Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
/J y MILYEN AZ IDEÁLIS \'y г ■ гтт Ann tLtI IMKű Évezredek óta problémát jelentett az emberiség életében az élettárskeresés. Valamikor a lányok, a nők helyzete egyszerűbb, de mégis nehezebb és lealázóbb volt. öt választották és nem ő választott élettársat. Főszerepet a házasságban az anyagi megalapozottság és a társadalmi helyzet játszott. Jó ha volt, s ha nem, akkor talán helyettesítette a kölcsönös megbecsülés, vagy a beletörődés. Ha mindezt figyelembe vesszük, a keserves, boldogtalan házasság távolról sem volt annyi, mint ma a válás. Most ezek a tényezők nem befolyásolják a házasságot és sok fiatal ember kérdezi, milyen hát az ideális házastárs? Hol, s hogyan találom meg őt? Mit mond a pszichológus A szerkesztőségünkbe érkezett tanácskérő levelek — amelyekből néhányat közöltünk az .Ifjú szemmel" elmen induló vitarovatunkban — többsége is arról tanúskodik — hogy a levélírók szinte kivétel nélkül olyan fiatal, magányos emberek, akikben intenzíven él a családi otthon utáni vágy. S ehhez megfelelő partnert keresnek, megértő, ideális élettársat, aki egyben biztosítéka is annak, hogy az áhított családi otthon az utódok felnevelése szempontjából kifogástalan lesz. így merült fel a kérdés szinte minden levélben: milyen is legyen az ideális élettárs? Az összegyűjtött levelekkel felkerestem Ph. dr. Sintajová pszichológust, a gyermeklélektani klinika dolgozóját, hogy mondja el véleményét a kérdésről: Az esetek többségéből levont általános tapasztalat azt bizonyítja, hogy azok a házasságok sikerülnek jól, amelyeket testileg és szellemileg érett, kiforrott jellemű emberek kötnek. Ehhez szorosan hozzájárul az is, hogy a házasság ne csak erkölcsileg, de anyagilag is megalapozott legyen. Persze vannak kivételek is. Előfordul, hogy egészen fiatalon kötött házasságok is jól sikerülnek, vagy ellenkező esetben, érett, kiforrott emberek házassága tönkremehet rövid időn belül. Nagyon nehéz általánosan elfogadható képletet felállítani a kérdés megoldására. Egy valami azonban bizonyos: kölcsönös megértésre és segítségre van szükség. Szükséges, hogy a házastársak szilárd támaszai legyenek egymásnak a házasélet gyakori buktatóiban, és a gyermeknevelés kérdéseiben. Bármennyire általánosítható is a kérdés, amely a levelek többségét jellemzi, mégis nagyon nehéz választ adni rá. Ahány levél, annyi egyéniség, annyi életsors, és megoldásra váró probléma. Itt van például a fiatalember, aki úgy érzi, megtalálta a neki megfelelő társat, de választása szülei ellenkezésébe ütközött, akik „jobb családból" való lányt szeretnének fiuknak. Bár feltételezem, hogy a szülői gondoskodás és féltés diktálja nekik ezeket az elveket, mégis azt mondom, nézetük elavult. Mai társadalmi viszonyaink között már szinte nevetségesnek tűnik ez -a múlt századi ízű, merev, rétegeződésre való törekvés. Hol a biztosítéka annak, hogy az a bizonyos jobb családból való lány méltó partnere lesz levélírónknak? Éppen most, amikor a származás már végképp nem jelent semmiféle többletet sem erkölcsben, sem műveltségben és intelligenciában. Mivel bizonyítható például, hogy az úrilány jobb orvos, mérnök, tanár, háziasszony, vagy családanya az egyszerű munkás vagy parasztszármazású lánynál? Semmivel. Levélírónknak tehát azt tanácsolom, kerülje szüleivel a felesleges vitákat, és igyekezzen minél előbb személyes ismeretséget teremteni szülei és választottja között. Nincs kizárva, hogy a lány belső értékei, komolysága — ha így van — megteszik a kellő hatást. Ha mégsem, és ön feltétlenül ragaszkodik hozzá, házasodjanak össze, az idő majd mindent megold. Az első unoka születése úgyis meglágyítja az édesanyja szívét. Sokkal súlyosabbnak tartom a könyvtárosnő dilemmáját, aki, soraiból ítélve, közel jár a harminchoz. Családra, gyermekekre vágyik, de még mindig nem talált igényeinek megfelelő partnert. Elkeseredése mögött teljes mértékű nemi kielégületlenség rejlik. Nem szeretnék felelőtlen tanácsot adni, de azt mondom, tegye félre a megrögzött polgári erkölcs korlátáit, saját egészsége és idegei épsége érdekében válasszon magának olyan szerelmi partnert, akivel kiegyensúlyozott nemi kapcsolatot tarthat fenn. Felnőtt, érett ember, nemcsak joga, hanem kimondott szüksége van rá. Az ideális élettárs kérdésére még egyet le kell szögeznünk. Nincs tökéletes házasság. Emberek vagyunk, vannak hibáink, gyengeségeink. S ezek az együttélés során mind felszínre kerülnek. Ideális élettárs tehát az, aki ezekkel a hibákkal együtt elfogad bennünket, másrészt viszont értékeinket kellőképpen