Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
SZÍNES CERUZA 0 a 1 о £ 'S 5 «л О § NÉLKÜL Égbe nyúló űrhajóhordozó rakéta a Népgazdasági kiállításon Tízezer méter magasságban, egy TU- 104-es repülőgépen találkoztam egy moszkvai mérnök-házaspárral. — Honnan utaznak, hova valósiak? — érdeklődtem a rendkívül rokonszenves emberektől. — Jaltáról jövünk. Ott üdültünk egy hónapig. Egyébként moszkvaiak vagyunk. Kátya, a csinos fiatalasszony még hozzátette: — Mi, moszkvicsi ... A fiatalember, a felesége, és az örökké nyűgösködő Zsenya, a kislányuk, kreaíbarnára sült le a Fekete-tenger melletti üdülőben. — Minden évben ellátogatunk Jaltára, — újságolja Szasa. — Megszerettük. Ott töltjük szabadságunkat. Igaz, ott igen fogy a pénz. De hát hova tegyük? Lakásunk van, autóra meg annyi az Igénylő, hogy ki tudja, mikor jutunk hozzá. Alig várjuk már, hogy elkészüljön a Togliatti autógyár. Akkor talán javul a helyzet. A további beszélgetés során elárulták, hogy a fiatal mérnök 350, a felesége pedig 180 rubelt keres havonta. Tehát 530 rubelt keresnek, ami a pénzünkön 5300 koronának felel meg. De ha figyelembe vesszük a pénz vásárlóerejét, akkor ez jóval több. Mert például az iparcikkek és az élelmiszerek árát összehasonlítva, sokkal olcsóbbak, mint nálunk. A házaspár elmondta, hogy sokat járnak színházba, balettra, Szásának pedig hobbyja a horgászás. Csehszlovák Jawa motorkerékpárján szokott kirobogni a Moszkva-csatorna mellé. Mikor erről beszélgetünk, a fiatalasszony kissé ironikusan megjegyzi, hogy gyakran zsákmány nélkül tér haza a „nagy horgász", de azért nem neheztel rá. Látszik, hogy igen szépen, harmonikusan élnek. Nehéz tőlük elválni, amikor repülőgépünk, átfúrj va a jéghegyeknek tűnő vastag felhődunyhákat, a vnukovói repülőtéren landol. Légy üdvözölve Moszkva. Kis vonatszerű jármű gurul a repülőgéphez, és pár perc múlva a rendkívül korszerű repülőtér nagytermében vagyunk, ahonnan két vidám taxis röpít a gyönyörű sugárúton Moszkva szívébe. Elsuhannak mellettünk a vasból készült tankakadályok, ahol Panfilov tábornok katonái kimondták, hogy „eddig és ne további" Itt állították meg a fasiszta hadigépezetet, és ezután a hitleri hordák már csak hátráltak egészen Berlinig. Feledve a háború szelét, belevetjük magunkat Moszkva világvárosi forgatagába. Sokan felkiáltottak: „Ilyet még nem láttam!" A tágas, széles utakon nyolc sorban száguldanak az autók, a metróállomások percek alatt nyelik el a moszkvaiak millióit. Nincs tolongás, nincs csúcsforgalom. A világhírű metro mindent megoldott. Aki nem fér a föld feletti járművekbe, az a föld alatt utazhat. A sok látványosságtól szinte elszédülünk. Fel is tesszük a kérdést Dagmar Homjaková Lobopszkijának, a rendkívül csinos, lengyel származású ukrán idegenvezetőnek, — aki Kijevben a főiskolán tanulta a cseh nyelvet, — hogy most hová és merre? Műanyagzacskókban tartósítják a burgonyapépet H ázasságkötés szovjet módra Vorosilova elvtársnő, a „Házasságkötések palotájának" igazgatónője, már 40 000 ifjú párt adott össze. Percenként négy házasság, ez a szovjet átlagtempó. A „Házasságkötések palotájában" Moszkvában, Vorosilova elvtársnő igazgat és esket A sötét kosztüm fölé felveszi a kék-piros széles selyemszalagot, amelyet hímzett sarló és kalapács díszít. Gyors pillantást vet a tükörbe, megigazítja a haját. Minden rendben. A frissen vasalt hófehér blúz kifogástalan. Délelőtt tíz óra. Ma nehéz napja lesz, estig ötven házasságot kell „megkötnie“. Az előcsarnokban a násznép, indulásra készen várja, hogy a megadott jelre, Mendelssohn nászindulójának ünnepélyes melódiájára bevonuljon a terembe. Ez azonban nem megy mindig zökkenőmentesen. Előfordul, hogy a menyasszony nem tud megbirkózni szokatlan uszályával, esetleg a fényképésznek kell filmet cserélnie, vagy a nagy sietségben a vőlegény nem a saját menyasszonyát ragadja meg.
