Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
Ha mondáknak hinni lehetne, Eperjest egyik Árpád-házi királyunk, II. Béla, a vak király alapította 1132-ben. S ahogy múltak felette az évszázadok, mindegyik otthagyta kézjegyét a városon. Itt áll az ország egyik legszebb gótikus csarnoktemploma, amely а XIV. sz.-ból származik, a ferencrendl kolostor, a Rákóczi-ház, itt volt a hírhedt eperjesi vértörvényszék, amelyet gróf Caraffa Antal állíttatott fel 1687-ben Thököly híveinek kiirtására. A várostól délre pedig a Vlleczhegy, Petőfi, Tompa és Kerényl történelmi találkozójának színhelye. Sajnos, ezeket az emlékeket már csak a történelmi falak és poros fóliánsok őrzik a könyvtárak mélyén. HATEZER KÉSZRUHA NAPONTA Utunk valódi célja a város egyik legjelentősebb ipari tényezőjének, az eperjesi ruhagyárnak (Odevné závody kpt. Nálepku) meglátogatása volt. Nehéz volna a legmodernebb üzemek kategóriájába sorolni, hiszen egy háború előtti magáncég alapjain nőtt fel, és bővült ki mai méreteire, de láttuk újjáépítésének terveit és makettjét, és ez garancia arra, hogy pár éven belül az ország egyik legszebb és legmodernebb gyára lesz. Ezt a szándékot már szinte megvalósítódnak vehetjük. Okosan, átgondolt terv szerint építették ki előbb az iparban szegény vidékeken levő fióküzemeiket, (a sokat szidott centralizáció első pozitív példáját az eddig látottak közül) mint például a svidníki, llpanyi, nagymihályi részleget. Most pedig a központi üzemre kerül majd sor. 1975-re tervezik a kibővítési munkák befejezését, ekkorra kb. 3000 munkása lesz a gyárnak. Jelenleg 1200 embert foglalkoztat az eperjesi központi üzem, s ennek jelentős hányada női munkaerő. Az üzem férfiöltönyöket, fiú és lánykaruhákat készít exportra és hazai piacra is. Kereskedelmi partnereink közé tartoznak Kanada, a Szovjetunió, Anglia, Irak, Libanon, az NSZK, Ausztria, Kuwait stb. Az üzemek általános problémái, a munkaerőhiány és A araiban 65 százalékban nők dolgoznak s nagyon sok a fiatal munkaerő VÁROSÁBAN Koval’ová Mária egyike a gyár legfiatalabb dolgozóinak, 16 éves az anyag-ellátás körüli zavarok itt is felléptek az utóbbi időben. Ennek okát nehéz volna kideríteni, mert semmi olyan tényező nem jöhet számításba, amely eddigi tapasztalatainknál nyilvánvaló volt. Azaz: sem a munkakörülmények kulturáltságának alacsony színvonala, sem az alacsony bérezés, sem pedig a bentlakók elszállásolásának problémái. Sőtl Ezen a téren a vezetőség gondoskodása és belátása szinte utolérhetetlen. Ján Michria elvtárs, az üzemvezető kalauzolt végig bennünket a gyáron. Tőle tudtuk meg, hogy naponta 6000 kész ruhadarab hagyja el a munkaasztalokat. És azt is, hogy az üzem gyakran szerepel termékeivel különböző kiállításokon, ahol többször díjat nyertek már. Megkérdeztük kísérőnktől, hogy érkeznek-e reklamációk a gyárba. Igennel válaszolt, de azt is közölte velünk, hogy ezeknek száma elenyészően kevés. ASSZONYOK es LÁNYOK A MUNKAASZTALOKNÁL A gyár nőszövetségének elnöknőjével, Marta Miíenkovával a munkásnők helyzetéről beszélgettünk, s szavaiból, majd később saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla, hogy a nők munkáját megkönnyítő előírásokat és törvényeket lelkiismeretesen betartják. Hogy csak néhányat említsünk közülük: a terhes asszonyok és a gyermekes anyák, akik bölcsődébe, óvodába viszik reggelenként kisgyermekeiket, munkaidőkedvezményben részesülnek. A legnehezebb munkát Igénylő részlegben, a vasaidéban férfiak dolgoznak, és általában mindenütt, ahol a nők törékenyebb egészsége kárt szenvedne. Egy kis leleményességgel segítettek azon Is, hogy üzemi konyhájukat, amely kb. egy kilométerre, a város szívében van, egyelőre nincs módjukban közelebb helyezni. Meleg tízórait és vacsorát hoznak alkalmazottaiknak. Ezenkívül egy büfé is van a gyárban. A munkatermek tiszták, világosak, jól szellőztethetők. A munkafolyamat megosztott, szalag rendszeres. Az épület minden emeletén van egy egészségügyi szoba, székkel, asztallal, heverővei, mosdóval és egy jól felszerelt egészségügyi ládával, amely kisebb baleset, rosszullét esetén nélkülözhetetlenül szükséges. A vezetőség legnagyobb erénye az, hogy nem becsüli túl eddigi eredményeit, tudja, mit kell még tennie ahhoz, hogy elmondhassa, valóban mindent megtettek dolgozóik kulturált munkakörülményeinek megteremtése érdekében. Szinte érthetetlen, miért nem vezetnek be másutt is hasonló intézkedéseket, hiszen az eperjesi példából meggyőződhettünk róla, hogy ez végképp nincs káros hatással a munkatermelékenységre. Sőt, azt lehet mondani, inkább javára szolgál. Pedig az eperjesi üzem sem rendelkezik jobb feltételekkel, több hellyel, mint a többi. Talán csak jóakaratból és józan gondolkodásból van több az Itteni vezetőségben, mint másutt. Külön fejezetben kell megemlítenünk a gyár újságját, a „Vychodoslovensky Odevák"-ot, amelyet 6000 példányban adnak ki kéthetenként, és küldenek a fióküzemekbe is. Főszerkesztője Val'ko Dezső, elsősorban az ő érdeme, hogy a lap fennállásának huszadik évfordulóján, mint Szlovákia legjobb üzemi lapját kitüntették. A dolgozók nagy része fiatal munkaerő, akiknek szakképzettségéről Iskoláztatással gondoskodik a vállalat. 500 Inast taníttat jelenleg is, de ezt a létszámot bővíteni fogják, amint felépül az új ipariskola. Ezek a fiatalok egyébként aktív kulturális életet élnek, saját zenekaruk van, széles körű művelődési és szórakozási lehetőségeik vannak. Van a városoknak arculata? A házak valóban éjnek? Mitől van az, hogy néha megfagyunk, és menekülünk egy városból, mint egy kellemetlen ember társaságából, s mitől a másik véglet? Ha van város, amelyet az első látásra meg lehet szeretni, Eperjes az. Ha nevet kellene neki adnunk, így neveznénk el: az Ifjúság Városa, és az ellentéteké. Mert ezt a temérdek fiatalt, diákot, egyetemistát, munkást, katonát ezeréves utcák, évszázados falak, maga a történelem fogadta be. KOVÁCS MAGDA és MIKOLA ANIKÓ riportja
