Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
ш ш а 2 Hirtelen kialszanak a fények, indul az időgép. A fenyőkkel tarkított nyírerdőbe besüt a nap, az egymásra eső árnyék furcsa mintákat rajzol a fehér törzsekre, s a tűlevelekkel ritkásan borított puha talajon, még ha fut is az ember, elvész a léptek zaja. E természetesen ruganyos, zajtalan mozgás megszépíti a jelenetet: a negyvenen felüli, enyhén pocakos, szakállas férfi fut egy fiatal, szőke lány után. A lányon fekete pettyes selyemruha, karján fonott kosár. Fut, fut a lány, majd kifulladva megáll, átkulcsolja egy fiatal nyír törzsét, s bevárja az üldözőt. A játék véget ér, a férfi és a nő karonfogva sétál tovább. Azután előkelő szalonokban vagyunk: ünnepük a férfit, ünnepük a nőt. Színházban járunk. Taps köszönti a férfit, taps az asszonyt. Színpad. A sikeres premier öröme elkapja a színészeket. Hintón utaznak. Egy vonzó, daliás, fiatal férfi megcsókolja a szőke lányt. A hintó megáll a szakállas férfi háza előtt. Függöny mögül is látjuk, hogy a hintóbán nem egyedül érkezik a hölgy. Töprengő férfiarc, finoman remegő szakáll. Fény szakítja meg az időgép futását, hang a múltnak csendjét. — Azt hiszem, ez így rendben van. . . Egyetértő bólintások felelnek. A hang tulajdonosát Szergej Jutkevicsnek hívják. Filmrendező, s köröttem, a Moszfilm házi vetítőjében ott ülnek a filmidőgépen , látott emberek: a szakállas férfi, a daliás csábító, a szőke, fiatal lány. 3. A sodró erejű részlet majdnem elfeledteti a nevüket. Pedig olyan nevük van, amikre sokan felfigyelnek. A daliás férfit Jurij Jakovlevnek hívják, a moszkvai Vahtangov Színház vezető művésze, a szakállas férfi az egyik leghíresebb leningrádi jellemszínész: Nyikoláj Grinyko, a fiatal lány mellett felbukkanó barna asszony íja Szavina, „A kutyás hölgy“ címszerepének felejthetetlen alakítója, és végül a szőke hölgy — Marina Vlady. Hetven felvételi nap anyaga pergett előttünk a vásznon, s az elgondolkozás csendje a művészi önkritika idejét jelzi. Rendező és főszereplők először találkoztak munkájuk eredményével — ilyenkor az újságírónak hallgatnia kell. Rövid szakmai megbeszélés kezdődik, majd Szergej Jutkevics és az ünnepelt vendégművésznő. Marina Vlady, az újságíró rendelkezésére áll. — Amikor zsűritag voltam a cannesi nemzetközi filmfesztiválon — kezdi a rendező —, hivatalos elfoglaltságom után néhány napot Párizsban töltöttem, hogy a színházi újdonságokkal ismerkedjek. Francia barátaim és a sors jóvoltából eljutottam abba a színházba is, ahol a „Három nővért“ játszották, s ennek köszönhetem életem egyik legnagyobb színházi élményét. Csehov halhatatlan művét már sokszor láttam, de a színházművészet történetében először fordult elő, hogy a főszerepeket valóban három testvér, a különböző művészneveken szereplő három Poljakov- Bajdarev nővér alakította. A nagyszerűen rendezett előadás valami egészen különös feszültséggel teli volt, s a három orosz származású nővér előadásában Csehov remeke olyan eredetien hiteles, hogy elhatá-1. Jelenet a filmből 2. A filmben H. Lebedev filmszínész mint Csehov és Lika — Marina Vlady Anton Csehov szerepét Nyikoláj Grinykov játssza. A szahalini indulás előtt Foto APN roztam, e három nővérrel Moszkvában, orosz nyelven is filmre viszem a „Három nővér “-t. — Meg is kezdődtek a tárgyalások, de