Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
álltam. Világos volt, a hold még fenn lebegett az égen, fehéren, alig láthatóan ott volt a szélfújt felhők között. Lent meg halványzöld fák meg szürke, elmosódott kövek, falak hevertek össze-vissza, a falu, A Dembinszky tér kettőben lakunk. Este sohasem tudtam megmaradni itthon. Sétáltunk a tanácsháza előtt, az magasabban fekszik, onnét kiláthattunk, ha akartunk, akár a tejútra is, de nemigen figyeltünk rá. Én már nem kerestem semmit a világban, mindent megadott, amit tudott, dolgozni kellett volna, de még nem akartam. Az első nyár még jó volt. Jó kalácsszag jött a kemencéből hajnalonként, anyám labdarózsát ültetett a ház elé, mindennap nagyobbak lettek. Anyám négy tojást is sütött vacsorára, aludni kellett, de csak sétáltunk a tanácsháza előtt, és vitatkoztunk, hogy mit tegyünk. Egy csütörtök reggel szóltam anyámnak, hogy felutazom Pestre. Ottmaradtam. Városban más, jobb. Tulajdonképpen nem is volt nekem nagy kedvem hazajönni. Esténként átjárt a szomszéd, és kérdezgeti, hogy belépjen-e a szövetkezetbe. A városból jöttem, mégiscsak jobban tudom, mit akarnak velük. Nem válaszolok. Idegesít. Mit akarnak? Anyám tejet melegít vacsorára. Kint, az udvaron napról napra nagyobbak az eperfalevelek. Alkonyodik megint. Vajon hány nap van még? Egyik nap múlik a másik után. Egyszer a lány egyedül talált itthon. Álltunk egymással szemközt, és csak suttogtam feléje, nem tudtam megállni, azt hiszem, sírtam is. Ne bízd el magad, szükséged van rám, szombat van, ne bántsuk egymást, harangoznak, hallod? Szép a világ veled, mint a halál előtt. Emlékszel még rám? Idegesen rángatta a fejét, és csak nézett ki az ablakon, nagyon megijedhetett. Lehet, hogy meg sem ismert már. Nem mozdulhattam. Tudtam, hogy anyám a másik szobában van. Be is jött nemsokára. Ott talált az asztalra borulva, sírtam. Szégyelltem. Az asszony várt a Keleti pályaudvaron. A gyerekek is sírtak, mikor megláttak, biztos vártak már, de az is lehet, csak most vették észre, hogy eddig nem voltam velük. A lépcsőházban végleg elhatároztam, hogy megveszem azt a másik lakást. Nem szóltam az asszonynak. Lihegek, mire felérek a harmadik emeletre, de egyébként sem igen beszélek vele. Nem bírom már az emeleteket. Az a másik lakás igaz, hogy sötétebb, de nagyobb, és a földszinten van. Majd ott megint el kell rejteni az öt kiló ezüstöt, amit a háborúban loptam. Az ezüsttel nem lehet kereskedni. ÜJ KÖNYVEK LANG GYÖRGY: „PRIMAVERA“. A reneszánsz csodálatos világa tárul elénk az íré tollábái. A keret háttérBl szolgál a Cinquecento egyik legkimagaslóbb festőjének, Sandro Bottlcelllnek érdekes életrajzához. A 15. század Firenzéjével, a művészetpártolé, dúsgazdag Medicicsalád udvarának légkörével Ismerkedik meg az alvásé, miközben nyomon követi a kor halhatatlan festöúriásalnak küzdelmes életét. A könyv több műmellékletet tartalmaz Botticelli, Filippo Lippi és mások alkotásaiból. (Móra könyvkiadó) A budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg KEMÉNY ZSIGMOND: „A RAJONGOK“ cimü történelmi regénye, amely küzdelmekben gazdag kort elevenít fel. A cselekmény I. Rákóczi György idejében játszódik. Az Író, miközben hfi korrajzot ad, lebilincselő módon beszéli el hőseinek mindennapi küzdelmét a politikai élet porondján, üldöztetésüket egy vallási szekta tagjaiként, és szerelmi életüket. Különösen szépen rajzolja meg az elmúlt