Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-09 / 45. szám

— Csak bízzák rám-— mondja moso­lyogva. — Elmegyünk a hetedik ég­boltba. Egy percre megrökönyödünk, talán csak nem repülés lesz újral De fél óra múlva megnyugszunk, mert a villámlift a világ legmagasabb televíziós tornyába röpít, ahol körben forgó kávéházban isszuk a vodkát, esszük a nemzeti étele­ket, kortyolgatjuk a jellegzetes szovjet szárazborokat. Gyönyörű élmény volt! Két óra alatt kékszemű gyévuskák kínál­­gattak mindenféle ínyencséggel, miköz­ben föntről alaposan megnéztük Moszk­vát, a Kremlt, az állandó népgazdasági kiállítást, a széles utcákat, amelyeken a rohanó autók a toronyból csak csere­bogár nagyságúaknak látszanak. Hát ez nagyon szép volt! — állapítottuk meg. — Még újabb meglepetést tartogatok a maguk számára — mondotta titokza­tosan útikalauzunk. — Most pedig lát­nak egy kis „Nyugatot". A taxik az Arbat nevű mulatóba röpí­tettek. A tágas, ovális terem közepén pár perc múlva megkezdődött a moszk­vai „sztriptíz". Nagyon szép műsor volt. Rendkívül gyorsan pergő programmal hódították meg a fiatal lányok a sok nemzetiségű nézőközönséget. Csakhogy nem volt ez egészen Nyugat. A test szépségének csillogtatása mellett hát­térbe szorult a pucérra vetkőzés, inkább a világhírű balett-mozdulatok kaptak szerepet. Alig ért véget a műsor, csinos új pár perdült a parkettre, és megkez­dődött a mulatság. Angolok, németek, magyarok, szlovákok, csehek és ki tudná felsorolni, hány nemzet fiai táncoltak a parketton. Bizony nehéz szívvel ültünk újra taxiba, amikor tizenegy órakor be­zárták a mulatót, de hát nem tiltakoz­hattunk, mert a Szovjetunióban minden mulatót este tizenegy órakor bezárnak. Másnap beleszédültünk a városnézés­be, tanulmányoztuk az üzletek árukész­letét, és amikor kikerültünk a GUM áru­ház tumultusából, felvidultunk. Annyira megrohanták ezt az áruházat a külföl­diek, — mivel az iparcikkek rendkívül olcsók és jó minőségűek, — hogy alig hallottunk már orosz szót. A világhírű szovjet akkumulátoros tranzisztorok, fényképezőgépek és más iparcikkek találtak gazdákra. A nők segítségére Végre kikerültünk a forgatagból és ellátogattunk egy csendesebb helyre, mégpedig a moszkvai „koloszba", vagy másképp Kartofelprodba, ahol Jegorova Nyina Sztaniszlavovna igazgatónő foga­dott. A mi célunk az, hogy megmentsük a moszkvai asszonyokat a burgonya­hámozástól — mondta bevezetőben. Később a gyár szemlélése közben ta­pasztaltuk, hogy ez így is van. A Karto­­felprod 16 fajta, hússal, gombával és más élelmiszerféleséggel fűszerezeti burgonyalevest készít. Köztük a jelleg-A Kartofelprod mutatós sztaniol- és műanyag­­zacskói, amelyekből nagyon ritkán pereg ki a lisztszerű burgonyapép vagy levesanyag A Kreml egyik részlete ► Foto C. Hanícek zetes piros borscsot is, valamint tízfajta szárított burgonyát gyermekek és fel­nőttek részére. Újdonságnak számít a mélyhűtött metélttésztaféle, félig nyers burgonya, amit az üzletek hűtőszekré­nyeibe szállítanak, és onnan viszik haza a háziasszonyok. Az üzemi konyha ügyes szakácsnője boszorkányos