Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-06 / 1. szám
ш т EGY HÓNAPPAL A NŐK SZLOVÁKIÁI KONGRESSZUSA ELŐTT LOSONC Ugye önök is megfigyelték már, hogy nagy különbség van gyűlés és gyűlés között? Konkrétan arra a különbségre gondolok, amely a pár évvel ezelőtti és a napjainkban lezajló gyűlések között észlelhető. Például öt, tíz évvel ezelőtt a gyűléseken könnyedén dobálództak a száz, százötven, kétszáz százalékos tervteljesítésekkel. Ez a „szokás" annyira elharapódzott, hogy még akkor is frázisként könyveltük el, ha történetesen meg is feleltek (igaz, ritkán) a valóságnak. A tervteljesítés ilyen adataival ma is találkozunk nem egy gyűlésen, értekezleten, csakhogy ma már egészen másképpen bíráljuk el. Sőt, elhisszük. A nőszövetség losonci járási konferenciáján sem hiányzott a számadás. Elmondták, hogy 5500 tagot toboroztak eddig a járásban, viszont leszögezték, hogy ezzel az eredménnyel (habár szlovákiai viszonylatban a legjobb) korántsem elégedettek. Ugyanis célkitűzésük az, hogy a lehető legrövidebb időn belül 10 000 asszonyt nyerjenek meg a nőszövetségnek. A konferenciát, amely december 9-én ülésezett a járás székhelyén, Losoncon, úgy éreztük, áthatotta a demokrácia és a demokratikus föderáció szelleme. Szem- és fültanúi voltunk, milyen volt a résztvevők hozzáállása a magyar asszonyok azon kéréséhez, hogy alakítsák meg a nőszövetség magyar szekcióját. Halusková Mária, a nőszövetség járási titkárnője beszámolójában határozottan támogatta ezt a törekvést. Véleménye szerint ugyanis a magyar szekció megalakítása lényegesen elősegítené a környék magyar asszonyainak aktív bekapcsolódását, illetve tevékenységét a nőmozga lomban. Ezzel kapcsolatban Putiska Magda, a JNB dolgozója felolvasta Teleknének, a füleki magyar iskola tanárnőjének levelét, amelyben a levélíró tolmácsolja huszonhét falu magyar asszonyainak, lányainak pozitív állásfoglalását a magyar szekció megalakítása ügyében. A jelenlevők rendkívüli elismeréssel szóltak Telekné munkájáról, aki betegsége miatt nem vehetett részt a konferencián. Valamennyien tudják, hogy a füleki tanárnő volt az, aki a járás hat falujában megszervezte a helyi nőszövetségeket. A konferencia 175 küldötte közül 31 magyar nemzetiségű volt. (A küldöttek számaránya megfelel a járás nemzetiségi összetételének, — ugyanis több magyar lakosságú falut az újonnan alakult nagykürtösi járáshoz csatoltak.) Tekintve a számarányt, Telekné levelének felolvasásán kívül sajnos csupán egy magyar nyelvű felszólaló volt: Gál Pálné Nagydarócról. — Vajon a járás magyar nemzetiségi asszonyai a nőszövetségi munkában is ilyen passzívak, mint a szóbeli megnyilatkozásban? — tettük fel a kérdést Halusková Máriának. —■ A látszat csal — mosolygott. — Az asszonyok lényegesen aktívabbak, ha konkrét feladatokról, munkáról van szó. A nagynyilvánosság előtti beszéd nem a kenyerük, pedig valóban nincs miért szégyenkezniük. Ők jártak elöl a tagtoborzásban — Fülek, Fülekpüspöki, Csomaháza és így tovább. Az ő jóvoltukból a járásban összesen 1885 magyar nemzetiségű tagja van a nőszövetségnek. — A konferencia támogatta a magyar szekció megalakítását, ön, mint járási titkárnő, személyesen is helyesnek tartja ezt az elképzelést, vagy csak belenyugszik, mert az asszonyok kérik * Mindenképpen helyeslem. Kettős segítséget látok benne: Egyrészt azzal, hogy magyarul szólunk hozzájuk, jobb munkára serkentjük az asszonyokat, másrészt ha tudják, hogy hivatalos közeg foglalkozik érdekeikkel, ők is bátrabban terjesztik elő a kezdeményezésüket, ötleteiket, javaslataikat, egyszóval bátrabban adnak hangot kívánságaiknak, meglátásaiknak. S ez csak előbbre viszi a nőmozgalom ügyét. A magyar szekció létrehozásának még egy óriási előnye van, a magyar nemzetiségű asszonyokban felszabadítja azokat a gátlásokat, amelyek az elmúlt húsz év alatt esetleg visszariasztották őket a nyilvánosság előtti határozott fellépéstől. Én a magam részéről mindent megteszek . . . — Ugye önök is belátják, hogy van különbség gyűlés és gyűlés