megbecsüli. Akivel nemcsak szexuális igényeinket, de lelki életünket is összhangba tudjuk hozni. Aki nemcsak férj, szerelmi partner és apa, de őszinte barát és munkatárs is tud lenni. Aki nem zsarnoka és uralkodója, fl 1| »•-af ;r”s te.ir r"““ Z, \n autot Vv°„r nem íöt,nem rendelnek’ olHltett úrák7, ---------------ássa k ä s gbs ijÄ: hogy >а'*° « :£k «I ffi? váró I KÓRHÁZ „Távol—Keleten" Levél érkezett szerkesztőségünkbe, melynek írója a királyhelmecl orvosokra, az egészségügyi gondoskodásra panaszkodik. Lényegében e levél okén fordultam a kórház Igazgatóhelyetteséhez, dr. Orbán Pavolhoz, akinek szaval nyomán az „érem mindkét oldalá“-t, a betegek zúgolódásának és az orvosok Idegességének okát megismertem. És sajnos, a látottak és hallottak arról győztek meg, hogy az egészségügyi dolgozók helyzete rosszabb, mint a betegeké. Még hadd továbbítsam a választ a levelekkel kapcsolatban: A betegek forduljanak panaszaikkal a kórház vezetőségéhez, vagy a városi (esetleg Járási) népi ellenőrzési osztályhoz. A királyhelmeci kórházban az egészségügyi dolgozók helyzete riasztó. Mitől ideges egy orvos? Nem hiszem, hogy az orvosok nem éreznék magukat jobban, ha munkájukat nem rohanvást, pontatlanul kellene végezniük. Sajnos a kórházban a túlfeszített munkatempó idegességet eredményez, mert 18 orvossal van kevesebb, mint amennyire szükség volna. A gyermekosztályon három orvos dolgozik, nyolc ember munkáját végezve. Ráadásul az orvosoknak, az osztályvezető főorvost kivéve, nincs meg a szakorvosi képesítésük. Nem ritka eset, hogy az orvosok 48 órát töltenek szolgálatban egyfolytában, és a kórházi szolgálat után még nyolc órát a bejáró betegek rendelőjében. A bejáró betegek száma viszont olyan nagy, hogy az orvos egy beteggel csak 3 — 4 percet foglalkozhat. Az 56 órás szolgálatban agyoncsigázott orvos nem képes kellő pontossággal és aprólékossággal megvizsgálni a beteget. 56 óra szolgálat egyfolytában. Megtörténik, hogy ilyen .mammutszolgálat" után a hazafelé bandukoló orvost betegei megállítják az utcán, panaszkodnak neki, segítségét kérik — esetleg otthonából hívják beteghez. Kisvárosban mindenki ismeri az orvos lakhelyét. 56 óra szolgálat — és a lakások?! A lakásokban nincs központi fűtés, hideg-meleg víz. Így élnek a királyhelmeci orvosok magánélet és komfort nélkül. Jaj az orvosoknak — jaj a betegeknek! Nem csoda tehát, ha a királyhelmeci orvosok közül sokan eltávoztak, vagy eltávoznának más járásokba. Nem kapnak, más elmaradott járásokhoz hasonlóan, pótlékot a fizetésükhöz, nincs lehetőségük a társadalmi életre, a szórakozásra stb., stb. Üj orvosok sem jönnek szívesen Helmecre dolgozni. A felettes szervek már annyiszor ígérték orvosokat. . . Az eredmény szomorú. A betegek és az orvosok egyaránt elégedetlenek. A királyhelmeci kórházban és a poliklinikán kevés a szakorvos — о betegek így sokat utaznak szakkezelés miatt távoli egészségügyi intézményekbe. A királyhelmeci orvosi ellátottság szintje a kelet-szlovákiai átlag alatt van, nem beszélve a szlovákiai átlagról, mely jóval magasabb a kelet-szlovákiai átlagnál. Az egészségügyi középkáderekkel, az ápolónőkkel sem jobb a helyzet. Nagyon sok a szakképzettség nélküli ápolónő. Helyzetük nem irigylésre méltó, mert ezek az érettségizett lányok, akik most ápolónőként működnek, nem járhattak szakiskolába. Mégis tanultak, érettségiztek s az eredmény: nincs szakma, nincs kenyérkereseti lehetőség a kezükben. Munkaalkalomban nem válogathattak, hiszen a királyhelmeci munkanélküliség már hírhedt. Nem járhattak szakiskolába, mert kevés a magyar szakiskola. S most a nehéz ápolónői szolgálatot nevetségesen kis fizetésért végzik. Az ápolónői fizetés amúgy is szerény, a szakképzetlen ápolónők pedig ennél is kevesebbet kapnak. Egyetlen megoldás mutatkozik. Királyhelmecen a kórház mellett egészségügyi szakközépiskolát nyitni a dolgozó lányok számára, hogy anyagi nehézségeiken javítani tudjanak, és fáradságos munkájukért az országos színvonalnak megfelelő fizetést kapjanak. Erre a megoldásra a kórház vezetősége is gondolt. Kérvényt nyújtottak be a felettes szervek, Szlovákia Egészségügyi Minisztériumának, hogy a tarthatatlan helyzetet orvosolni tudják. Kérvényükben javasolták, hogy nyisson a rozsnyói egészségügyi iskola egy kihelyezett esti osztályt a királyhelmeci kórház mellett. Tantermet és előadókat (tanárokat és orvosokat) a kórház vezetősége biztosított volna. Egészséges kezdeményezés, jó és könnyen megoldható terv, csakhogy . . Csakhogy az Egészségügyi Minisztérium válaszában közölte a helmed kórház vezetőségével, hogy a rozsnyói egészségügyi
