Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
ná!... Egyik utcát a másik után jártuk, de a postásnőt sehol sem láttuk. Kérdezősködtünk a kapuban álló asszonyoktól, utcán játszó gyerekektől. Valaki azt mondta: ebben az utcában már volt, de egy utcával odébb még nem látták. Megálltunk hát annak az utcának a végében, ahol még nem járt. Majd csak eljön ide is... Alig vártunk néhány percet, amikor az utcába befordult egy kerékpáros, távolabbról fiatal kislánynak néztük. Nem gondoltuk, hogy ő a postás, hiszen piros pulóverében, a kerékpárra akasztott kitömött táskával úgy nézett ki, mint az iskolából hazasiető diáklány. Csak amikor egyik kaputól a másikig hajtott kerékpárjával, s mindegyik drótkerítésbe bedugott „valamit“, akkor mondtuk: ez 6! Mellészegődtünk. Végigjártuk vele az utcát, s megismertük egy töredékét a postásnő mindennapos, s minden utcában csaknem megismétlődő munkájának. A legtöbb helyre újságot vitt. A napilapot előfizetőknél törzsvendég. Ahol nincsenek otthon s a kapu zárva van, ott az előre meghatározott helyre teszi az újságot. Legcélszerűbb megoldás a drótkerítésbe dugni — így a kerékpárról sem kell leszállni, gyorsan haladhat tovább. Ebbe az utcába — milyen kár, hogy nincs neve! — dél felé érkezik. Isten ments, hogy ebédszünet után jöjjön, mert akkor nagy baj történne... A férfiak ebédidő alatt nem olvashatnának újságot! S mivel mi kissé feltartóztattuk, bizony több helyen már a kapuban várták a „mindennapi kenyeret“. Hérics Ferenc mór megebédelt. A lovak türelmetlenül álltak a kapu előtt, de a gazda még nem indult. Az utca végén már meglátta a postást, hát megvárta, legalább útközben belenéz az újságba. Múcska Etel már negyedik éve járja Fél utcáit *3 %0) > « Я >u St ú u* Ma kettőt is kapott. A mindennapos Üj Szó-t és a hétfőn érkező Szabad Földművest. Kíváncsiságom nem hagy nyugton. Ez az ember naponta más és más tájakról olvas, új nevekkel, eseményekkel ismerkedik. Vajon a saját nevét látta-e már nyomtatásban? — A magamfajta ember leéli az életét anélkül, hogy egy tollforgató emberrel találkozna. Nincs is rólam mit írni. A szövetkezetben vagyok kocsis, dolgozom reggeltől estig. Naponta elolvasom az újságot, de a saját nevemet még nem láttam benne — mondja, miközben a lovak kantárját igazítja. Néhány méterrel odébb egy kislány hajol ki az ablakon. — Etuska! Van még eladó Nö? — Anyukád már megvette — válaszol a postásnő, s már hajt is tovább. Én még maradok egy szóra. Szeretném tudni, milyen „előnye“ van annak, ha minden héten Letusek Rozália évek óta olvasója a NÖ-nek vásárolja a lapot, ahelyett, hogy megrendelné s helybe szállítanák. — Néha van előnye, mert az elárusítóknál rendszerint előbb megkapjuk, mintha kézbesítenék. A hátrány viszont az, hogy ha későn érkezünk, akkor már nem jut belőle. S ha a postásnál sincs eladó, akkor bizony újság nélkül maradunk. Legjobb lenne megrendelni — szögezi le Lakner Margitka. S én megragadom az alkalmat, mindjárt fel is jegyzem az előfizetők névsorába. A postásnő eközben már szétosztott néhány újságot, egy kislánynak rózsaszín borítékban talán szerelmes levelet adott. Szemmel láthatólag sietett, mert vagy három házzal odébb két középkorú asszony álldogált türelmetlenül. Amikor meglátták, felé kiáltottak: — Etuska, hozza már azt a Nö-t gyorsabban, mert alig tudjuk kivárni! Letusek Rozália kezdettől fogva olvasója a NÖ-nek, s azt mondja, mindig olyan türelmetlenül várja a hétfő delet, amikor az újság érkezik. Ügy hozzászokott már, mint egy családtaghoz, aki érkezésének minden perc késése órákat jelent. A hétfő az újságok napja. Ekkor érkezik a legtöbb hetilap. S bizony a 150 napilap kiosztása mellett ez is elég sok időt igényel. Levél nem sok jár. Néha itt-ott egy sürgöny is érkezik. Falun az ilyesmi ritkaságszámba megy. Legtöbbször az A postásnű minden hálnál kedves vendég is szomorú szövegű, legszívesebben nem is kézbesítené. Nem szeret az embereknek fájdalmat okozni. Jókedvű, vidám teremtés, aki azt akarja, hogy ahová benyit, ott derűvel fogadják. S ha nincs rá különösebb ok, ez így is történik. Mert az ő nyomában mindig jókedv fakad. Mindenkihez van pár kedves szava: „Hogy van Julis néni?“ vagy „hogy aludt Anna néni?