Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-09 / 45. szám
w чГ MILYEN AZ IDEÁLIS M m * Évezredek őt» problémát (elintett ei emberiség életében az élettárs keresése. Velemlkor a lányok, a nék helyzete egyszerűbb, de mégis nehezebb és lealázébb volt. Ot választották és nem 6 választott élettársat. Fészerepet a házasságban az anyagi megalapozottság és a társadalmi helyzet Játszott. Jő ha volt, s ha nem, akkor talán helyettesítette a kölcsönös megbecsülés, vagy a beletörődés. Ha mindezt figyelembe vesszük, a keserves, boldogtalan házasság távolról sem volt annyi, mint ma a válás. Most ezek a tényezők nem befolyásolják a házasságot, és sok fiatal ember kérdezi: milyen hát az Ideális házastárs? Hol, s hogyan találom meg ét? Nemrég olvastam Simone de Beauvoir könyvét, о „Második nem“-et. Ez a könyv a nők társadalmi helyzetével foglalkozik, példáit a házasságból meríti. Ennek kapcsán sokat gondolkodtam a házasságról, és mivel még lány vagyok, az ideális férjről. Mikor egy lány vagy egy fiú keresi az Igazit, és kialakul a róla való elképzelése, ajánlatos volna, ha előbb a saját természetét, gondolkodásmódját és világnézetét elemezné. Tökéletes ember nincs, tehát ilyet keresni, ilyenre várni felesleges. Ha tetszik nekünk valaki, akinek egy-két kevésbé lényeges tulajdonsága nem fér bele az „ideális társ” fogalomkörébe, ez még nem ok arra, hogy lemondjunk róla. Emberek vagyunk, értsük meg egymást, és tudatosan átgondolva és közösen megbeszélve minden problémát, igazodjunk egymáshoz. Erőszakoskodásra, a másik megalázására és kihasználására senkinek nincs joga. A legideálisabb az, ha közös munkakör és közös érdekek kötik egymáshoz a feleket. A szórakozás, kikopcsolódás kérdése sem hanyagolható el. Előfordulhat, hogy a férj hétvégén futballmérkőzést szeretrte nézni, az asszony pedig egy koncertet hallgatna meg. Nem tudnak megegyezni. A feleség nem érti, hogy pihenhet a férfi a futballpályán, hangoskodó szurkolók között, a férj pedig hosszúnak és unalmasnak találja a hangversenyen való üldögélést. Kezdődik a veszekedés, s olyat Is mondanak egymásnak, amit később megbánnak. S ha az eredmény csak az egyik fél javát szolgálja, a másik jogosan hiheti, hogy elnyomott és szerencsétlen. A győztes sem elégedett, mert tudat alatt érzi, hogy megbántotta a másikat, és lelkiismeretfurdalását esetleg durvasággal próbálja takargatni. Az Ilyesmi gyakran családi tragédiához vezet. Ezt a kérdést így is meg lehetett volna oldani: a férj menjen el a mérkőzésre, de este kísérje el a feleségét a hangversenyre. Azt hiszem, ez a téma kimeríthetetlen, számtalan oldalról meg lehetne közelíteni, szívesen folytatnám, de levelem már így Is hosszúra nyúlt. Maradok tisztelettel: B. Mária Minden józan gondolkodású fiatal házaséletre vágyik. Az élettárs megválasztása azonban nem mindennapi feladat. Ez az ankét bizonyára soknak nyújt majd segítséget. Véleményem, tapasztalataim megírásával én is szeretnék néhány hasznos tanácsot adni a párválasztás előtt álló fiataloknak. 