelyi járás minden lakosa számára: inkább keressenek fel bennünket. — Tekintve, hogy ez Csehszlovákia egyetlen magyar nyelvű házassági és családvédelmi tanácsadója, könnyen lehetséges, hogy más járásból is szívesen felkeresnék önöket a nagy családi gondokkal küszködő, csak magyarul tudó édesanyák, asszonyok? Lehetséges, hogy fogadják őket is? Erre már dr. Terén főorvos adott választ — Hoztak olyan határozatot, hogy a lakosok kivételes esetekben szabadon választhatnak maguknak kezelő orvost, ha indokolt, itt is ez lehet a gyakorlat: ha szükséges, segítünk tanácsadónkban más járásbelieknek is. — Milyen konkrét eredményt vár főorvos úr a tanácsadótól? — A már elmondottakat: a kis bajok kiküszöbölését, mielőtt komoly és nehezen gyógyítható, vagy gyógyíthatatlan betegség nem lesz belőlük. Elsősorban a terhességmegelőzés, családtervezés népszerűsítését, hogy kevesebb legyen a terhességmegszakítás ... Csak eléggé pesszimista vagyok, ami ezt illeti. Akinek legnagyobb szüksége lenne rá, hátha nem keres fel bennünket... Egymás iránti felelősségre is nevelni kell az embereket. Lepisné nem pesszimista? — Én nem! Mert éppen itt „szorulunk egymásra“ a nőbizottsággal, hogy mindenki megtaláljon bennünket, akinek szüksége van ránk: Hívják ide az asszonyokat, beszéljenek nekik a tanácsadóról, hogy megszokják: számíthatnak ránk. Addig pedig: én sem pihenek! Megszólítom üzletben, utcán az asszonyokat: Gyere el, segítünk! De — kérem, írják meg, hogy várjuk a fiatalasszonyokat éppúgy, mint a férjeket, vagy a nagymamákat. Jó munkát tehát „tanácsadók". Kedves tanácstalanok pedig — nyitva az ajtó, tessék belépni! HARASZTINÉ M. ERZSÉBET
