Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-17 / 33. szám

I'entőségteljes feladatra. Szerencsére a segítség ebben az esetben is orvosi kö­rökből érkezett. A sperma ajándékozó­jának először alapos kivizsgálásnak kell alávetnie magát, hogy megtudják, telje­sen egészséges-e, nincs-e valamilyen született hibája. Ezt követően három na­pig tartó karanténnek kell alávetnie magát, és csak azután ejtik meg a sperma elválasztását. Az ajándékozók között elsősorban főiskolásokat, de pro­fesszorokat és művészeket is találni. A brémai kutatóintézetben a spermát először kémiailag készítik elő. Dr. Sokol pontosan kiszámított mennyiségű glyce­­rint, nátriumcitrátot, glukózt és tojássár­gát ad hozzá, ezután milligrammos ada­gokban különböző gyógyszereket, mint a penicilin, streptomicin. Mindez azért szükséges, hogy növeljék a sperma élet­­képességét fagyasztás közben, és ki­zárják a fertőzés lehetőségét a meg­termékenyítés alatt. A kémiai úton elő­készített anyagot vékony, 1 köbcenti­méter tartalmú műanyagcsövecskékbe töltik. A kis csöveket a fagyasztó anyag­ba helyezik és nyolc perc alatt a sper­ma minus 169 fokra hűl le. Ilyen hőfokon minden életfolyamat megszűnik. A fagyasztott sperma év­századok múlva is termékenyítőképes. A pillanatnyi nagy érdeklődésre való tekintettel arról azonban szó sem lehet, hogy a jövő generáció számára tarta­lékot készítsünk, A brémai kutatóintézetben az érdek­lődök számára különféle típusú sperma áll rendelkezésre. A kékszemű férj, kék­szemű ajándékozó spermáját kérheti felesége számára. A mesterséges meg­termékenyítésnél figyelembe veszik a férj magasságát, hajszínét is, ellenőrzik a Rhesus faktort és lehetőség szerint még a vércsoportot is. Az igazi biológiai apát nem ismeri senki az orvoson kívül. A kutatóintézet­ben biztonsági intézkedésekkel ügyel­nek a spermaajándékozó teljes anony­­mitásóra, hogy senki se tudjon vissza­élni a tényekkel. Egy férfi, aki feleségét mesterséges megtermékenyítésre vitte, találóan je­gyezte meg: „Mit tegyek, ha minden­áron gyermeket akarunk, lökjem a fele­ségem idegen férfi karjaiba? Részemre erkölcsileg és pszichikailag sokkal elvi­selhetőbb az orvosi rendelőben történő mesterséges megtermékenyítés." Külföldi folyóirat nyomán K. R. megértse — Én is szlovák iskolába íratom majd a gyerekeimet — zárta le kategorikusan a vitát kis útitársam. — És természete­sen otthon is szlovákul beszélünk velük. — Ez azt jelenti — kérdeztem — hogy magyarul egy szót sem fognak tudni? Kicsit gondolkozott, mielőtt válaszolt volna — Nem egészen — felelte — annyit azért megtanulnak, hogy a nagymamá­jukkal beszélni tudjanak. Ez után már nem sok szó esett köz­tünk. Én leszálltam, ő tovább utazott. Magával vitte terveit, ábrándjait a jö­vendőbelijéről, leendő családjáról. Én pedig azóta is hordozom magamban ezt a beszélgetést, mint egy megemészthe­tetlen falatot. Mikola Anikó Egy ötlet, mely ismét MILLIÓKAT ér! Két-három esztendeje, hogy egy alkalommal Nyitrán járva, a városi nemzeti bizottság elnöke szép mun­kaeredményekkel megalapozott ér­vekkel bizonyította: mit jelenthet a nemzeti bizottságok város-, illetve községfejlesztési munkájában, köl­csönös versengésében egy-egy kiváló ötlet, a lelkesedés, kitartás vagy akár „csak" a jó szervezés . . . Éppen akkoriban érte el ugyanis csúcspontját az „Egy milliót érő öt­let" elnevezésű országos akció, mely­nek gyakorlati lecsapódásaképpen számtalan városban és községben rég dédelgetett tervek megvalósítá­sába vagy régen vajúdó építkezések gyors befejezésébe kezdtek. Az ered­mény: sok helyütt szinte szemmel lát­ható gyorsasággal változott a falu, a város képe... S mint később ki­derült: a nyitraiak ritka igyekezete, leleményessége nem volt hiábavaló, ők