Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-06 / 1. szám
к az idei évet; eseményekben gazdag esztendő volt, mert dalműnk eszmei forradalmának történelmi éve egész köza döntő hatással volt. így a megújhodási folyamat kiváltotta i felépítésének felülvizsgálását is, amelyet hazánk föderativ nemzeti alapokon alakítanak meg. ' ; ráciájáért folyó törekvések bennünk, Csehszlovákiában élő masztették a reményt, hogy végre egyenjogú, egyenrangú államizülőföldünkön most már igazi hazára lelünk. Reményeink iti érzelmek felfokozott hevében született félreértések éf rágaliek életét szabályozó törvényjavaslat, amelyet a föderativ emzetgyűlés jogerőre emelt. gy a nöszövetségen belül is sor kerül erre. Arra, hogy alapnemzetiségű nők aktívabb, színvonalasabb munkájának felőbb szervekben. Eredményeinket, jogainkat s célkitűzéseinket ik megoldását a nőszövetség magyar nemzetiségű tagjaiból negfelelöen. A Csehszlovák Nöszövetség Szlovákiai Bizottsága ;tte egy nemzetiségi referens munkakörének kialakítását, s jóiégü tagjaiból alakult operatív bizottság működését. Ez a gyásra a januári kongresszus elé sajátos problémáink megris a Magyar Szekció küldetésének, felépítésének tervét, yai bizalommal várják a'^szekció megalakítását és új müveremélnek tőle. Dunaszerdahelyen, Losoncon, Királyhelmecen a, hogy megértsék, anyanyelvükön hallhassák és mondhassák abban a tudatban léptek a nőszövetségbe, hogy a szervezet egíteni fogja a Szlovákiában élő más nemzetiségű asszonyok " így ölt konkrét formát. Sajnos, ott ahol az elmúlt húsz esztendőben sérelmek érték az embereket, ahol a nöszövetségen belül nem törődtek azzal, hogy a nőknek nemzeti hovatartozásukból eredő igényeik is vannak, nem hisznek az ígéretnek; a bizonyosságra várnak. Ez az oka például, hogy a lévai járásban olyan kevés magyar nemzetiségű asszony jelentkezett a nőszövetségbe.'Kár, hogy az operativ bizottságnak nem volt módja, hogy a vegyes lakosú járások titkárnőivel megismertesse elképzeléseinket, mert így csupán néhány téves és nem éppen jóindulatú információ jutott el hozzájuk „jogtalan" és „titkos" szervezkedésről. Tudván, hogy a szekció nem akadályozná, hanem járási szinten, a járási szövetség elnökségének magyar nemzetiségű tagjaiból alakulva, segítené munkájukat — a járási konferenciákon bizonyára nagyobb megértéssel kezelték volna a szekció megalakításának kérdését, s támogatták volna gondolatát. így csak a lapunkkal együttműködő vagy az operativ bizottságban tevékenykedő funkcionáriusnők kezelték érdemben ezt a kérdést. Amire eddig hibánkon kívül nem került sor, most, az országos kongresszus előtt mindenképpen pótolnunk kell. Elsősorban meg kell cáfolnunk az alaptalan és bizalmatlan feltételezéseket, hogy a szekció „egység ellenes gondolat". Ha nem kívánnánk a Szlovák Nőszövetséggel az egységet, akkor megalakítottuk volna a különálló Magyar Nőszövetséget. Oe mi tudjuk, hogy céljaink, problémáink közösek: a nők egyenjogúságának teljes biztosítása a gyakorlatban, olyan élet- és munkalehetőségek megteremtése, amelyekben a nők anyai küldetésük nyugodt és zavartalan betöltése mellett alkotó mádon kibontakoztathatják képességeiket, tehetségüket is. Ezért nőszövetségünkkel közösen akarunk dolgozni, küzdeni. De aktívabb, színvonalasabb munkánk biztosítása érdekében meg akarjuk oldani specifikus problémáinkat is. Erre