21 éves leszek, néhány hónapja vagyok házas. A döntő lépésre több mint három évi udvarlás után szántam rá magam, Nem helyeslem a rövid ismeretség utáni házasságot, különösen, ha a fiatalok távol laknak egymástól. Tehát, ha hosszabb ismeretség után megismerjük a kiválasztott egyén erényeit és hibáit, s azokkal együtt elfogadjuk őt, őt tartjuk továbbra is a legszebbnek, a legjobbnak — akkor meg is van az ideális élettárs. Ha nem akarunk csalódni, akkor azt is tisztázni kell, vajon a jövőről alkotott nézeteink egyformák-e. Ami engem illet, én rátaláltam az ideális élettársra, s levelem végeztével hasonló szerencsét és sikert kívánok minden fiatal barátomnak. Tisztelettel: E. László Nagyon fiatalon mentem férjhez. Azóta már sokat tanultam és tapasztaltam. Mint minden fiatal lánynak, nekem is volt egy elképzelt ideálom. 18 éves koromban úgy véltem, megtaláltam az igazit, és férjhez mentem hozzá. Boldogságunk azonban nem sokáig tartott. „Ideálom" hamar leszokott az udvariasságról és háziasságról. Tapasztalatból mondhatom, hogy a házastársat csak az „igen” kimondása után lehet megismerni. Nem tartom helyesnek azt a felfogást, hogy a lány évekig udvaroltat magának, hogy jobban kiismerje partnerét. Mostani férjemmel egy utcában laktunk, és öt éve ismertük egymást, de az igazságra csak az esküvő után döbbentem rá. Ideális élettárs szerintem nincs, s a házasságban csak úgy lehet boldogan élni, ha a házastársak alkalmazkodnak egymáshoz. MÁS SZEMÉBEN A SZÁLKÁT UJ QC к. 5* О a ? M •j v A baj nincs tekintettel az ünnepnapokra, mindig a legroszszabbkor sújtja az embert. Vasárnap a dili órákban családunk egyik tagját lábtöréssel szállítottuk kórházba. Alig fikezett le kocsink a sebészeti részleg bejárata előtt, a portásnő, középkorú, szikár asszony, kiperdült az ajtón is szemmelláthatólag nemtetszéssel vette tudomásul, hogy újabb beteg érkezett. Mivel semmilyen tájékoztatást nem kértünk tőle, csak közöltük, hogy telefonon jelentkeztünk be a sebészetre, a szolgálatos orvos vár bennünket, valamiképpen fel akarta magára hívni a figyelmet, hogy itt ő rendelkezik. Kifogásolta, hogy az autót rossz helyre állítottuk, vagy húsz centivel jobbra kell beállni. Eleget tettünk kérésinek, pedig semmi értelmét nem láttuk. A sérültet bekísérték a rendelőbe, majd tolókocsin az emeletre vitték, hogy röntgenfelvételt készítsenek a törött lábról. Én addig leültem a folyosón a portásfülkével szemben. A portás nini csípőre tett kézzel az ajtófélfának támaszkodott, és árgus szemekkel méregetett. A folyosó is szünnapot tartott, ásított az ürességtől. Békés csend honolt a falak között. Rövid ideig. Idős vidéki házaspár jelent meg az ajtóban, tétovázva tekingettek jobbra-balra, mint akik nem tudják, hová-merre induljanak. — No, mit akar papa? — csattant fel a portásnő ingerült hangja. — A lányunkat jöttünk meglátogatni kérem szépen merre kell menni a . . . Nem hagyta befejezni, torkára fojtotta a szót az idős embernek és szirénázó hangján, a maga közönséges módján rendreutasította az ijedt házaspárt, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy negyed órával a látogatási idő előtt érkeztek. Azt is megmutatta nekik, merre kell menni. A folyosón üresen álltak a szikek, de a mi asszonyunk kitessékelte az öregeket az udvarra ácsorogni. Elégedetten nyelt egyet, mint aki dolgát jól végezte, azután ismét szemezni kezdett velem. Szerényen meghúzódtam a széken, moccanni sem mertem, nem volt miért belémkötni. Ojra csend lett néhány pillanatig. A portásnő feszülten figyelt. Neszt hallott, lépéseket. Mikor már bizonyos volt abban, hogy újabb préda érkezik, a falmélyedésbe húzódott. Kinyílt a lipcsőházat elzáró üvegajtó és egy kórházi köpenyes, kamaszodé fiú jelent meg