Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
hanem támasza a gyengébb félnek és józan irányítója a család életének. Nehéz ilyen ideális társat találni, akiben mindez megvan, de ha nem találunk, válasszunk olyat, akit kelló türelemmel és tapintattal ilyenné lehet alakítani a házasélet során. M. A. A fiatalok az ideális élettársat keresik, akivel elindulhatnak a családi álét útján. Segítsenek nekik véleményükkel, tapasztalataikkal. Írják meg, ünük szerint milyen az Ideális élettárs? A legjobb válaszokat lapunkban küzül|Uk. Az ankét 23 éven aluli részvevőit meghívjuk Pozsonyba a kiértékeld gyűlésre, ahol 6, kétszemélyes kfilfüldi turistautazást sorsolunk ki közöttük. Kérjük a borítékra ráírni: „Ifjú szemmel“. iskola már nyit egy magyar kihelyezeti osztályt Rimaszombatban, ezért több osztályt nem nyithat. A nagymihályi egészségügyi iskola nyithat osztályt Helmecen, de mivel a nagymihályi iskola szlovák tannyelvű, tehát a Királyhelmecre kihelyezett osztálynak is szlovák tannyelvűnek kellene lennie. Ez volna a minisztérium válaszának lényege. Fölöttébb érthetetlen, hogy a rozsnyói iskola miért nem nyithat még egy kihelyezett osztályt. Ez a gondolkodás szinte a középkoriasan aprólékoskodó és konzervatív törvényekre emlékeztet. Szükség van egészségügyi nővérekre, Királyhelmecen minden feltételt megteremtenek, csak egy pecsét, meg egy aláírás kell, és akkor a gyerekes dacossághoz hasonló .nem" válasz — értelmetlen, érthetetlen. Hihetetlen, hogy lenne ilyen rendelet, miszerint egy iskola csak egy kihelyezett osztályt nyithat, s ha van ilyen rendelet, akkor legalább olyan balga és fölösleges, mint a nemleges válasz Hasonlóan érthetetlen, hogy a nagymihályi egészségügyi Iskola miért nem nyithat Királyhelmecen magyar osztályt, amikor erre igény van?! Sokat elárul a felszín alatti valóságból, hogy szinte nincs olyan egészségügyi intézmény a magyarlakta vidéken, ahol ne küzdenének az egészségügyi nővérek hiányával. Itt ráadásul olyan követeimének is felmerülnek, teljesen jogosan, hogy mind az orvosok, mind az egészségügyi nővérek beszéljék a vidék mindkét nyelvét, a magyart és a szlovákot is. E feltétel teljesítésére legjobban a magyar nyelvű iskola felel meg, ahol a tanulók mind a két nyelvet elsajátítják. A jövőben ezért okvetlenül szélesíteni kell a magyar szakiskolák hálózatát. De Királyhelmecen addig is tenni kell 'valamit, mert ez a helyzet az ovosok és betegek egészségét, a kórház hírnevét egyaránt kikezdi! GÁGYOR PÉTER •} í A TEJÜTRíÖL J '\V fi '•- -- - — Finnországi képek Pl. Helsinkitől északkeletre, közel kétszáz kilométer távolságra fekszik a huszonötezer lakosú Kouvola. Még a közelmúltban község volt, alig tíz esztendeje emelték városi rangra. Ezalatt az egy évtized alatt épült fel lakóházainak és középületeinek többsége, melyek arról tanúskodnak, hogy itt magától értetődő természetességgel bontakozik ki a mindig újat kereső, ízig-vérig korszerű, tartalommal teli építőművészet. Nem látni egyforma skatulyaházakat, mindegyik épületen van valami jellegzetes, ami megkülönbözteti a többitől. A város szívében kapott helyet a finn architektúra egyik kimagasló alkotása, a modern városháza, homlokzatán a város címere: két kulcs. A szakemberek pironkodva mesélték, hogy majdnem két esztendeig épült, mert a külső falak borítására rendelt karrarai márványt, színárnyalati eltérések miatt, három különböző időpontban érkezett szállítmány közül tudták csak összeválogatni. Ha összehasonlítom, hogy náluk egy-egy új épület átadási határideje hat-nyolc hónap, nem csodálom, hogy röstellték a dolgot. Kouvolában töltöttem finnországi tartózkodásom legjavát, így alkalmam nyílt betekinteni a finn emberek, családok magánéletébe is. Kai és Irene Majanne pedagógus-házaspár. Két gyermekük van — Anttl, a tizenkét éves fiú és Erie, a tizenhat éves kislány, Rövid ismeretség után meghívtak, látogassam meg őket otthonukban. Irene saját kocsiján jött értem a találkozóhelyre. Mikor megérkeztünk s kiszálltunk a kocsiból, Irene becsapta az ajtókat, belémkardlt, vitt volna magával, de én figyelmeztettem, hogy az autót nem zárta le, és a kulcsot is benne hagyta... Mosolygott. — Minek vigyem magammal a kulcsot, hogy a lakásban elkallódjon és órákig keressem? A kocsiban mindig megtalálom... Majanneék egy, a tanítók részére épített, háromemeletes bérházban laknak az iskola szomszédságában. Az épület harminc esztendős, de olyan, mintha lakói csak tegnap költöztek volna bele. Kívül-belül kifogástalan, sértetlen, a vakolat nincs leverve, a lépcsőház ablakai sincsenek kitörve, a falak sem összefirkálva. Itt az emberek úgy kímélik az állam tulajdonát, mint a saját vagyonukat, és szeretik a