pedig jogi biztosítékot a szekció nyújthat csupán. Ha emberibb, demokiatikusabb társadalmat akarunk, akkor arra kell törekednünk, hogy az eszmei megújhodás az emberi tudatig, az értelemig hatoljon. Ezt pedig elsősorban magyar nemzetiségű asszonyaink anyanyelvén látjuk biztosíthatónak a szó legmélyebb értelmében. Eszme és elképzelés igy válhat csupán bennünk alkotó tetté. zolják — és a dolgozó nók egyenjogúságon alapuló felelősségteljes társadalmi helyzetét. Crömmel vettük tudomásul, hogy a galántal járásban eddig 34 községben alakult meg az alapszervezet (2236 új taggal) és az asszonyok kötelezettséget vállaltak, hogy a télen a Járás valamennyi községében megalapítják a helyi szervezetet. A vita során a járási politikai és társadalmi szervek képviselői is felszólaltak. A járási pártbizottság vezető titkára, Cislák elvtárs politikai életünk legfontosabb feladatait körvonalazta és hangsúlyozta a gazdaságfejlesztés lehetőségeit. A járás két vezető funkcionáriusának ellentmondásos hozzászólása külön említést érdemel. Muzslay elvtárs arról beszélt, hogy a járás területén nincs a nők számára elhelyezkedési lehetőség és mint egyik hiányosságra rámutatott, hogy a nemzeti bizottságokon kevés nőt alkalmaznak. Boló elvtárs, a JNB elnöke megcáfolta ezt az állítást. Szerinte például a galántai JNB-on a férfiakat mellőzik, mert a dolgozók 70 százaléka nő. Ami az elhelyezkedést illeti, a járásban legalább 2000 munkaerőre lenne szükség. Ebből kb. ezret azonnal alkalmazna a Duslo üzem, ahol a jövőben további munkaalkalom nyílik férfiak és nők számára egyaránt. Van ez igy máshol is, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. A galántai járási konferencia valóban demokratikus szellemben zajlott le. A beszámolókat — beleértve a politikai és társadalmi szervek képviselőinek vitafelszólalását — két nyelven, szlovákul és magyarul tolmácsolták a résztvevőknek. (A küldöttek és a vendégek létszáma, a nemzetiséget tekintve, kb. felefele arányban oszlott meg.) Mégis volt két dolog, ami gondolkodásra késztetett. Az egyik: habár kevés volt a vitafelszólalás, az ülés mégis hosszúnak tűnt. Annak is, aki csak az egyik nyelvet értette, mert míg a másik nyelven tartották a beszédet, unatkozott, meg annak is, aki mindkét nyelvet értette, mert kétszer kellett végighallgatnia ugyanazt. A járási konferencián ezt nem lehet másképpen megoldani, de a helyi szervezetek életében, ahol konkrét dolgokról van szó, a sok beszéd a munka rovására mehet. A másik: Jakoda Tiborné szellemes megjegyzésén, aki enyhe iróniával tett megjegyzést a konferencia parányi hiányosságára, a magyar nők jóízűt kacagtak, míg a szlovák asszonyok fanyar mosollyal ültek, és egy csípős megjegyzést is elejtettek, mert nem értették, miről van szó. Apróság. Sokan azt hiszik, szóra sem érdemes. Pedig talán éppen az ilyen kicsiségek, amik derűt csalnak az arcokra, hangulatot kölcsönöznek az összejövetelnek, elfeledtetik a hétköznapi gondokat, teszik indokolttá azt a kérést, amit a felszólaló magyar asszonyok tolmácsoltak: „Sokkal többet tudnánk tenni és szebbet tudnánk alkotni, ha a Szlovák Nőszövetség mellett külön szekciójuk lenne a magyar asszonyoknak. Nagyon sok félremagyarázástól, félreértéstől, nézeteltéréstől szabadulnánk meg, mert nem lenne szükség tolmácsolásra. Biztosak vagyunk abban, hogy falvainkon megkétszereződne a magyar nők aktivitása, nagyobb lenne a lelkesedés, gyümölcsözőbb a tenniakarás.