századok kimagasló, nagy nőalakjának, Lórántffy Zsuzsannának egyéniségét. SZALATNAI RÉZSŰ: „ARCKÉPEK, HÁTTÉRBEN HEGYEKKEL“ című könyvét a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. A Szlovákiában született, és itt tanároskodó, most Budapesten élű esszéista és irodalomtörténész 22 olyan kimagasló Íróról, költőről és művészről emlékezik meg könyvében, akiknek kapcsolatuk volt a szlovákiai kulturális élettel, részben itt éltek vagy Itt születtek. Leírja, hogyan hatott ez szellemi fejlődésükre, mint tükrözik ezt műveik. A hírneves egyéniségek között, akikről az Író megemlékezik, szerepel Kempelen Farkas, Petőfi, Madách, Jókai, Mikszáth, Szinyel Merse, Bartók, Móricz és mások. A Madách Könyvkiadó gondozáséban jelent meg a népszerű Diákkönyvtársorozat újabb kötete, a „GÖRÖG DRÁMÁK“. Az antik világ elevenedik fel a régi, nagy drámaírók tragédiáiból. — AISZKHÜLOSZ: LELANCOLT PROMÉTHEUSZÁBAN, SZOPHOKLÉSZ ANTIGONÉ-jABAN, EUROPIDÉSZ IPHIGENEIA AULISZBAN és ARISZTOPHANÉSZ: A put MÁV ERA Arcképek. Háttérben inegyeKKel EGRI VIKTOR: „PERGŐTŰZBEN“ című könyvét a Madách Könyvkiadó adta kt. Egy árva fiú küzdelmes ifjúságát, életbe indulását ecseteli ez a regény. Az első világháború okozta szenvedések kemény férfivá érlelik a főhőst, akinek kialakul végleges életszemlélete. További küzdel mek várják a második világháború éveiben, de a harcot nem adja fel. MADARAK című drámájában a hősöknek, földi hatalmasságoknak, a görög mitológia isteneinek, és a kor kisembereinek harca, szerelme elevenedik meg. örök emberi hibákról, hősi tettekről, nagy küzdelmekről szólnak ezek az Írások, tannlságul a ma emberének, és egyben figyelmeztetőül, hogy évezredek során az emberi természet mit sem változott. kéméin tyiüiiwini sólyának derűjét? Valamitől fél, valamit rejteget előle. Mosolya erőszakolt mosoly, kényszerű mosoly volt. Mégis igaz? Átvirrasztotta az egész éjszakát. Egy percet sem aludt, mert nem tudott elaludni. Tegnap a kora esti órákban táviratot kapott Ö-Tátrafüredről: Ha találkozni akar férjével, menjen fel a Poprádi-tóhoz, az új szállóban üdül... Azelőtt azt táviratozták: Kuszákné a Tátrába utazott, vigyázzon a férjére! És Helént itt találta. Ha valaki nem él jól az urával, mindenre képes. János miatta nem akart tovább maradni Poprádon? ... János ezt nem teheti meg velem!... És a távirat? Mit jelenthet a távirat? Honnan tudják a címét? Csak a gyárban tudják, hol töltik szabadságukat! A gyárban tudják ... ... Ki az a gonosz? Csak Kuszák lehet... Botrányt csap, hűtlen a felesége, a bíróság előbb választja külön őket, s a gyereket neki ítélik. Nem akar megválni a gyerektől... Nem! Nem lehet! János ezt nem teheti meg velem! Nem lehet igaz! Kuszák nem olyan ember... Hetén nem olyan asszony... Helén nem ijedt meg, nem jött zavarba, nem sápadozott, nem izgult. Csak az a mosolya... Szomorú maradt a szeme. Miért legyen vidám? Kinek, minek örülhet az ilyen asszony? Nyugodtan mosolygott a szemébe, csak a végén volt benne valami kihívás. És János miért nem akart vele feljönni a Poprádi-tóhoz? Már akkor tudta volna, hogy Helén idejön? ... Miért gondolok megint a legrosszabbra? Helén most azért ment fel a szobájába, hogy figyelmeztesse Jánost? Amikor szabadságon van, amikor nem kell munkába mennie, átalussza a reggeliket. Jókat szeret aludni. Itt jókat lehet aludni... A gyerekek az ablakon át nézik a tó fodros vizét, a tó mögött hirtelen