Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-14 / 37. szám
HÉTKÖZNAPOK tükre Az autóstoppos dédnagymama Autónk nyolcvan kilométeres gyorsasággal hagyja maga mögött az útszéli fákat. Szótlanul ülünk egymás mellett. A monoton zúgás elálmosít. A csallóközi síkságon nincs, ami különösebben ébren tartaná figyelmünket. Esetleg itt-ott egy autóstoppos, aki minden igyekezetével arra törekszik, hogy bizalmat, esetleg szánalmat keltsen a sofőrben, hogy néhány kilométerrel tovább vigye. A mi sofőrünk „elvből“ nem szokott autóstopposokat felvenni. S így hiábavaló a legnagyobb igyekezet is, Mercedesünk mindegyik mellett tovább robog ... Közben talán el is szundítottam, ám egyszerre csak ... mintha álmodnék, vagy kétszáz méterre előttünk, az út szélén, egy hosszú ruhás öregasszony áll, lábánál tömött táska, egyik kezében egy rétikul, a másikban egy fehér zsebkendő, mellyel úgy integet felénk, mint ahogy egy távozó vonat után szoktak. Előbb megdörzsölöm a szemem, mert hirtelen nem is tudom, jól látok-e vagy valóban álmodom. Ránézek a sofőrre, az már teszi is a lábát a fékre. Ilyen esetben meg kell állni. Hátha valami baj történt, s az első autóstól várják a segítséget. Az „elv“ ebben az esetben nem érvényes. Vagy húsz méterrel tovább megállunk. Az öregasszony alig akar hinni a szemének. Egy pillanatig vár, meg akar győződni róla, hogy valóban miatta álltunk-e meg, majd öregesen tipegő járásával megindul felénk. Hátratolatunk a kocsival... — Jaj, hát mégis megálltak kedveskéim... hogy az Isten áldja meg értük magukat... ugye elvisznek Szerdahelyig... no csak segítsenek beszállni... az én csontjaim nem hajlanak már olyan gyorsan, mint a fiataloké ... öreg vagyok én már ... nyolcvanhat éves. Komótosan elhelyezkedik a hátsó ülésen. Kézitáskáját magához szorítja, s jó erősen megfogódzkodik. Aztán alaposan szemügyre vesz, találgatja magában, vajon kik is lehetünk. Aztán zamatos csallóközi tájszólással beszélni kezd. — Tudják kedveskéim, a lányomhoz megyek Alsóbárra. Most lesz a nevenapja, hát gondoltam, meglepem egy kis saját készítményű almásbélessel. Mindig nagyon szerette,.. No meg aztán a unokákra, dédunokákra is kíváncsi vagyok már ... Autóbusszal nem szeretek utazni. Olyan magas a lépcsője, nem nekem való már az. Tudják kedveskéim, a lábaim már nagyon fájnak. De azért így autóval el tudok menni hozzájuk... Az autóstoppos dédnagymama szemmel láthatólag élvezte az utazást. Nem állhattam meg, hogy kíváncsian meg ne kérdezzem: — Már máskor is utazott autóstoppal, vagy ez az első útja? — A... dehogy az első. Utaztam én már többször is így. De hogy őszinte legyek, ilyen szép autó, mint a maguké, még egyszer sem állt meg ... Milyen fiatalok, s már ilyen szép autójuk van, biztosan nagyon jó állásuk lehet... — Nem a saját kocsink ez nagymama, hanem a szerkesztőség kocsija. Hivatalos útra megyünk vele. Nohát, ilyen nagy urak és mégis megálltak! Bezzeg az én időmben az alispán a lovak közé csapott, ha elment mellettünk. Dehogy vett volna az fel a szekerére!... És mondják csak, milyen újságot szerkesztenek? — A NO-t. A lányok és asszonyok újságját, — igyekszem megmagyarázni neki. S még hozzáteszem: hallott-e már róla valamit? — Persze hogy hallottam! Az unokáim szokták venni minden héten. Néha én is átlapozom. Olvasni már nemigen látok ... Elérjük a város szélét. — Nahát, már itt is vagyunk! Milyen gyorsan ide értünk ... Kár, hogy tovább már nem mennek. De ugye, legalább a benzinkútig kivisznek? ... Ott könnyebben akad autó, amely tovább visz, mint itt a városban. S gyalog az meszsze van ... Elvisszük a benzinpumpáig. Hadd örüljön. Meg nekünk is ritkán akad ilyen kedves, öreg autóstopposunk. (zsebik) ÜGYESSÉGI OLVASÓINK SZÁMÁRA Miről van sió? Törjék a fejüket! Hatvanhárom megfejtőnek tízeier korona Első pillantásra nehéz lenne kitalálni, milyen meglepetést tartogat kínál •4 rejtvényversenyünk — amelyet szerkesztőségünk — cserébe ötletességükért, ügyességükért hatvanhárom díj korona (melyet kiadónk, a Zivena ajánlott fel a nyerteseknek) ha mostani számunktól kezdve figyelemmel kisérik lapunkat, amelyben, nem rendszeresen, nem minden egyes számban, az alábbi formában egy mondatnak két-két betűjét közöljük majd, természetesen keverve. A közölt betűket kell végezetül helyes sorrendben egymás mellé ragasztani (egy levelezőlapra) s a megfejtett mondatot igy beküldeni szerkesztőségünkbe. A helyes megfejtéseket kisorsoljuk. 1 első díj 2 második 10 harmadik 10 negyedik 1000 Kcs 500 Kcs 300 Kcs 200 Kcs 20 ötödik 20 hatodik 100 Kcs 50 Kcs Versenyezzen Ön is! Kellemes meglepetésben lesz része, ha rejtvényünk megfejtésével éppen ön lesz a szerencsés nyertes! Tessék elkezdeni: Leleményességük, ötletességük vizsgája ez a rejtvény, amelynek két betűjét itt közöljük: FIGYELEM, FIGYELEM! Megjelent a „Barátnő“ 4. száma TANÁCSOT AD hogyan viselkedjünk az emberek között SEGÍT ruhatárunkat felfrissíteni férjhez adá lányoknak a fiatal anyáknak hogyan rendezzünk lakásunkban téli kertet hogy mindig üdék és szépek legyünk sütni, főzni, befőzni — őszi befőzés főleg ínyenceknek (kiváló receptek) női betegségekben kötni, horgolni és sok más egyébben Ш!м1 bb Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a „Barátnő" 1, 2, 3-as számait megrendelhetik szerkesztőségünkben. Az l en számú „Barátnőben“ felvilágosítást kaphatnak a „Meddőség okairól ás kiküszöböléséről“. Találhatnak benne hímzett ruhamlntákat, férfi és női kötött kabátkákat, pulóvereket és nyakkendőmtntákat. A 2-es szám tájékoztat a „Családtervezésről“. Kismama ruhamodelleket mutat be. Hurkos- és subaszőnyeg, valamint párnák készítési módját írja le. A 3-as számú Barátnő segítséget nyújt az apró háztartási munka elvégzésében. Találunk még benne különleges horgolásl mintákat térítőkre és ruhákra. Figyelmükbe ajánljuk a fogyni akaróknak a különleges. hatásos fogyókúra-recepteket, minden ételnek feltüntettük a kalóriatartalmát Is.
