Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
üvegek, a másik már hül, vagy éppen most melegszik. Most újra van néhány perc szabad Ideje, tovább kérdezgetem. Helyben lakik? Nem. Nagybalogról járok be autóbusszal. Hány órakor kell kelnie, hogy hatra ideérjen? Hajnali négykor. Télen is? Igen. És ha éjjeli műszakban dolgozik? — Az még rosszabb, mert nem jön időben autóbusz, és több mint egy órám kárba vész a munkakezdés előtt. Mi a véleménye a munkájáról? Nehéz. Fárasztó, Mennyi a havi tiszta Jövedelme? — Nem panaszkodhatok. Idénymunkában ezernégy-ezerötszáz koronára is felmegy. Ojra elszólítja mellőlem a munkája. Az egyik katlanban kihűltek a befőttes üvegek, a vaskosárra felkerül a horog, s a levegőbe emelkedik a szállítmány. Innen egy targoncára kerül, s most Jön a nehezebb része. A több mázsányi terhet a raktárba kell tolni vele. Neklgyürkőzlk, de a kocsi meg se mozdul. Hívására ketten is jönnek segíteni, s hármuknak végül mégis sikerül a raktárba tolni. Azután kezdődik újra az egész. Napi nyolc órán keresztül. x X A csomagolóterem egyik sarkában — ez az első, aránylag száraz helyiség, amit eddig láttam — három asszony dolgozik, egy Idősebb, és két fiatalabb. Sztrecska Margit kilenc, Boros Júlia 15, és Waispacher Lenke 20 éve dolgozója a gyárnak. — Tizennégy éves korom óta vagyok itt. Ez az idei év már a huszadik. Nemrégen kerültem csak Arra a nyolcaiéi, ezer, vagy ezerkétszáz koronára is szükség van, főleg ott, ahol négy gyerek is van a háznál. mint Elena Skvaremakovfiéknál. ide a csomagolóba, az előző beosztásomban egész szépen kerestem. A gyümölcsosztályozóban voltam. Emlékszem rá, éppen az imént jártunk ott. Egyike azoknak a vizes, sötét cementpadlójú helyiségeknek, amelyekben fél órát is nehéz eltölteni. Itt Jobb a fizetése? — DehogyI Majdnem csak a felét keresem. Ritkán kapok kilencszáz koronánál többet. Akkor miért hagyta ott? Nem a magam jószántából. Ide helyeztek. Miért? — Súlyosan megbetegedtem, háromszor operáltak, és az orvos tanácsára kerültem ide. Ez könynyebb munka. Mialatt beszélgetünk, egy percre sem szünetel kezében a munka. Címkéket ragaszt a befőttes üvegekre, s egy papírdobozba helyezi őket. A teli dobozokat társa, Sztrecska Margit ragasztja le és rakja oszlopokba. Hány kilós lehet egy ilyen doboz? Huszonöt. — És hányat kell naponta felemelnie és odébbvinnie?- Körülbelül hatvanat. Nem panaszkodik, de szűkszavú válaszaiból is mindent értek. A munkák legnagyobb része egészen egyszerű. Nem igényel semmiféle képesítést, csak hát... túl nehéz. Nem nőnek való. Nem fiatal lányoknak, jövendőbeli, vagy pedig több gyermekes anyáknak (nem is szólva a terhes asszonyokról), akiknek szervezetét egy életre tönkreteheti az emelés, a clpekedés, a nyirkos betonpadló, a gumicsizma és sok minden más. Pedig dolgozni akarnak, mert dolgozniuk kell. És nem hivatástudatból. Nem az egyenjogúsítás miatt. Egyszerűen mert kell a pénz. Arra a nyolcszáz, ezer, vagy ezerkétszáz koronára is szükség van, főleg ott, ahol négy gyerek is van a háznál, mint Elena Skvaremaková esetében. Akárhogy is vesszük, ezeknek az asszonyoknak munka kell, de a munkakörülményeiket emberibbé kell tenni, mégpedig hamarosan. Szerencsére ebből a kezdeményezésből is láthattunk már mutatóba valamit. Oj, modern gyárrészleg épül a régi mellett, csak valahogy csigalassúsággal. A centralizáció ebbe is beleszól. Az öt zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemet egyesítő közös Igazgatóság úgy döntött, hogy előbb a fontosabbakat építi ki, a losonci üzemet, a besztercebányait és a liptószentmiklóslt. De az építés itt is nagyon sürgős, az itt látottak mind azt igazolják. KOVÁCS MAGDA és MIKOLA АШК0 Szalagon futnak az üvegek a lányok keze alá A legnehezebb munkát végzé nők fizetése csak fele vagy kétharmada a férfiakénál Foto: Kedro