benne. Lábujjhegyen, óvatosan lépegetett, észrevétlenül akart kiosonni az udvarra. Nem sikerült. A bejáratnál asszonyunk nyakoncsipte, is nem éppen virágnyelven rikácsolta, mit kellene az ilyen semmirévaló kölykökkel tenni, akik állandóan csavarognak az épületben, és tönkreteszik az idegeit. A fiú nehezen tudta megmagyarázni, hogy nem csavarogni akar. Az ablakban tanult is kiesett a füzete, azt szeretni megkeresni. A portás néni nem hitt neki, miért is hinne, hiszen minden beteg hazudik, szimulál. — Takarodj vissza a szobádba! Nem bántam, lesz ami lesz, közbeszóltam, megkeresem én azt a füzetet, csak mondják meg, merre van. — Mig mit nem! Maga is ki akar lógni a kórházból? — emelte fel fenyegetőn a hangját. — De kérem, én nem vagyok páciens, se látogató, velem egyelőre még nem rendelkezik . . . Észbe kapott, lassan lehiggadt. A fiú megkereshette a füzetét, felment az emeletre, mi meg ismerkedni kezdtünk. Egyszeriben igen közlékeny lett. Elmondta egész életrajzát. Közben kegyesen azt is megengedte, hogy az udvaron álldogáló öregeket behívjam, is hellyel kínáljam. Amikor már azt is tudtam, hogy van a lakása berendezve és hogy 38-as cipőt visel, a kórházra terelődött a szó. Végigvezetett a földszinten, megmutatta a személyzet számára berendezett teakonyhát, a mellékhelyiségeket és egy betegszobát is. Minden kitűnően felszerelt, nagy ablakok, kétágyas szobák, tussolóval, hideg-meleg vízzel — egyszóval ideális környezet. Dicsértem mindent. Arca felderült, mintha a saját tulajdonával dicsekedett volna. — Tudja — mondta bizalmasan a portás néni, amikor kezet fogtunk — szép, korszerű, kifogástalan minden, de a világért sem szeretnék itt betegen feküdni. A személyzet olyan durva az emberekhez, mint a pokróc! /. M. Tisztelettel: C$. Gabriella ÜGYESSÉGI A fiatalok az ideális élettársat keresik, akivel elindulhatnak a családi élet útján. Segítsenek nekik véleményükkel, tapasztalataikkal. írják meg, önök szerint milyen az ideális é I e 11 á г s? A legjobb válaszokat közöljük lapunkban. Az ankét 25 éven aluli résztvevőit meghívjuk Pozsonyba a kiértékelő gyűlésre, ahol 6, kétszemélyes külföldi turistautat sorsolunk ki közöttük. Kérjük a borítékra ráírni: „Ifjú szemmel". VERSENY OLVASÓINK SZÁMÁRA Miről van szó? Törjék a fejüket! Hatvanhárom megfejtőnek tízezer korona. Első pillanatra nehéz lenne kitalálni, milyen meglepetést tartogat 10.000 rejtvényversenyünk (amelyet szerkesztőségünk kínál cserébe) ötletességükért, ügyességükért hatvanhárom díj korona figyelemmel kíséri lapunkat, amelyben, nem rendszeresen, nem minden egyes számban, a megfejtendő rejtvény két-két betűjét közöljiilé majd, természetesen keverve. A közölt betűket kell végezetül helyes sorrendben egymás mellé ragasztani (egy levelezőlapra) s a megfejtett mondatot úgy beküldeni szerkesztőségünkbe. A helyes megfejtéseket kisorsoljuk. 1 első dij — 1000 Kcs 2 második díj — 500 Kcs 10 harmadik dij — 300 Kcs 10 negyedik dij — 200 Ke* I Л , , I (melyet kiadónk, a Zivena ajánlott fel a nyerteseknek) ha 20 ötödik dl 20 hatodik i — 100 Kcs 50 Kcs Versenyezzen ön is! Kellemes meglepetésben lesz része, ha rejtvényünk megfejtésével éppen ön lesz a szerencsés nyertes! Tessék elkezdeni: Leleményességük, ötletességük vizsgája ez a rejtvény, amelynek két betűjét itt közöljük: F eie,,,, A következő szart.—.. a helyes megfejtés feltételeit és módját. iknn lm Ijük Nő