lettek az országos verseny győz­tesei I. .. A siker pedig mindig új tettekre sarkall I Gondolom, a fenti győzelem adta a bátorságot, hogy az idén tavasz­­szal éppen ők lépjenek föl kezdemé­­nyezőleg, egy az előbbihez sokban hasonlító össz-szlovákiai iskolafej­lesztési akciót hirdetve a NÉP A GYEREKEKÉRT címmel. A riporter számára a két akció közötti különb­ség — nyitrai szempontból — talán csak annyi, hogy az ötletek forrását ezúttal nem a városi, hanem a járási nemzeti bizottságon kell keresnie. Az indíték, a kezdeményezés az iskola­ügyi szakosztályon született. . . „Egyszerű, mondhatnám óva intő puszta tényállásból indultunk ki" mondja a szakosztály közgazdásza. „Szlovákiában az alapfokú kilenc­éves iskolák diákjainak huszonhárom százaléka kénytelen teremhiány miatt kétváltásos műszakban az iskolát lá­togatni. A volt nyugat-szlovákiai ke­rület területén 39 iskolában, Közép- Szlovákiában 44 iskolában és Kelet- Szlovákiában pedig 18 iskolában a háromváltásos tanítás veszélye fe­nyeget. Mindez, gondolom, elég in­dok arra, hogy egy Iskolafejlesztési akciót hirdessünk . . A NÉP A GYEREKEKÉRT akció fon­tosságát bizonyítva, hadd egészítsem ki a közgazdász szavait még azzal, hogy Szlovákiában például pillanat­nyilag kereken 520 ezer diáknak nem áll rendelkezésére tornaterem, jelen­tős százalékarányban hiányzanak a napközi otthonok, klubhelyiségek vagy politechnikai műhelyek, össze­sen tízezer új tanteremre lenne szük­ség, az állam azonban évente csak mintegy ezer tanterem átadására ké­pes. Sőt! Évről évre ez is jelentős problémát okoz, mert az építkezési vállalatok nem rendelkeznek meg­felelő mennyiségű építőanyaggal és nem egy helyen még munkaerőhiány­nyal is küzdenek. Szlovákia-szerte számos nemzeti bizottság Így már négy-öt esztendeje hiába szorgal­mazza a helyi iskola nagy javítását vagy egy új épület építésének meg­kezdését. A korszerű tantermek, szer­tárok és laboratóriumok ezért akár évekig is csupán a tervezés stádiu­mában maradnak. Példaként hadd említsem a pozsonyi elektrotechnikai szakközépiskolát, a pezinoki mező­gazdasági tanonciskolát, vagy az ipolysági gimnáziumot. Az SZSZK iskolaügyi minisztériu­mának munkatervében — többek között — az a célkitűzés is szerepel, hogy 1971-ig föltétlenül biztosítják majd az évenkénti ezer új tanterem átadását: 1975-ig fokozatosan meg­szüntetik a háromváltásos tanítás ve­szélyét, 1971-től fokozottabb figyel­met szentelnek a tornatermek és napközi otthonok létesítésére, és 19 százalékra csökkentik a kétműszakcs tanítást. Természetesen, mindez csu­pán konkrét munka révén válhat majd valósággá, amihez azonban — főképpen vidéken — épp a NÉP A GYEREKEKÉRT-akció járulhat hoz­zá hatékonyan. Az április végén meghirdetett ver­seny eddigi visszhangjá — a vártnál lényegesen nagyobb. Az elmúlt he­tekben foglalkozott ezzel a kérdés­sel az SZLKP központi bizottságának elnöksége és arra az álláspontra jutott, hogy ezt az akciót a nemzeti bizottságoknak és a központi hivata­loknak. egyaránt támogatniuk kell. Támogatásáról biztosította az akció szervezőit a Szlovák Nőszövetség el­nöksége is és elhatározását már né­hány konkrét tettel igazolta. Az SZSZK iskolaügyi minisztere a közelmúltban külön kérelemmel for­dult a járási nemzeti bizottságok elnökeihez, miszerint lehetőségeikhez mérten támogassák a NÉP A GYE­­REKEKÉRT-akciót. Természetesen, alig három hónap után még nem lehet fölmérni a kezdeményezés várható eredményét, erkölcsi és anyagi vetü­­letét. Egy ellenben már így, elöljáró­ban is nyilvánvaló: a NÉP A GYERE­KEKÉRT-akció társadalmunk egyik legsürgetőbb kérdésévé tette az iskolaépítést. Tömören; egy olyan ötlet, mely ismét milliókat éri... Miklósi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents