Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-14 / 37. szám
Államok elnökévé és beiktatására Washingtonba kellett utaznia, az asszony hisztérikus rohamban fetrengett a földön; Lincoln egyedül utazott el. Az az ember, akinek híres választási jelszava volt, hogy „Malice toward none — senkivel szemben sem szabad rosszindulatúnak lenni“, és aki jegygyűrűjébe azt vésette, hogy „Eternal love — Örök szerelem“, a szomszédok tanúskodása szerint kirántott késsel kergette feleségét a házak körül. Az igaz emberek panteonjában Lincoln mellett, orosz paraszti gúnyában, Tolsztoj áll. Neki sem volt tehetsége a házassághoz. Házassága harmincéves tragédia volt. Ö maga így írt róla: „Nincs más hátra számunkra, mint várni a halált, amely megvált egymástól.“ Nem csoda. Az anyja meghalt, amikor ő kétéves volt. Így Tolsztojban sohasem alakulhatott ki elképzelés arról, hogy milyen az igazi asszony, bár regényeiben zseniális érzékkel rajzolta meg a női jellemet. Maga azonban barbár maradt az asszonyokkal szemben. Fiatal korában ő is az orosz főváros fiatalságának kicsapongó életét élte. Eljegyzése után tapintatlanságát, durva viselkedését azzal kezdte, hogy menyasszonyának odaadta a kicsapongásairól vezetett naplóját. S a nő, ahelyett, hogy otthagyta volna, hiszen láthatta, hogy ő lesz a következő áldozat, az oltár elé állt Tolsztojjal. Később nagyon durva volt feleségéhez, de emellett nagyon féltékeny is. Asszonyának még zenét sem volt szabad hallgatnia, és többször kikergette a házból, úgyhogy a hóban bolyongva az éhhalált kereste. Utána az ablaktábla repedésein keresztül, az utcáról nézte meg halott férjét. A házasságban nem az a fontos, hogy milyen valaki kint az életben, hanem hogy milyen otthon. A házasélet színhelye nem a vitorláscsónak, az elnöki iroda, vagy az írói műhely, hanem az otthoni szoba. Ezért, akit házasságra szemeltünk ki, azt képzeljük be a szoba kereteibe, méghozzá a várható nehéz körülmények közé. A névjegyen az áll: igazgató. Nagyon szépen hangzik. Csakhogy nem az igazgatóval kötünk házasságot, hanem az emberrel, akivel naponta az asztal mellett kell együtt ülni. Ért az evéshez? Tud közben kellemesen társalogni, hogy az étkezés az legyen, aminek lennie kell: meghitt órája a napnak? Vagy azok közé tartozik, akik ebéd közben is folyton a telefonhoz szaladnak, állandóan az órájukat nézik, mert még „vissza kell menni“. Az a férfi, akinek mindig fontos dolga van, nem lehet jó férj. Az igazgatói állás megszűnhet, és marad egyszerűen Kovács Tivadar. Vagyonát elvesztheti, marad a jelleme, az egyénisége, ezek értéke állandó. Lehet a férjjelölt szorgalmas mérnök. Ez nem rossz, mert bizonyára szép jövedelme van. De a házasság boldogsága szempontjából nem az a fontos, hogy milyen szorgalmas a tervező irodában, hanem hogy tud-e bánni a gyermekeivel. Pompás leveleket ír; fontosabb ennél, hogy érdeklődéssel hallgatja-e meg felesége mindennapi gondjait vagy nyolcéves kislánya iskolai élményeit. Elkápráztatóan dobálózik hatjegyű számokkal, — de vajon este leül a lányával társasjátékot játszani, a játékot komolyan ve-KIBÍRSZ VELE TÍZEZER NAPOT? Amíg olvasóink — lányok és fiúk — papírra vetik elképzeléseiket, véleményüket az ideális élettársról, s leveleik hozzánk megérkeznek, bölcselkedjünk együtt a párválasztás elméletén és gyakorlatán, s okuljunk