Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-14 / 37. szám
A KÍVÁNCSIAK KLUBJA bemutatja: KÉSMÁRKI MARIKÁT Számtalan új arcot vonultatott fel a nemrég véget ért budapesti táncdalfesztivál, sorrendben a negyedik. Olvasóink — a Kíváncsiak Klubja táncdal-rajongói — megismerték és egy csapósra megszerették a fesztiválnyertes szám, Bágya András és S. Nagy István „Egy fiú a házból“ című dalának előadóját, Késmárki Marikát. tíj arc, új név... mégis rutinos énekes! Ki lehet ez a lány? — mondogatták egymásnak biztosan, miközben a képernyőn kulturált hangját, temperamentumos mozgását, biztos fellépését figyelték. Nos, mi most bemutatjuk Kémárki Marikát, azaz megkérjük arra: mutassa be önmagát, beszéljen életéről. .. — Az érdeklődést köszönöm, igazán jólesik! — mondta Marika, amikor felkerestük otthonában. — Budapesti születésű vagyok, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. Nyugodt szívvel mondhatom: nem voltam rossz gyerek, tanulni is szerettem, s már korán elkezdtem. érdeklődni a muzsika iránt. Zongorázni tanultam, s az volt a tervem, hogy ha megnövök, zongoratanárnő leszek. Részt vettem kisebb zenei versenyeken, blattolási versenyen, és sikereket is arattam, ezt bizonyítják a máig is őrzött oklevelek. Később azonban a könnyűzene, a táncdalok felé fordultam, s elhatároztam, hogy erre teszem fel az életemet, a jövőmet. Leérettségiztem, aztán énekelni tanultam Majláth Júliánál, Túrán Lászlónál, s 1964-ben megkaptam a működési engedélyt. Első „próbatétele“ egy Balaton körüli nyári turné volt. Az egyik előadás után felkereste egy külföldi impresszárió, aki ott nyaralt, s véletlenül meghallotta az énekét: — Nem volna kedve néhány hónapra külföldre szerződni? — kérdezte Marikától, ö igent mondott. — Mire eljött a tél, már el is felejtkeztem erről a beszélgetésről, hiszen már az első pillanatban sem vettem komolyan az ajánlatot: kinek kell egy kezdő? ... A Kamara Varietében énekeltem, amikor váratlanul mégis megérkezett a szerződés: Belgiumba! Így történt, hogy 1965. január elsején eltűntem Budapestről, s csak 196S nyarán tértem vissza újra, hosszabb időre... A három év alatt felléptem Belgiumban, Luxemburgban, Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban. Eközben nagyon sok tévé- és rádió-felvételem volt, együtt énekeltem Vico Torrianival, Heidi Brühl-lel, a Spencer Davis-együttessel, s három lemezt vett fel velem az „Electrola“ cég, amely rögtön ismerőssé válik, ha elmondom, hogy ez volt régen a „His Master’s Voice“... Késmárki Marika neve tehát előbb vált ismertté külföldön, mint Budapesten. 4-» N co 4aá тз cö > í-l CD r-Q s ж3 Különös dolgok történtek Arcukban (Kolumbia), a venezuelai határ közelében. Ezen a területen primitiv vándor indián törzsek élnek. Az indiánokon kívül élnek még ott fehér telepesek is, akik különös szeretettel hódolnak a vadászatnak, mégpedig — az indiánvadászatnak. Hihetetlenül hangzik, de a kivizsgálások ezt igazolták. Még nem sikerült pontosan megállapitani, hány indiánt gyilkoltak meg. Araukból jelentették, hogy nemrégen 17 indiánt öltek és égettek meg. A vadászatokat nagyon sportszerűen szervezik, az egyes csoportok versengnek egymás között, hogy ki öl meg több indiánt. A „vadászok” néha ahhoz a módszerhez folyamodnak, hogy élelemmel csalogatják ki az indiánokat az erdőből, s amikor közelednek, rajtuküthek s megölik őket.
