Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
BEISMERÉST, KÖSZÖNETÉT ÉRDEMELNEK! Ahogy elnéztem rfincba futott arcukat, kérges kezüket, szinte olvastam tekintetűkből. Mennyi mindent kellett átélniük e húsz év alatti... De kibírták. S most szemükben ott ragyog az örUm parányi fénye. Ha nehéz is volt, megérte. Hallgatom dicsekvő szavaikat, 8 úgy érzem, a húsz év előtti kezdeti nehézségekből ma mér legendát szőnek: úgy beszélnek róla, mint a régi rosszrúl, melyet az idő megszépített. Azok az asszonyok, akik szeptember 3-én Szlovákia minden részéről Vésérvémoson Összegyűltek, csaknem mindnyájan ott voltak a falujukban alakuló szövetkezet alapkövének letételénél. S többségük nemcsak hogy ott volt, de húsz éven keresztül még a mai napig is éllandú dolgozója a szövetkezetnek. Bárhogy Is nézem, ezeknek az asszonyoknak a dolga sokkal nehezebb volt, mint az előttük levő, vagy utánuk jövő nemzedéké, talán ezért Is öregedtek meg időnek előtte ... Az asszonyok ott álltak a szövetkezetek bölcsőjénél. Sok helyen éppen ők voltak azok, akik elsőként értették meg a kollektivizálás előnyeit, в minden tudásukat összeszedve ők alapították meg falujukban a közös gazdőlkodást. Most már egyszerű erről beszélni. De amíg idáig eljutottak, mit kellett ezeknek az asszonyoknak átélni! Emlékezzünk csak vissza azokra az évekre, amikor csaknem mindegyik épkézláb falusi ember hátat fordított a mezőgazdaságnak. A földet akkor is be kellett vetni, az állatokat etetni kellett. Az országnak kenyérre, húsra volt szüksége, nem lehetett tétlenül, karba tett kezekkel ülni. S ekkor az asszonyok a férfiak helyébe álltak. Szántottak, vetettek, gondozták az állatokat. De mindemellett még a szülő a feleség feladatai, gondjai is rájuk hárultak. A gépesítés később kissé megkönnyítette munkájukat. Már a férfi munkaerőben sem volt olyan nagy hiány. Az asszonyok munkáját azonban akkor sem tudták nélkülözni! Ha nem teljesítették a tojásbeszolgáltatást — az asszonyokhoz fordultak, találjanak ők ki valamit, mivel lehetne segíteni. S a leleményes nők ekkor sem hagyták cserbe a közöst. Szervezkedtek, tanácskoztak, másnap végigjárták a falut, családjuktól vonták meg, de a tojásbeszolgáltatás tervét teljesítették! Az igyekvés, a jobbra, többre való törekvés egy percre sem szunnyadt el bennük. A közös gazdálkodással járó nehézségek újabb és mindig új erőt öntöttek beléjük. S amikor lőtték, hogy eddigi gyakorlati Ismereteik, az eddigi tapasztalatok már nem elegendők, tanulni akartak. Tízezrek jelentkeztek a földmüvesasszonyok téli iskolájába, s százezreket tett ki azoknak a száma, akik e téli Iskolázás nyolc évfolyamán részt vettek. A húsz éven keresztül, ha valahol valami baj, probléma volt, ezek az asszonyok mindig készen álltak, bármikor hajlandók voltak feláldozni szabad idejüket, hogy segítsenek. Erről ma már talán sokszor meg Is feledkeznek a szövetkezet vezetői. Különösen ott, ahol a gépesítés állandó növekedése fokozatosan kiszorítja az asszonyokat a munkából. Nemesik az Idős alapító tagok, de a fiatal dolgozók Is reszt vettek esen a talál közön S azok az asszonyok, akik tíz évvel ezelőtt még о mezőgazdasági nagyüzem alappilléreit képezték, ott ma már fölöslegessé válnak. Az asszonyok, akik a szövetkezetek fennállásának 20. évfordulója alkalmából Vásárvámoson összegyűltek, megérdemelték, hogy munkájukért köszönetét mondjanak nekik. Jólesett az a tudat, hogy erre az ünnepi gyűlésre, melyet a Szlovákiai Nőszöveiség és a Parasztszövetség rendezett, eljött köszönteni őket Ján Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is, aki közvetlen, őszinte szavakkal fejezte ki elismerését az asszonyok munkájáért. A parasztszövetség elnöke, Jónás mérnök beszámolója hallatára felcsillant az asszonyok szeme. Hát mégsem feledkeznek meg rólunk? — A nyugdíjról, az idős földműves mindennapos gondjáről volt szó, s a parasztszövetség elnöke megígérte, mindent elkövetnek, hogy a földművesek nyugdíjé se legyen alamizsna. Ezt az összejövetelt ünnepi gyűlésnek szánták e rendezők. Azt akarták, hagy itt, legalább most az egyszer csak köszönő, elismerő szép szavak hangozzanak el. Mégis akarva, akaratlanul előtérbe kerültek a problémák, a mindennapi gondok. Ogy van az már, hogy az ember mindig orról beszél, ami legjobban fáj, ami legjobban „nyomja a szívét“. S különösen az asszonyok azok, akik nem szeretnek némán ölbe tett kézzel ülni a problémák felett, még ünnepnapokon sem. A földművesasszonyok téli iskolája, majd az azt követő szocialista iskola sok mindenre megtanította a mezőgazdaságban dolgozó nőket. Az alapkövetelményeket tehát már elsajátították. Most már más, magasabb szintű iskolára lenne szükségük. Mert ezek az asszonyok húsz év ütőn sem akarnak lemaradni, a mezőgazdaság fejlődésével szigorúan A mazógazdsiágl és ólelmsiéiUgyl mlnliz tér s vásárvámoil asszonyoktól ajándé kot kapott Orosz Szarón óz Oyurcsó Margit a csécsi szövetkezetből, Vass Margit pedig Ladmócról jött az Ünnepi gyűlésre. Barátságos, közvetlen hangulatban folyik I az ünnepi ülés Spáóil felvételei akarják tartani a lépést, még akkor is ha az elkövetkező években már nem lesznek annyira nélkülözhetetlenek, mint a szövetkezetesítés első éveiben volt. Azok az asszonyok, akik részt vettek a szövetkezet alakítás, tagtoborzás, istállöépltás küzdelmeinél, akik végigélték a kezdet nehézségeit, azok az asszonyok, akik most is készek tovább dolgozni, hogy több kenyér, tej, hús jusson az ország asztalára, azok az asszonyok őszinte elismerést érdemelnek! Zs. S.