“ Mi is ezzel az érzéssel távoztunk Galájntáról. LÉVA (lm) A januári kongresszust megelőzően országunk minden részében megkezdődtek a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottságának járási konferenciái, azzal a céllal, hogy a küldöttek szóljanak hozzá az alapszabálytervezethez, a Csehszlovák Nőszövetség statútum-tervezetéhez, tegyék meg észrevételeiket, amelyekkel a tervezetet még ki lehet egészíteni. A Csehszlovák Nőszövetség lévai járási bizottsága november 29-én tartotta konferenciáját a járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság új épületének nagytermében. Alica Benuchová, a lévai járás nőszövetségének elnöke jelesre értékelte a járás asszonyainak munkáját. Becsületesen megállták helyüket a szocializmus építésében és gyermekeik nevelésében is. Jelenleg 77 nőszervezet működik a járásban, ebből 3 városi, 17 üzemi és 57 helyi jellegű; a tagok száma több mint négyezer. A járás funkcionáriusai eddig is segítséget nyújtottak a nőszervezet munkájában. Jozef Urban, járási párttitkár, Michal Benőik, ügyvéd, a JNB elnöke, Július Sabó, mérnök, a Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság igazgatóhelyettese, Viliam Bátovsky, a Szlovák Nemzeti Tanács járási titkára, most is itt ülnek a konferencia elnökségében, mert nem közömbös számukra a járásban dolgozó nők sorsa, jövője. Sok és nehéz feladat vár a járás nőszövetségi funkcionáriusaira, ha teljesíteni akarják a nőszövetség akcióprogramjában kitűzött feladatokat. A Szlovákiai Nöszövetség járási bizottságainak nagyobb figyelmet kell Szentelniük a nők szélesebb körű bevonására a nemzeti bizottságokba. Ezen a téren a helyzet nem kielégítő, mert csak két HNB elnöknő és egy EFSz elnöknő működik a járásban. A következő választásoknál több tehetséges nőt kell bevonni fizetett funkcionáriusként a nemzeti bizottságokba. Tóthová, Kukucinov falu küldötte a helyi óvoda egész napos működésének bevezetését kérte. A kispeszekiek pedig egy üzlet létesítése miatt szólaltak fel, amely legalább a legfontosabb élelmiszereket árusítaná. A lévai EFSz egyik dolgozója, Dókáné, beszámolt a szövetkezetben dolgozó nők munkájáról. Bakonyiné Zselízről a Bizsutéria helyi üzemének kibővítését, gyártási lehetőségének növelését, jobb anyagellátását és a helyi szolgáltatások munkájának javítását kérte. A konferencián megválasztották a járási nőszövetség új vezetőségét. Egyetértettek szocialista hazánk föderációs államjogi elrendezésével, a nőszövetség újjászervezésével a járás nemzetiségeit és sajátságos adottságait figyelembe A fizetett anyasági szabadság meghosszabbítása, a nők nyugdíjkorhatárának csökkentése, a szolgáltatások javítása és bővítése, tizenöt éves ifjúságunk, különösen a lányok elhelyezése, a sok éves házasság után a férjek hibájából elvált nők eltartásának törvénybe iktatása — ezek azok a feladatok, amelyek halasztás nélküli megoldásra várnak. A felszólalások keretében Helena véve. Az akcióprogram és a Szlovákiai Nőszövetség munkatervének és munkafeladatainak sikeres teljesítését 50 tagú járási elnökség biztosítja, amelynek 38 szlovák és 14 magyar nemzetiségű tagja van. Reméljük, hogy a járás asszonyai megoldják majd a szép, de nehéz feladatokat, melyek a Szlovákiai Nőszövetség előtt állnak. V. M.