között? (К. E.) „Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elöl indulni ell Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!" (Váci Mihály: Még nem elég!) Keveset mondunk, ha úgy jelleme mindenképpen több volt annál. Tá életünkre, és az emberek magatartá a nöszövetség küldetésének és szerve államjogi elrendezésével összhangba A szocialista társadalom igazi derr gyár nemzetiségű lakosokban is felél polgáraivá válunk az országnak, hog bizakodássá erősödtek, amikor a ner mák ellenére, megszületett a nemzeti államrendezés tervével egy időben, a Ennek szellemében joggal vártuk, szabályok is biztosítják majd a mag tételeit, s arányos képviseletüket a felmérve, úgy láttuk, sajátos problérr alakítandó Magyar Szekció biztositan javaslatainkat figyelembe véve, tervbe váhagyta az Elnökség magyar nemz bizottság dolgozza ki és terjeszti jóve oldásának tartalmi és formai tervét, v Szlovákia magyar nemzetiségű áss lődési, tanulási, szórakozási feltételek — ahol eddig is keresték a módot el gondjaikat, terveiket, — az asszon akcióprogramjában említett mondat: specifikus szükségleteinek kielégitését RIMASZOMBAT December 4-én a rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság nagytermében tartották meg a Szlovákiai Nőszövetség járási konferenciáját. A járás asszonyainak kilencven küldötte vett részt a gyűlésen. Felmérték múlt évben végzett munkájuk eredményét és megbeszélték a nőket érintő, sürgősen megoldásra váró problémákat. Adamovicová elvtársnő beszámolójában a föderációs változás adta lehetőség nagyarányú kihasználásáról beszélt. A továbbiakban a szlovákiai nőmozgalom történelmi tradícióját ecsetelte, hivatkozva arra, hogy Szlovákia asszonyainak be kell kapcsolódniuk abba a tevékenységbe, amely Soltésová és Vansová nemzeti kultúrát támogató munkájára épül. Majd a megoldatlan problémák közül kiemelte a 15 éves fiatalok elhelyezkedési nehézségeit. A nyilvános vitában több felszólaló beszélt a járás életének nehézségeiről. Sokan kifogásolták az üzletek rugalmatlan nyitvatartási idejét. A felszólalásokból kitűnt, hogy némely helyen a nemzeti bizottságok nem veszik komolyan a községben működő nőszervezetet. A Szlovák Nőszövetség központi bizottságának küldötte, Funk elvtársnő a szervezet akcióprogramját, a szövetség munkájának lényegét ismertette. Kiemelte, hogy a nők legfontosabb tevékenysége a társadalmunkban előforduló deformációk elleni harc, és éppen ezért a nőszervezet ne a helyi nemzeti bizottságok alárendelt segédszervezete legyen, hanem önálló tömegszervezet, amelynek munkáját nem gátolja az esetleges félreértés a községi vezetők részéről. Figyelmeztette a szervezőket, hogy a nemzetiségekkel tapintatosan bánjanak. A közös egységes szervezet mellett foglalt állást. A járás lakossága fele-fele arányban oszlik meg nemzetiségi szempontból. Sajnos a magyar nők szervezettségi foka alacsonyabb, mint a szlovák vidékek asszonyaié. A szervezet tagjainak csak 3ü százaléka magyar nemzetiségű. A tizenkét felszólaló közül csak ketten szóltak magyarul. Amikor a határozati javaslat megvitatása közben a szervezet elnevezéséről volt szó, két javaslat került a szavazók elé: a Szlovák Nöszövetség (Slovensky Zväz Zien) és a Szlovákiai Nők Szövetsége (Zväz zien Slovenska). A második formuláció a magyar asszonyok kérése volt, hogy az elnevezés vegye figyelembe a nemzetiségeket is. Természetesen a második elnevezési formulát leszavazták, hiszen a gyűlés résztvevőinek csak 30 százaléka volt magyar nemzetiségű. Ezekután a magyar szekció problematikájára már csak akkor került sor, mikor az asszonyok a gyűlásteremből hazafelé vették útjukat. _g_ GALÄNTA December első felében tartották meg Galántán a Nőszövetség járási konferenciáját. Az összejövetelen 130 küldött és vendég vett részt. A megnyitót követő főbeszámolóban Maár Erzsébet, járási titkárnő elemezte a Nőbizottság múltban végzett sokrétű tevékenységét, a Földművesasszonyok Téli iskolájának jelentőségét, amely az igyekezethez elméleti tudást, képesítést nyújtott — hasznosságát húszéves szocialista mezőgazdaságunk eredményei iga-