magasba szökkenő hegyet, s a hegyre kapaszkodó kicsiny embereket. Számolják, hány kicsiny embert látnak a magas hegy derekán. Felpattan a székről, nem tud tovább nyugodtan ülni. Ki akarsz menni? — kérdezi a nővére. Igen. — Az étterem bejárata mellett van ... Kisiet. Megáll az illemhely ajtaja előtt. Az ajtó közelében vezet fel a lépcső a szálló szobáiba. ... Itt ment fel Helén. Felmegyek utána! S ha ott találnám Jánost? Szent Isten, hová jutottam?! Miért versz jóságos Istenem?! Rossz voltam? Nem voltam jó hozzá? Jobb nem is lehetnék. Azért versz, mert úgy imádtam, mint az istenemet? Embert nem lehet úgy imádni, mint az Istent? ... A portás kilép a lépcső mögötti fülkéjéből. Nincs semmi dolga. A takarítónőnek már szólt, tegye rendbe János szobáját. Mozgásra vágyik, embert látni és emberrel beszélni vágyik. Az étterembe indult, hogy szóljon a szakácsnak, főzzön egy jó, erős kávét. Amint kilépett a fülkéjéből, tekintete megakadt az illemhely előtt álló asszony zavaros szemén. Gyanúsan fénylik a szeme. Csupa könny a szeme. Az emeletre vezető lépcsőkre mered a szeme. Mintha nagyon várna onnan valakit ,.. Bántja az asszonykönny. Ritkán lát itt könnyes szemet. A turisták, hegymászók nem azért jönnek a Poprádi-tóhoz, hogy sírjanak. Ilyen telt, erős asszonynak miért kell sírnia? Észre sem veszi őt. Kit kereshet? Kit vár az emeletről. A közelébe lép. — Keres valakit? Váratlanul éri a kérdés. A portásra mered. Ki ez a férfi? Csak szállóbeli lehet, nem öltözködik úgy, mint a turisták. Elsuttogja férje nevét. — ... legyen szíves megmondani, itt lakik-e? A testvérem. Azt irta, itt fog üdülni. Beszélni szeretnék vele.., Ha a testvérével szeretne találkozni, nem lenne csupa könny a szeme. A portás mélyen néz a fellhet ) EüRÖPA fénylő kék szemekbe, és mindent megért. Most már tudja, miért menekült az a férfi a szállóból. Ez az asszony a felesége! Tegnap ő telefonált, ő érdeklődött Kuszákné és János után? Férfihang volt. Valakit megkért. De János kitől tudhatta meg, hogy ma kora reggel idejön? Megérezte volna? Ilyen megérzései nincsenek az embernek. — Itt lakik a testvérem? A portás kutatva néz a szemébe, ... Ha megmondom neki, hogy itt lakott a „testvére“, fájdalmat okozok neki. Van jogom ahhoz, hogy fájdalmat okozzak embertársaimnak? Nem ismerem őket, nem tudom, hogyan élnek. Nincs jogom, hogy beleavatkozzam az életükbe. Ha megmondom, hogy itt lakott a testvére, kin segítek? A vendégünkön, aki már nem a vendégünk? Csak rájuk zúdítom a bajt. Ha problémájuk van, intézzék el maguk között. Azt kérdezte, itt lakik-e? Tegnap nem ő telefonált, nem ő érdeklődött. Akkor tudná ... Ilyen nevű vendégünk már nem lakik a szállóban. Fizetett és kirohant az épületből. Már nincs itt. Nem hazudhatom, hogy itt lakik, amikor már nem lakik nálunk — Ilyen nevű vendégünk nem lakik a szállóban. Látja, a kék szemű asszonyban nem árad szét a nyugalom érzete, nem lélegzik fel, még mindig küzd a sírás ellen. Pillanatok alatt ritkán nyugszik meg az ember. Sajnálja az asszonyt. Felismeri benne az anyás természetű feleséget. A legjobb gyógyír számára, ha nem találja itt a „testvérét". — A biztonság kedvéért... Bemegy a portásfülkébe. A kék szemű asszony a nyitott ablak elé áll. Nyugodtan megmutathatja neki a vendégek névjegyzékét. János nevét már kitörölte, üres már a szobája. Üj vendégre vár a szobája. Egy kocka, egy szoba. Mindegyik kockában név.- folytatjuk —
