Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
AZ EGÉSZ FALU — Október ötödikén az Újvári járásban levő Kürtön huszonöt újszülöttet avattak ünnepélyes keretek között a falu polgáraivá. Egy házaspárt gyémántlakodalmuk, nyolcat aranylakodalmuk, ötöt pedig ezüstlakodalmuk alkalmával köszöntött a HNB mellett működő polgári ügyek bizottsága és a nőszövetség. Talán nem volt a faluban olyan, akit ne érintettek volna ennek a napnak az eseményei, ha nem is közvetlenül, de kinek a rokona, kinek a szomszédja, a barátja, ismerőse volt az ünnepeltek között. Mire megöregsittnk Kissé szokatlan a menyasszonyok ruhája. Egy-kőt vőlegény görbe botra támaszkodva vonul be a terembe. Fekete ruhős bácsik és nénik. De fiatalos fény csillog a szemükben. Huszonöt, ötven, hatvan évvel ezelőtti esemény elevenedik fel előttük, az esküvő. Régen volt, mennyi minden történt azőtal Háború, betegség, nyomor. Hányszor szakadtak el s találtak Ismét egymásra ezek az emberpárok. Most egymás mellett ülnek, először meghatódott csendben, aztán az első pohár után megered a beszéd, egyre hangosabb, egyre bővebb a folyása. Igazi esküvői hangulat árad a virágokkal díszített, terített asztalok felől. Később beszéllingóznak a zenészek Is, Gyurlcs Miklós zenekara. Hegedű, klarinét, nagybőgő, egészen betöltik a szűk helyet a terem közepén, alig jut hely a táncra. Mert ahol magyar ember mulat, ott nem maradhat el a tánc. Mit számit az, hogy nyolcvan felé ballagunk! Hullcska Lajos bácsi még majdnem olyan frissen, ropogósán járja, mint 1919 májusában a saját esküvőjén, Takács Rozáliával. Most ülni hagyja Rózl nénit a fájós lábaival, Inkább a flatalabbjalval ropja. 72 év nem kor a táncos lábaknak. Ügy látszik nincs Igazuk a pszichológusoknak, filozófusoknak s egyéb száraz lelkű prédikátoroknak, akik a házasság s főleg a fiatalkorúak házassága ellen beszélnek. Akármelyik bácsit kérdeztem, hogy hány éves kordban házasodott, mind Így kezdte: húszon S a nénik? Tizen Megbánták? — Dehogyisl Ajajl Bárcsak még egyszer fiatalok lehetnénk s házasodnánk! A legidősebb házaspár a gyémántlakodalmukat ünneplő Danczl Lajos s felesége Juli nőni. Hatvan éve lesz novemberben, hogy kimondták az igent. — S boldogító igen volt, Juli néni? jull néni ránéz a férjére s hogy az nem tiltakozik, rábóllnt, Igen. — Hány éves volt akkor? — Tizenhét —, válaszol helyette Lajos bácsi. Szinte gyerek volt még, gondolom. Ugyancsak csendes, szelíd feleséget nevelt belőle Lajos bécsi. Még csak véletlenül sem előzi meg a szólősban, s csak azt mondja, amit a férje. — Nem gondoltak a hatvan év alatt arra, hogy elváljanak? — Nem volt nekünk arra Időnk. A parasztembernek sokat kellett dolgoznia, ha meg akart élni. Én dolgoztam, Juli a gyerekeket nevelte. Meg aztőn Isten előtt mondtuk mi ki a holtomlglant. Nem úgy, mint a mai fiatalok, ma még azt gondolják, hogy holtomiglan, holnap meg már elválnak. Minek az. Kicsit elgondolkodik, mit mondjon még ami a leginkább kifejezné az életüket.- Hatvan év alatt azért össze lehet szokni. Hát igen. Milyen érdekes ez. Ketten kezdik, két fiatal s ketten Is végzik öregen. Hogy mi volt közben, az már teljesen mindegy, mire Ide érkeznek. A sebek behegednek, az elvesztett gyermek emléke már nem kínozza az anyai szivet. Lassan becsukják azt a furcsa könyvet, amiben anynyl sok badarságot irt össze az élet kettőjüknek. Most már megértem a bölcs öregeket, akik mindenre azt mondják: Ugyan minek azl ök tudják, mennyire nincs értelme a haragnak, veszekedésnek, gyűlöletnek. Fontos, hogy