szépet... A pedagógus-házaspár négyszobás lakása tágas, világos és nagyon hangulatos. Tágas — mert a helyiségek méretei ideálisak, a szobákat összekötő csuklós üvegajtók tárva vannak, a szekrények mind a falba vannak beépítve, sok a férőhely. Világos —mert a kárpitozott bútorok huzatai pasztellszínűek, akárcsak a szőnyegek, a padlóburkolat is világos műanyag, a nagy sarokablakokon nihcs függöny csak drapéria, minden oldalról árad be a fény, a latexfestékkel bevont falak lemoshatók. (A lépcsőházak és az épületek külső Finnországban a szauna nem hobby, hanem életszükséglet-A magánemberek nyaralói tisztes távolságra vannak egymástól, hogy ne zavarják egymást a szomszédok falait Is latexfestékkel mázolják be, és gyakran mossák.) Hangulatos, — mert a finn formatervezők a lakberendezés és az iparművészet területén is igen sok rendkívül szépet, ízléseset alkotnak, amj kedélyessé teszi az otthonokat. Míg a család tagjai megérkeztek, Irene — a majdnem teljesen „önműködő" konyhában elkészítette a harapnivalót. A terítés a gyerekek dolga, a tálakat és az üdítő italokat a papa, Kai tolta be a guruló tálalóasztalkán. Szokás szerint tejjel kezdtük az étkezést, majd valamilyen barna kalácsszerűség került az asztalra. Kai felszeletelte. Heringgel töltött rozskenyér volt. A neve — kalakukkó. Minden ünnepi alkalomkor asztalra kerül a finneknél, mint nálunk a diós és mákosbeigli. Hogy milyen volt az íze? Egyszer meg lehet ennil A finnek nagy barátai a halnak. A második fogás, kedvenc csemegéjük, egy hatalmas tál rózsaszínű lazac volt, tojással, sajttal körítve és igen finom mártással nyakon öntve. Erie, a kislány tányérokat cserélt. Én tiltakozni akartam, minek annyit mosogatni, de amikor kezembe vettem a tányért, igen könnyűnek tűnt. Papírból készült. Használat utón a szemétkosárba került, mint a pohár, amelyből a tejet ittuk. Fillérekért — illetve, pennikért, százas csomagolásban vásárolják és asztalra téve olyan, mint egy hamisítatlan porcelánkészlet, színes, mintás, kinek milyen tetszik. Az étkezést Suklaajöötelökakku-val vagyis magyarul „parfé"-val zártuk. Irene még hazafelé jövet vett egy fehér dobozt az élelmiszerüzletben. Ebben volt a jégkrém-torta olyan hermetikusan elzárva, hogy fél napig sem olvad meg a nagy melegben. Táplálkozás után kirándulni indultunk. Vagy egy óráig kocsikáztunk, míg elértük a huszonnyolc kilométer hosszú és nyolcezer méter széles Leporenta-tavat. Itt építették fel Majanneék nyaralójukat — a dancsot, ahogy ők nevezik. Egy kis, pirosra festett, fehér ablakkeretes faházikóban teljes összkomforttal berendezett két helyiség, és hozzá kétezer négyzetméternyi zöld terület. Ennél kisebb földdarabot senki sem igényelhet, mert a hétvégi pihenés legyen teljes kikapcsolódás, még a szomszédok se zavarják egymást. A dancshoz természetesen hozzátartozik az elengedhetetlen szauna. A finnek fürdőkultusza világszerte közismert, és ők szerfelett büszkék erre a maga nemében egyedüli találmányukra. A szaunázás, ami már ezeréves múltra tekint vissza, nemcsak nemzeti hobby, hanem életszükséglet a finneknél. Bárhol telepedjen le a finn ember, mindenütt megépíti a maga szaunáját — magánházakban, bérházakban, nyaralókban, iskolákban, kórházakban — egyszóval minden épületben. Hogy mi a különbség a szauna és a nálunk közismert gőzfürdő között? A gőzfürdőben a levegő fojtón nedves, míg a szauna levegője száraz, így a fürdöző sokkal nagyobb hőséget képes elviselni. Az első percekben kissé furcsán éreztem magam a szaunában. A nyomasztó hőségben levegő után kapkodtam, de amikor Irene egy vödör videg vizet tett elém és öblös fakanalat nyomott a kezembe, hogy locsolgassam magam, már élvezni kezdtem a dolgot. A hőmérő 100 C fokot mutatott. Az ember el sem tudja hinni, hogy kibírja ezt a forróságot. Erie, a kislány csokorba kötött nyírfalombot vett elő a pad alól, és csapkodni kezdte a hátamat, nyakamat, lábaimat. — A nyírfa leveleiből kiváló illatos-olajos nedv bársonyossá teszi a bőrt — magyarázta. Ügy tizenöt percnyi verejtékezés után Irene felszólított, hogy gyerünk a tóba. Egy kis úszkálás a hideg vízben, azután vissza a pokoli melegbe. Ezt ismételgettük háromszor-négyszer. Szaunázás után az ember mintha újjászületett volna. Aki már kipróbálta, bizonyára igazat ad nekem. A tikkasztó melegben a pórusok kitágulnak, a bőr megtisztul, szabadon lélegzik, és a hideg-meleg hőmérséklet váltakozása kétségkívül jó hatással van az idegekre is. Ezért olyan üde a finnek bőre még idős korban is, és ezért olyan végtelenül nyugodtak. Mindenre ráérnek, mindent kényelmesen végeznek. Valami egészen más időérzékkel rendelkeznek, mint mi. Nem űzik, hanem múlasztják az időt. JANDANÉ H. MAGDA