gyorsasággal készített el néhány levest és szárított burgonyafélét, nagyon ízletesek voltak és előnyük, hogy 5—10 perc alatt tálal­hatók. A Kartofelprodban tapasztalt igyeke­zet nem egyedülálló Moszkvában, Az üzletekben rendkívül nagy az élelmiszer­­választék mind húsfélékből, mind tej­termékekből. Sok a félkészáru, ami lehe­tővé teszi, hogy a moszkvaiak eleget pi­henhessenek és szórakozhassanak. Az utcák csak éjfél előtt néptelenednek el, de még akkor is jó pár ezer ember vár­ja a Vörös téren, a Lenin mauzóleum előtt az őrségváltást. Mert ez is hozzá­tartozik a moszkvai hétköznapokhoz. Utána már csak az Ukrajna szálló mel­letti Szerelmesek hídján simulnak össze a fiatalok. BÁLLÁ JÓZSEF Ugyanis a szertartás előtt a házasulandók és a násznép elkülönítve — a vőlegények a kék szalon­ban, a menyasszonyok a fehér-arany szalonban, a násznép pedig egy harmadik helyiségben — vá­rakoznak. Vorosilova elvtársnő eddig 40 000 párt adott össze, tehát meglehetős rutinnal rendelkezik ahhoz, hogy ünnepi beszédét az alkalomhoz illőn - hosszabban vagy rövidebben mondja el. A „Házasságkötések palotája" hosszú, földszin-A házasulandók elkülönítve: a vőlegények a kék szalonban tes, impozáns épület. A hatalmas tölgyfaajtőn új­donsült házaspár perdül ki, és boldogságtól sugár­zó arccal szalad lefelé a széles tögyfalépcsőn, hogy helyet foglaljon az ünnepélyes „menyegzős taxi­ban“. Az autót szimbolikusan nagy, aranyosan csillogó karikagyűrűk ékesítik. A faburkolatú fogadóteremben sárga neonfény, rejtett hangszórókból halkan szói a tánczene. Egy hosszú asztalon vázákban sok fehér virág. A vő­legényeknek nem kell előre gondoskodniuk a ... a menyasszonyok a fehér-arany szalon­ban várakoznak menyasszonyi csokorról, itt válogathatnak a pom­pás virágcsokrok között. A tánczene hirtelen vé­get ér, még egy kis moraj, majd újból — ki tudja hányadszor — ismét felcsendül Mendelssohn nászindulója. A soron levő pár és kísérete készen­létben vár. Az ajtó méltóságteljes lassúsággal nyí­lik ki. A fiatalok arcát elönti a pir, amikor meg­állnak esketőjük előtt. Pavel Vlaszov, a huszonhat éves géplakatos esküszik örök hűséget Lidának, a Vöröshajnal cipőgyár huszonhárom éves titkárnőjének. A vőle­gény ijedt arcot vág, a menyasszony mosolyog, háttérben a mamák szemét elönti a könny. Voro­silova elvtársnő összeadja őket, és egy kis ezüst­tálcán eléjük tartja a két gyűrűt. Felhúzzák egy­más ujjára a gyűrűt és a két fiatal feje lágyan összehajlik, megcsókolják egymást. Vorosilova elvtársnő a szalonba vezeti őket, hozzájuk csatla­kozik a násznép is. Az asztalon pezsgős üvegek, poharak, bonbon, cigaretta. Durrognak a. dugók, töltik a poharakat, isznak a fiatalok egészségére. A poharak gyorsan kiürülnek, Pavel karonfogja nejét, lefutnak a tölgyfalépcsőn és beülnek a „menyegzős taxiba". A „Házasságkötő palota" igazgatónője vissza­megy az esketőterembe, ahol megkezdődik a kö­vetkező szertartás. Pavelék pedig hazarobognak, jiogy a dúsan terített asztal és harmonikaszó mel­lett folytassák életük nagy eseményének ünneplé­sét.

Next

/
Thumbnails
Contents