a szeretetet ne ölje meg semmi. „Ha szeretet van, minden van, ha szeretet nincs, semmi sincs“. Ez az ő aranymondásuk. S nagyon Igazuk lehet. Legszívesebben mind a tizennégy párról Írnék. Olyan kedves az, ahogy Így öregen, fekete ruhában egymás mellett ülnek s pár órára visszakalandoznak fiatalsőguk elhagyott mezőire. Vissza a forráshoz, a virágokhoz, az illatokhoz. Szinte úgy lopom ki magam a teremből. Nehogy megzavarjam őket, nehogy elraboljak egy pillanatot Is emlékeikből, amelyek az övék s amelyekre egyszer majd annyira fognak hasonlítani az enyémek Is. К. M. NÉVADÓ HELYETT Két óra felé a HNB udvara megtelt gyerekkocsikkal. Legszebb ruháikba öltöztetett kis utasaikat szüleik az esketési terembe vitték. Mikor mindnyájan megérkeztek, megkezdődött az ünnepély. Elsőként a polgári ügyek bizottságának elnöknője köszöntötte a jelenlevőket. Az 6 szavaiból idézünk: „A gyermek a jövő, benne élnek tovább a szülők, benne él tovább a társadalom. Szülőknek lenni nagyon nehéz és örömteli feladat, és egyúttal felelősségteljes is. A szülők gyönyörködnek gyermekükben, örömük telik növekedésében. Ha mosolyog, vele kacagnak, ha panaszkodik, érte aggódnak, ha beteg, érte rettegnek. A gyermek az 6 segítségükkel tójrt papírra az ábécé első betűit, tőlük két 'anacsot, ha elindul az életbe. Ne feledjék, hogy gyermeküknek mindenkor és mindenben mindkettőjük szeretetére, védelmére, gondoskodására lesz szüksége“. Az apróságok mintha megértették volna, hogy most valami rendkívüli dologról van szó, olyasmiről, ami csak egyszer adódik az ember életében (csak kár, hogy nem emlékszik rá), csendben játszadoztak ujjacskáikkal. Utána Simslk Béla, a HNB elnöke üdvözölte a falu legifjabb polgárait. A nőszövetség nevében Kovács Ilona elnöknő szólt a jelenlevőkhöz, A kilencéves iskola tanulói már napok óta készülődtek, ver seket tanultak be erre a találkozóra, amc lyeket most elő is adtak kedvesen és az izgalomtól kipirultan. Majd a szülők beírták nevüket az emlékkönyvbe, átvették a polgári ügyek bizottsága és a nőszöveué-; által ajándékozott virágokat, ezzel az ün népség befejeződött. A kis Berta Vilikét Gyurlcs Marikát, Danczi Zsuzsikát, Ka nyicska Zórát mind a huszonöt gyereke' a mamák már hazavihettük otthonukba. Pár kedves szó, egy csokor virág az újszülöttnek, egy cserép virág az anyának Sok ez, vagy kevés? Nem helyes ha lg) mérlegeljük. Ennek az ünnepségnek az ér-HuszunUt újszülöttet ünnepé lyes keretek között köszön tőttok fel oktöber ötödikén Kürtön Igazi esküvői hangulat árad a virágokkal díszített, terített asztelok felöl A legidősebb házaspár, a gyámántlakodalmukat ünneplő Danozl Lajos ás felesége, jull néni Két pár az aranylakodalmasok közül Kovács E. felvételei téke nem annyi, mint amennyibe a rae rendezése került, ennél sokkal több. Az ünnepélyre való készülődés lázba hozott huszonöt családot. A nagymamák sütöttek főztek, a mamák fodrászhoz mentek, mint búcsú előtt, az apa erre a vasárnapra nem hívott munkásokat, hogy folytassák a megkezdett építkezést, a nagyapa „szivarra gyújtott“ örömében, hogy ma az 6 unokáját ünnepük. A rendezők, szervezők érdeme, hogy ezek a negyedévenként megrendezett ünnepségek nagynépszerűségnek örvendenek Kürtön, céljuk, hogy az apró emberkék okozta örömöket eggyel megtoldják. Ahogy elnéztem a kocsikat toló mamákat, a virágokat szorongató apákat, az volt az érzésem, hogy ez most is sikerült. K E. Kovács Hona, a nöszövetség elnöke, lelkes szervezője minden kulturális megmozdu lásnak a faluban g-