végső megállapodásra nem tudtunk jutni. A Poljakov-Bajdarev nővérek: Odille Versois, Marina Vlady és Helene Vallier anynyi évre előre le voltak kötve, hogy nyilvánvalóvá vált: nagyon sokáig kell várnom, míg mindhárman találnak számomra három szabad hónapot. A tervtől tehát el kellett állnom, de elhatároztam, e három nővér egyikét, Marina Vladyt, egy Csehov műben felléptetem. Hát így kezdődött minden — mosolyog Szergej Jutkevics. És hogyan folytatódott? Amikor a művésznő legutóbb Moszkvában járt, már készen állt új forgatókönyvem. Megkértem: olvassa el. Néhány nap múlva fellelkesülve telefonált, és én megtehettem szerződési ajánlatomat. Több más szerepet lemondva, mondott igent nekem, hogy legalább részben valóra válthassam közös álmunkat. Mert a „Három nővér“ című filmet nemcsak én, de a háneti dokumentumok alapján megtörtént, és úgy is, ahogy azt Csehov, a halhatatlan író művészetével visszaadta. A film tehát vázlat — egy halhatatlansághoz, mely maga is kettős: néhány órában egy mű és egy írói pálya halhatatlanságát egyesíti magában. őszintén szólva e nagyvonalú és roppant eredeti elképzelés annyira megragadott, hogy úgy éreztem, minden mást lemondva, saját érdekeimet és előnyösebb ajánlataimat is félretéve, ezt a filmet és ezt a művészi tervet kell választanom, őszintén megmondom, hogy sem döntésemet, sem az elvesztett másik lehetőséget nem bánom és nem sajnálom, úgy érzem, különösen érdekes és szép film születésében segédkezhetem. — Egyre inkább arra törekszem — mondja búcsúzóul — hogy mind több álmomat váltsam valóra, ezért ha csak tehetem, igyekszem az új művészfilmek születését elősegíteni. Párizsban tréfásan a „Keleti koprodukció királynőjének“ is neveznek. Mint tudja, évekkel ezelőtt (még egészen más szempontok miatt) szerepet rom testvér is nagyon szerette volna. így került Marina Vlady az én Csehov-filmembe. De erről talán jobb, ha 6 beszél. . . A diskurzus oroszul folyik, Vlady hat nyelven beszél egyformán kitűnően. — A forgatókönyv, amelyet Szergej Jutkevics küldött nekem, életemben az egyik legszebb, legművészibb ötlet megtestesülése. Már a cim megragadott: „Vázlat egy kis elbeszéléshez“. A „vázlat“ egy különös szerelem históriája, az „elbeszélés“ pedig Csehov, az író, csalódásokkal teli élete. Mindehhez járultak még a „Sirály“ csodálatos motívumai. Jutkevics ugyanis a „Sirály“ keletkezése köré csoportosította Csehov életének néhány fontos eseményét, s miközben egy egynapos históriát megörökítő életrajzi filmet készítünk, tulajdonképpen eljátsszuk a „Sirály“-t is. Mégpedig úgy, ahogy az a valóságban, törtévállaltam az „Árban“ című csehszlovák — francia filmben, majd az „Ismeretlen csillag“ című román—francia koprodukció következett, most itt a Szovjetunióban dolgozom, de közben eljátszottam Magyarországon Jancsó Miklós új francia — magyar filmjének, a „Sirokkódnak a női főszerepét is. És nem árulok el titkot, ha bejelentem, hogy egy nagyon biztató jugoszláv szerződésem is előkészületben van . . . A „Vázlatok egy kis elbeszéléshez“ azóta elkészült, s a minap tartották világpremierjét Párizsban és Moszkvában. Lika, Csehov szerelme, Marina Vlady tolmácsolásában és Szergej Jutkevics rendezésében, nagy sikert aratott. így a „Vázlat egy kis elbeszéléshez“ egy filmművészeti halhatatlanság vázlata is lett Fenyves György 3