“. S az idős, nyugdíjas néniknél, ahol csak ő a nap egyetlen vendége, ennek a jelentéktelen mondatnak felbecsülhetetlen hatása .van. ( A pénzbeszedést nem szereti. Tudja, hogy az emberek nem szívesen fizetnek, s egy-egy áremelést még külön is meg kell magyaráznia. Annál szívesebben hordja a nyugdíjakat. Előre Jucija, hogy a hónap egy bizonyos napján ki várja türelmetlenül a kapuban. S ha lehet, akkor mindig siet, hogy rövidítse a múlni nem akaró perceket. Ma Maghán Gyuláné várta ilyen türelmetlenül. Amíg átveszi a pénzt, kezében megremegnek a százasok. Lehet, az örömtől, hogy már a kezében van, vagy talán arra gondolt, hogy nehéz lesz ezzel kihúzni a következőig?... Még egy hivatalos levél az utca végén, s mára befejeződött a munka. Holnap elölről kezdi. De addig ... gyorsan ebédet kell főznie, aztán mosni, takarítani, délután a gyerekekkel foglalkozni. Egyik fia már másodikos, vele át kell venni a leckét, Lacikával pedig, aki óvodába jár, játszani egy kicsit.' Este a televíziónézéssel telik el az idő, esetleg egy jól filmet néznek meg a moziban. S ha táncmulatság van a faluban — azt a világért sem mulasztaná el. A tánc, éneklés az az övé!... Még akkor is, ha másnap hét órakor már a postán kell lennie, hogy újból kerékpárjára akassza postástáskáját, s kedvesen mosolyogva, úgy mint négy éven keresztül mindennap, körüljárja a falut. H. ZSEBIK SAROLTA KASSÁN A nagyvárossá nőtt Kassa szombat délelottje nyugalmasabb, mint a hétköznapjai. Az emberek lassúbb lépésekkel mérik végig az utcát, minden nyugodtabb, ünnepibb. Az üzletek nagy része zárva van, csak az újságos bódék előtt verődnek össze rövidebb sorok. Nem számoltam, hány ilyen bódé van a Lenin utcán, de tudom, hogy legalább egy tucatnyi. Lényegében ízléstelen, fürdőkabinra emlékeztető fabódék, a rossz munkakörülmények minden elónytelenségével. Sötétek. Nyáron fülledtek, szellőzetlenek. A bennük dolgozó embert a hőguta kerülgeti. Télen viszont hidegek, hiszen az újságoktól zsúfolt kis helyiségben nincs hely megfelelő fűtőtest számára. Az újságárusok más lehetőség híján vastag, nehéz öltözékbe bújnak, mintha északi sarki expedícióra készülnének. Ne csodálkozzon olyankor a kedves újságvásárló, ha télen, ezekben a papírfalú bódékban az eszkimó népviseletbe bújtatott újságárusok magyarul vagy szlovákul szólalnak meg. Jelenleg azonban a nyár örömeit élvezzük. Ilyenkor a bódé szaunára emlékeztet. Még szerencse, hogy a nyárvége nem olyan heves, mint július volt, bár csak öt percre tartózkodom a bódéban mégis ellepett a verejték. Szabad szombat — munkaszünet. Aki csak teheti, programot készít hétvégére, kirándul. Tehát szabad szombat van, ilyenkor örülni és pihenni illik. Hogy nekem bent a bódéban nem ez jut az eszembe, arról nem én tehetek. Pedig ha belelapoznék néhány újságba, minden bizonnyal akadna olyan nagy betűkkel hivalkodó cím, hogy valahol mennyire megjavították a dolgozók munkakörülményeit. A bódéban hárman tartózkodunk, s leheljük ki az elhasznált levegőt. Az ablakok már szinte párásak. Két hírlapárusítónő éppen most váltja egymást, Macatková Barbarának már lejárt a munkaideje. Magyarul nem olvas, de beszélni már megtanult — hiszen Kassán hírlapárus. Az előbb felsorolt munkakörülményektől eltekintve, szereti munkáját. Nyolc éve dolgozik ebben a beosztásban. Tömören annyit mond: — Minden munkahely előnye és hátránya attól függ, hogy" milyen a kollektíva. Mi hárman dolgozunk itt, és soha semmilyen probléma nem volt közöttünk. Fizetésünk attól függ, hogy milyen forgalmat érünk el. Az átlagos jövedelmünk 1000 Kcs havonta. A legnagyobb forgalmat a napilapok biztosítják. De szép bevételünk lehet a hetilapokból is, ha pontosan időre kapjuk meg a szállítmányt. De sajnos gyakran késik. Jirkovszki Irén három éve dolgozik a postai hírlapterjesztő szolgálatnál. Állandó olvasója a magyar lapoknak is, hiszen magyarul, szlovákul, németül egyaránt ír, olvas, beszél. A bódé előtt emberek állnak. Van aki újságot vesz, van aki cigarettát, van aki képes levelezőlapot. Ezek a bódék az egyetlen élő pontjai a városnak munkaszüneti napokon. Az újságárusok az újsággal kapcsolatos munkák napszámosai. Kívánunk nekik kellemesebb munkakörülményeket! GÁGYOR PÉTER
