Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
— Nem tudom, miért engem hibáztatnak. Mindenki főzi. És éppen az én lányom.... Legalább segíteni tudtam volna rajta. Oe csak annyit tettem, hogy ajtót nyitottam. Tódult ki a tűz, a füst. Égett a levegő... Mikor hazajöttem a kórházból, akkor mondták, hogy meghalt. Még ha Iszákos lenne a férje, vagy a családban valaki... De éppen csak azért főzzük, hogy valami legyen Itthon, ha bejön valaki. Szegény К-m meg a keresztelőre készítette. „AZ ALKOHOL BUTIT" — A Józsika buta. Egyszer meg Is bukott. Másodszor jár elsőbe, mégse tud beszélni. Selypít, nem felel. Olvasni sem akar — újságolták a gyerekek szüleiknek. Senki sem tudta, csak a tanító néni, hogy Józsikát miért hozta fel az anyja a városba, miért vállalta vele a munkásszállás kényelmetlenségeit, amikor szülőfalujában öt évig dolgozott, hogy felépüljön a családi házuk. Józsika édesapja kőműves, aki jól keres, aki az állami vállalatnál fizetést kap, de gyakran vesz ki betegszabadságot — hogy éppúgy, mint szombaton és vasárnap — „feketén“1 építse falujában és a szomszédos községekben a lakóházakat. Nem csoda, ha megbecsülik a jó kőműveseket. Etellel, Itallal bőven ellátják: Mindenki szeretné mielőbb tető alá hozni a házát, ha mér megszerezte a rávaló pénzt, anyagot. De Józsika apja hiába volt jó kőműves. Durva és erőszakos volt. Ha Ivott — és állandóan ivott — verte a feleségét, a kutyát — és Józsikát. A kisgyerek reggel alig várta, hogy apja elmenjen otthonról. Ezért Is volt olyan szófogadó. „Sápadt ez a gyerek, adj neki boros teát, hogy erősödjön“ — biztatta az asszonyt, és ő maga „gondoskodott" Ilyenkor, hogy a fia megigya a teát. Józsika megszokta, megszerette a „teát". Elmúlt tőle a félelme, bolondos jókedve lett és úgy szédült, mintha körhintában ült volna. Aztán elmúlt a jókedv, a szédülés és újra reszketve leste a kaput: Jaj, csak még ne jöjjön! — Miért néz rám úgy ez a gyerek? Felblztatta az anyjal Majd én megtanítalak! — És kapta, vitte a kúthoz. Fogta a két lábát, lógatta a víz fölé: Majd én megtanítalak, apádnak nem köszönni! Aznap este ült vonatra az asszony a gyermekével. Fél évig munkásszálláson lakott. Már-már rábeszélték, adja kisegítő Iskolába józsikát, mert néha eltelt egy hét is, hogy megszólalt volna. „Várjunk még“ — reménykedett a tanítónő. — „Hátha a nyugalom, az egészségesebb körülmények segítenek.“ Mert közben lakást Is kaptak, az asszony keresete Is nagyobb lett. És valóban segítettek. „Tud ez a Józsi, ha akar“ — mondják a gyerekek, mert már nemcsak hogy felel, tanul, de játszik is I Ф **» l S *a szünetben. Kacag és fogócskázlk. Nem kell boros tea a jókedvéhez... „AZ ALKOHOL NYOMORBA DÖNT" „Huszonnyolc éves vagyok. Két gyermekem van. A kislányom hatéves, a fiam kettő. A férjem részeges. Ittas állapotban bepiszkítja az ágyat, a saját ruháját. Nagyon sokat veszekszünk ezért. Állandóan fáj a fejem, enni nem tudok. Attól félek, hogy egészen tönkremegyek bele. Voltam a nemzeti bizottságon, hogy elválok, nem bírom tovább. Azt mondták, az Ittasság nem válóok.“ „ötvenegy éves vagyok. A férjem annak Idején, amikor összekerültünk, azt mondta, ne dolgozzak, maradjak otthon. Gyári munkás voltam. Három gyereket neveltem tel. A férjem mindig szerette az italt, de évről évre egyre többször rúgott be. A pénzt mind elhordja, hiába dugom előle, megver, ha nem adok neki. Azt ordítozza, ő keresi, nem én. Engem ő tart el. Beteges vagyok. Sok komlszsága tönkretette a szivemet. Hiába akarok dolgozni, nem kellek sehol, öreg vagyok és gyenge. Mit МШ, Foto: Fr. SpaCil tegyek? Nem bírom a mindennapos veszekedést, sokszor éheznem kell, egy fejkendőre nem tudok magamnak elvenni a uram keresetéből. Ml lesz Így velem? Legszívesebben meghalnék, mit ér Ilyen élet?