Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
MÁSIK NÉMETORSZÁG a szocialista NDK története. És amikor látogatásunk utolsó napján megnéztük a Brandenburgi kaput, már meggyőződtem róla, hogy a mai NDK sikeresen folytatja azt az utat, amelyen a másik Németországért harcoló forradalmárok elindultak. Ezért nem remegett a kezem, amikor a kapunál az NDK Néphadserege őrnagyának nyújtottam. A kapu mellett a kis kilátóból átnéztünk a Német Szövetségi Köztársaság területére. A buchenwaldi múzeumban láttam a hitlerista fasiszta Németországot megalakító hatalmas fegyvergyárosok fényképeit, azokét, akik meggazdagodtak harcaiból, és később a koncentrációs táborok foglyainak rabszolgamunkájából — Fliek, Krupp, Thyssen képeit, az IG Farbenindustrie és a Siemens urainak fényképét. Évek múltán is megdöbbentő az az összeállítás, amely kimutatja, hogy mennyiért vásárolták a rabszolgákat, és mennyi aranyat zsákmányoltak életükből és halálukból. Sajnos, ugyanezek az uraságok — akiket a nürnbergi törvényszék az emberiség ellen elkövetett bűneikért jogerősen elitéit — ma is vezető helyeket töltenek be a nyugatnémet gazdasági életben és államgépezetben, és az egykori SS-haramiák velük együtt szabadlábon élnek, mint rendes állampolgárok. Éppen a napokban közölte a világsajtó M. Deffeger müncheni püspök múltjának egyik fejezetét, nevezetesen, hogy mint a Wehrmacht tisztje, 17 olasz állampolgárt öletett meg . . . Tudom, Nyugat- Németországban is élnek emberek, akik szégyenkeznek a bűnös múlt miatt, de nem ők az ország vezetői. Emlékezzünk vissza a közelmúltban látott csehszlovák—keletnémet tévéfilmre, az „Elnök a száműzetésben“ című alkotásra, amelyben dr. Becher, a revanspolitika képviselője kimutatta a foga fehérjét, az űjnáci pártnak adott támogatását és azt, hogy az NSZK soha nem nyilvánította érvénytelennek a müncheni diktátumot. Az NSZK vezető köreinek po-A munkásmozgalom dicső harcosainak temetője Berlinben litikája a szocialista NDK megsemmisítésére, illetve beolvasztására törekszik. A berlini fal — határ, a mi számunkra is, amely megtorpanásra kényszeríti ellenségeinket. Milyen vagy Berlin? Az egyetlen város a világon, amelyet fal választ két részre. Ez a fal egyes helyeken valódi, más pontokon csak sorompó. 13 ilyen határsorompó van az NDK fővárosában. Azért kellett felépíteni, hogy ne pusztuljon el a születőben levő másik Németország. A térképen mindenki láthatja, hogy Berlin az NDK területén fekszik, és a másik része, amelyet a nyugati megszálló hatalmak a potsdami egyezmény megsértésével és egyoldalúan alakítottak át 1948. június 23-án önálló politikai egységgé, abnormális és erkölcstelen. Nyugat-Berlin 200 kilométernyire van az NSZK-tól, amelyet egyébként ugyancsak a nyugati hatalmak hoztak létre, teljesen egyoldalúan, 1949. szeptember 7-én. Csak ezt követően alakult meg az NDK 1949. október 7-én. A Brandenburgi kapu Berlini új utcarészlet, előtérben a kultúra palotája Lévay felvételei Minden fejlett ország fővárosa az ország életszínvonalát, kulturális törekvéseit, ambícióit láttató kirakat. Berlin, az NDK fővárosa, más mint a többi. Nemcsak a fal miatt, hanem azért, mert nehezen született és nehezen védte meg létét. Úgyszólván a romokból kellett felépíteni. A háború elpusztította, a fasiszta ideológia éveken át megfertőzte és terrorizálta. Ha meglátják a város közepén a fűvel benőtt dombot, tudniuk kell, hogy a 78 méter magas domb, népies neve Klamott-hid, a háború által megsemmisített város romjaiból keletkezett. Húszmillió köbméter rom, minden harmadik lakás elpusztult, 160 hldból 122 hevert romokban, elhagyott gyermekek, gyermeküket kereső anyák, testi és lelki nyomorékok, éhség, reménytelenség — ez vcflt a hitleri fasiszta uralom következménye. Ez volt a kezdet nemcsak Berlinben, hanem az egész NDK-ban. Az volt a szerencse, hogy a német kommunisták és antifasiszták tízezrei tértek vissza a koncentrációs táborokból, börtönökből és a külföldi emigrációból, és ezekből — akik egyedül védték a német nép becsületét — alakulhatott meg a kommu-Berlinben gombaként nőnek ki a házak. A gyerekek elfoglalják birodalmukat nista párt, az egyetlen erő, amely képes volt, és amelynek joga volt a nemzet élére állni, kitűzni a célt, erőt, reményt adni a nehéz kezdethez, és megmutatni a biztató távlatot. Amikor a régi Berlinről érdeklődtem, elmondták, hogy a mai Berlin volt valamikor a város proletárnegyede, tipikus bérkaszárnyákkal, sötét udvarokkal. Milyen a város ma? Erről nehéz beszélni, hiszen ez vizuális érzékelés kérdése. Egyik reggel a Karl-Marx Alleen magasodó Berolina szálló 11 emeletének teraszáról néztem a várost. Az Alexander-teret és az egész várost uraló 365 méter magas televíziós adótornyot, a 130 méter magas szállodát, az áruházakat és a reprezentációs épületeket. Az volt az érzésem, hogy ez a város olyan, mintha „skatulyából húzták volna ki“, új, tiszta, levegős, modern és esztétikus Más sok nagyvárost láttam, és azt hiszem, hogy Berlin architektúrája nemzetközi színvonalú, de más városok különcködése nélkül. Emellett megvan a saját, képzőművészeti alkotásokkal gazdagított arculata. De főleg a városfejlesztés értelmes koncepcióját tartom érdekesnek és tanulságosnak. Berlinben és más városokban is először a város központját építik fel — Berlinben ez 820 hektár — és ezt fejlesztik, bővítik tovább. Egyidejűleg építik ki a zöldövezetet, üzlet- és szolgáltatási hálózatot, kulturális és tanintézeteket, és így komplex környezetet, építészeti szempontból zárt és harmonikus egységet alakítanak ki. A módszer előnye, hogy nem keletkeznek ipari perifériák és külvárosok, kisebbek a távolságok és kedvezőbb a népsűrűség alakulása (a régi Berlinben az egyes helyeken 1000, másutt 25 ember volt) és a lakóhelyen nyílik lehetőség a gazdag kulturális és társadalmi életre is. Természetesen nagy előnye a beruházások és építőipari kapacitások összpontosítása. Amikor Joachim Näther mérnök, a város főépítésze bemutatta a városfejlesztés tervét, amely 1970-ig részletesen, 1980-ig pedig nagy vonalakban jelöli ki a feladatokat, megfigyeltem a maketteken, milyen részletesen és pontosan határozzák meg a közművesítés, területkihasználás stb. műszaki feladatait és időpontját. Arra gondoltam, bizonyosan nem törik fel az úttestet, azért hogy lefektessék a vezetékeket. És még valamit: három műszakban dolgoznak, éjjel-nappal (Folytatjuk) B. KIRÁLYOVA-SVORENOVA
