Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-14 / 37. szám

/

ól, amikor az érettségi bizonyítbe. Minden fiatal tele van ekkor írja váltani a világot5 egyihogy azt az iskolapadban elokszor átsegít a munkatársak

hogy valósultak meg az első пак a legilletékesebbek, olyan

n.

ahol jó szakemberek irányítják a szövetke- Ha nem mindegyikük rendelkezik is fókával, de az elmúlt húsz év igazolta rátermettmiket. S a szövetkezet termelési eredményei is ellettük szólnak.

W A vásárúti szövetkezet a második legjobb a jáfrásban. Bár tavaly ők is negyven koronát fizettek egy munkaegységre, mint a nyárasdi, a járás legjobb szövetkezete. Ez idei terméseredményeik is voltak olyan jók, mint a nyárasdiaké. Búzából 42 q-t terveztek hektáronként s több mint 43 q-t takarítottak be. Árpából is túllépték a tervezett hektárhozamot.

A fő hangsúly eddig a termelés növelésén volt. Most már itt az ideje, hogy kulturáltabb munkakörülményeket teremtsenek a szövetkezeti dolgozóknak. A vásárútiak úgy tervezik, hogy ha megtérülnek a 125 ha gyümölcsösbe s a hűtőházba befektetett milliók, ebből már olyan beruházásokra is jut pénz, mint szőnyeg vétele és új irodaberendezés. S ha rövid idő alatt olyan nagyot változtak a kezdők életkörülményei a szövetkezetben, Csömör Mária azt is megéri, hogy ilyen irodában fog dolgozni. Mert úgy döntött, hogy itt marad.

KOVÁCS ELVIRA

MEGTALÁLTA A HELYÉT

Mint az erdei törpék csoportja egy tisztáson, úgy álldogálnak egymás mellett a lisztes zacskók. Persze csak addig, amíg bent a csend és a fény uralkodik, de amikor eljön a nyitás ideje, egy ajtócsikordulással eltűnik a mesevilág, az áruk visszavonulnak árumivoltukba. Jön a vásárló, megemeli a zacskót, és bumm, anynyira lisztes a lisztes zacskó, hogy ha elreped, liszt folyik belőle. Kacér, fehér görbét rajzol a padlóra. Az elrepedt zacskót ki lehet cserélni s folytatódik tovább a bevásárlás.

Ha körkérdést intéznének a bevásárló asszonyokhoz, hogy ki szereti ezt a műveletet, csak nagyon kevesen válaszolnának igennel. Naponta üzletből üzletbe baktatni, hosszú sorokban álldogálni s végül üres kézzel elmenni, minden háziasszony halála.

Föltaláltunk már mindent, önkiszolgálót önkiszolgáló után nyitunk s mégsem csökken a zsúfoltság. Egyelőre ezen nincs segítség, de nézzünk meg egy üzletet.

Pozsonyban a Riazanská utcán áll egy új típusú élelmiszerüzlet, hatalmas üvegfallal. Ahogy mondják, a külcsín is sokat számít. Bent a üzletben tisztaság van, rend. Sehol eldobált üres láda, szétszóródott papír, spárgadarabok. Fél tizenegykor, amikor a délelőtti műszak véget ér, s becsukják az üzletet, utána rögtön kitakarítják, feltöltik az árukészletet, előkészítik a délutáni nyitásra. A lányoknak s asszonyoknak van mit csinálniuk. Méregetni, szétcsomagolni, polcokat feltölteni. Alig marad pihenésre idejük. Különben sem tudnának „pihenni". Mert a raktárban, a regélők tetején, vagy a felfordított ládán nem esik épp a legkényelmesebb ülés. A tervezők dolga a tervezés, de a laikusnak sem tilthatja meg senki, hogy ne vegye észre a hibákat. Hogy nem jutott senkinek sem eszébe, hogy beve-Szalai Klárika nagyfödémesl kt| 6 Is, mint a család többi tagfaJj

gyenek a tervbe egy aprócska helyiséget, ahol elfér néhány szék, egy-két asztalka! Az alkalmazottak igényeivel nem törődtek anynyira, mint a vásárlóközönségével. Hogy öltözőt nem építettek hozzá, az ezek után már természetes. öltözködni is a raktárhelyiségben öltözködnek át. A lányok lassan megszokják ezeket az apró kényelmetlenségeket s még fiatalok, így könnyen feltornázzák magukat a magas polcok tetejére. De miért ne éljünk kulturált ember módjára, ha lehet?

Amikor megkérdeztem a lányokat, hogy vannak megelégedve a munkahelyükkel, egyik sem vonogatta a vállát. Szeretnek itt dolgozni, mert jó a kollektíva.

Olinka csinos kis barna lány, már négy éve dolgozik ebben az üzletben. Első munkahelye, itt tanult ki. Ez alatt az idő alatt bőven volt alkalma megismerkedni a vásárlókkal. Milyen a vásárló? Ha megkap mindent, elégedett, ha nem, reklamál. Akad vásárló, aki akkor is reklamál, ha mindent megkap, csak azért, mert ő a vásárló, a nagy, a reklamáló. Olinka kedves arccal, készséggel sürgölődik. Nem panaszkodik a munkahelyére, pedig szülőfalujától ki-Olinka mosolyogva, készségesen áll a bevásá szolgálatára

ék

iiazanská utca. em kies'

csit messze e: Naponta ЬЯ ség. Réggé"

.Üzletben dolgozik

s zotyogni a я 1200 korona,

beosztással ki lehet belőle jönni.

— Nem bánta meg, hogy elárusítónő lett?

— Ó nem, dehogy.

S ugyanígy felel Szalai Klári is.

— Apám az üzletben dolgozik, én is ott akartam dolgozni.

Érettségi után egy percig sem gondoltam arra, hogy más helyre menjek. Ennek egy éve. Klárika azóta otthonosan mozog az üzletben. Már ismeri az árukat, az árakat. Ez volt a legnehezebb. Egy évig kicsomagoló lányként dolgozott, most már a pénztárnál van. Havonta 1200—1400 Kcs-t kap. Nála is ugyanaz a helyzet, mint Olinkánál. Naponta beutazik Nagyfödémesről. Nagyon fáradságos, mert korán reggel kell kelni. Az ide-oda utazgatás rengeteget elvesz az idejéből, alig marad szabadja. A nagy, üvegfalú üzletben tölti jóformán az egész napot.

— Azért, ha közelebb akadna helyem, elmennék, különben nem. Akkor inkább itt maradok.

Nyílik, csukódik a nagy ajtó, ismeretlen, néha ismerős arcok jelennek meg. Mindenki siet, idegeskedik s az elárusítónő mintha öröktől kezdve ott lenne, és ott is maradna. Senki nem törődik vele azonkívül, hogy miért száraz a kenyér, vagy miért nem friss a tej.

Egy fiatal kezdő elárusítónőnek sokat kell nyelnie, a vevő a pénzéért mindent meg akar kapni, s ha nem kapja meg, akkor veszekszik. Az elárusítónő lelkivilága, mivel nem eladásra váró portéka, nem érdekli a vevőt. Az, hogy tegnap ráhúzott egy órát a műszakra, senkit sem érdekel.

Klárikának jó kollégái vannak s ha néha-néha akad is problémája, közöttük elfelejti, megnyugszik. Gyümölcsöző munka csak ilyen kollektívában teremhet, mint amilyenben Klárika is megtalálta a helyét.

Kovács Magda