“ Ml segít? Vagy ki? A HNB büntetéseket ró ki a tiltott pálinkafőzésért, elvonókúrára javasol garázda részegeskedőket, a munkaadó a szakszervezeti bizottság javaslatára a férj fizetését közvetlenül a feleségnek fizetheti ki. De ez mind kevés. A beldegződött szokások, biológiai adottságok, a munkakörnyezet, lakóhely, a családi körülmények azok, amelyek a társadalmi hatások ellenére de-ÉLETKOR és ÉLETFORMA Hogyan mutatkozik meg ez az eltérés a nyugdijakban? A havi nyugdi] összege Férfiak (%) Nők (%)- 200 0,7 4,0 201 - 400 9,3 30,0 401 - 600 19,4 33,4 601 - 600 30,1 10,1 601 - 1 000 20,4 1,9 1 001 - 1 200 13,5 0,3 1 201 - 1 400 5,6 0,3 1 400 + 1,0 -A felmérésbe bevont férfiak 70 százalékának havi 400—1000 korona, míg a saját nyugdíjjal rendelkező nők 85 százalékának navl 200—600 korona a nyugdíja. Ugyanakkor az öregek 71 százaléka önállóan vásárolja meg szükségleteit, 69 százaléka önállóan főz, 37,8 százaléka egyedül végzi a nagymosást, 53,2 százaléka pedig a nagytakarítást. Tudjuk, hogy ezek a munkák — különösen az Idősebbek véleménye szerint — speciálisan „női munkák", tehát a 60—70 éves asszony nem várhat segítséget a férjétől. Flgyelemle méltá (és valószínűleg anyagi okokkal magyarázható), hogy a vizsgált személyeknek csak 20,6 százaléka bízza a nagymosást a kommunális mosodákra! A társadalmi gondoskodás nálunk még nagyon ritka Jelenség, holott pl. Angliában, 1963-ban, a 65 évet betöltötték 4,5 százaléka társadalmi segítséget kapott a háztartás vezetéséhez, és 1,1 százalékának házhoz szállították a meleg ételt (meata on wheels). Ezek szerint tehát a nők nemcsak alacsonyabb nyugdíjat kapnak, hanem a valóban „sírig tartó kötelességük" a bevásárlás, főzés, nagymosás és takar'tás. termlnálják, ki válik Iszákossá, alkoholistává. Még mindig kevés és nem elég hatékony az, amit az emberek neveléséért teszünk. Nem adunk elég vonzó szórakozási, művelődési lehetőséget, hasznos kedvtelések ápolására nem buzdítjuk az embereket. És nem elég hatékonyak, mindenre kiterjedők a családjukat bántalmazó, gyötrő garázda részegeskedőket, Iszákosokat rendszabályozó, sújtó törvények sem. Majd ha nem „virtusnak", „szenvedélynek“ tartják majd — hanem betegségként küzdenek ellene, félnek tőle — és gyógyítják, akkor várhatunk valamilyen eredményt. . Jk ~j H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Nem feledkeztünk meg a lélektani tényezőkről sem. Míg a férfiaknak csak 16,4 százaléka érzi magát néha elhagyatottnak, addig a nők 35,3 százaléka szenved az elhagyatottság érzésétől. Bizony néha még az öreg férj sem tudja ezt az érzést eloszlatni, de különösen nehéz azoknak az asszonyoknak a sorsa, akik teljesen egyedül élnek. A felmérésbe bevont férfiak 27,5 és a nők 45,2 százaléka több mint öt év óta teljesen egyedül él, és a nők 66,7 százalékának egyetlen hozzátartozója sincs. De milyen arányban vesznek részt a kulturális életben? Kulturális tevékenység Férfiak (%) Nők (%) Filmszínház 22,5 17,9 Más rendezvények 29,4 19,5 Közéleti és egyesületi tevékenység 41,3 17,1 Rádió és tévé 73,7 60,3 Könyvek, újságok, folyóiratok 68,5 56,9 Séta 51,9 30,9 Azt hiszem a Nőszövetség szervezetei különösen a táblázat 3. mutatójával kapcsolatban javíthatják az arányt, aktivizálhatják az Idősebb asszonyokat is, és általában sokat tehetnek azért, hogy a 60—70 éves nők megtanuljanak „szebben, tartalmasabban" élnll Mert öregnek lenni — nem öröm. Bizonyos korban az ember már olyan, mint a házát vesztett csiga, minden csípi, szúrja, minden fáj, sokszor érzi magát fölöslegesnek, tehernek, nem látja az ősz szépségeit, csak hidegét érzi, és a hulló falevelek az elmúlást juttatják eszébe. Ismétlem: az öregek problémája — világjelenség. De azt hiszem, hogy egy szocialista országban, ahol a szocialista társadalmi kapcsolatok érvényesek, sokkal többet kell tenniük, mint eddig tettünk, és nemcsak anyagilag. PETERFI GYULA