bölcs és kevésbé bölcs emberek példáján! A párválasztás ellentmondásokkal terhes filozófiáját ketten foglalták össze néhány mondatba, mindketten olyan bölcs emberek voltak, hogy Shakespeare idejében az angol király tanácsadói lettek. Az egyik, lord Burleigh, Erzsébet királynő tanácsnoka, így irt fiához: „Ha Isten akaratából férfivá serdültél, amikor asszonyt választasz magadnak, légy elővigyázatos, mert ettől függ egész jövőd, jó vagy rossz sorsod. Ez az elhatározás olyan, mint a hadvezér döntése a csatában, tévedni csak egyszer lehet.“ A másik, Thomas Moore, VIII. Henrik kancellárja volt. Így írt; „Aki feleséget választ'magának, az mintha olyan zsákba nyúlna, amelyben száz kígyó között van egy angolna — s ő azt reméli, hogy az angolnát kapja el.“ Vajon e bölcs férfiak párválasztása, házassága ideális volt? Abraham Lincoln a 19. század egyik legnagyszerűbb alakja, az amerikai rabszolgák felszabadítója. Ha panteont állítanánk fel korunk tizenkét legkiválóbb emberének, Lincoln nem hiányozna közülük. Mint életében mindent, felesége kiválasztását is szigorúan erkölcsi és tudományos alapon készítette elő. Ezt olyan komolyan csinálta, hogy csak hosszas tanulmányozás és önvizsgálat után jegyezte el menyasszonyát. Később az eljegyzést felbontotta, majd ismét megkötötte. Házassága mégis rendkívül boldogtalan volt, mert nem volt tehetsége ahhoz, hogy jó férj legyen a szó polgári értelmében. Az asszonynak meg ahhoz nem volt érzéke, hogy férjével bánni tudjon. Amikor Lincolnt megválasztották az Egyesült meg Tolsztoj szökött meg otthonról, ilyenkor megesküdött, hogy soha többé nem tér haza. Amikor Gorkij megkérdezte tőle, mi a véleménye a nőkről, szájára tette az ujját, és így válaszolt: „Pszt! Eszemben sincs, hogy kinyissam a számat. De ha egyik lábam már a sírban lesz, elmondom a véleményemet, azután gyorsan behúzom a másik lábam is a koporsóba, és magamra húzom a fedelet.“ Már elmúlt 80 éves, amikor utoljára megszökött hazulról; de erről az útjáról már tényleg nem tért vissza többé, elragadta a halál. Utolsó órája egy vasúti állomás épületében érte. Megparancsolta, hogy feleségét ne engedjék halálos ágyához. Az idős asszony, aki Tolsztojnak 30 éven át volt a felesége, és egy tucat gyermeket szült neki, szi-e, és megveszi-e másnap a játékon vesztett nyakláncot, amire a kislány már olyan régen vágyik? A hivatáshoz tehetség kell, a házassághoz az, ami még ezen felül van az emberben. Az élettársat tehát nagyon körültekintően, alaposan kell kiválasztani. Mert harmincévi házasság több mint tízezer napból és éjszakából áll. Ezen komolyan el kell gondolkozni! Az utolsó iskolaévben minden lánynak kellene egy „házassági naptárt“ adni — tízezer üres oldallal. Ha látná ezt a nagyon nagy, vaskos kötetet, valószínűleg alaposabban meggondolná, ki legyen az a férfi, aki a legérdemesebb arra, hogy ezt a tízezer lapot teleírja. összeállította: — zs. s. A fiatalok keresik az ideális élettársat, akivel elindulhatnak élet útján. Segítsenek nekik véleményükkel, tapasztalataikkal. Írják meg, önök szerint milyen az ideális élettárs? A legjobb válaszokat lapunkban közöljük. Az ankét 25 éven aluli részvevőit meghivjuk Pozsonyba a kiértékelő gyűlésre, ahol 6, kétszemélyes külföldi turistautazást sorsolunk ki közöttük. Kérjük a borítékra ráírni: „Ifjú szemmel". a családi
