Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-17 / 33. szám

Pelej, a volt királyi nyaraló ma múzeum

Romániai tájakon

A kastély neo-reneszánsz díszkertje

A Román

Népköztársaság megalakulásának 25. évfordulójára

Nemcsak a nyári szabadságok idején, de minden hétvégén is autóautó után hagyja el Bukarestet, hogy a heti munka után a főváros lakosai a környék kirándulóhelyein felüdüljenek, kikapcsolódjanak. Bő választékát kínálja ez a vidék a látnivalóknak, lehetőségeknek. A kényelmesebbek, szerényebbek megelégszenek a közeli erdők nyújtotta hűs árnyékkal, csenddel, ott verik fel sátrukat. Egy-két útmenti kisvendéglőben olthatják szomjukat, elégíthetik ki étvágyukat. Aki kicsit hoszszabb útra szánta magát, és a fák zöldje helyett a modern táj képe vonzza, az Ploejti olajkútjainak vakító, ezüst fényű vezetékeit csodálhatja meg, ezt az óriási kapacitású kőolaj és földgáz lelőhelyet, ipari gócpontot. Románia kincsesbányája ez, a nemzeti jövedelemnek jelentős kitevője. A több mint 100 ezer lakosú város főutcájának egykor előkelő, hivalkodó villái, amelyek az olajmezők, többnyire külföldi részvényeseinek tulajdonát képezték — ma elszürkülnek a munkástelep felhőkarcolóinak hosszú sorai mögött. Őszintén szólva, az ember — miután kigyönyörködte magát — örül, ha elhagyja ezt a körzetet, hogy friss, jó illatú levegőt szippantson a Prahova folyó festői völgyében, amely eleinte szelíd, majd egyre magasabb hegyek komor őrtállása között kanyarog. Tiszta kis falvak, fürdővároskák kilométer hosszan az út mentén, a szász vidékhez közeledvén, jellegzetes faházakkal. És egyszerre csak Sinaiába jutunk, amelyet ezer és ezer számra keresnek fel bel- és külföldi érdeklődők. A nagyhírű fürdőhelyen neeicsak ma, hanem régen is zajos élet folyt, hiszen a mellette fekvő Pelej királyi nyaraló volt. A gazdag bojárok, előkelőségek Sinaián építtettek villát, nyaralót. A nagyvilági életforma után áhítozók a kaszinóban rulettezve veszítették el vagyonukat, és többen közülük a gondok elől menekülve a parkban vetettek véget életüknek. Ma a kaszinó a kultúra háza és a parkban vidám gyerekek hancúroznak. A volt királyi nyaralót pedig, Pelejt, múzeummá nyilvánitották. Erdőkkel kerített, kiszélesedő lapályon bukkan elő a sok tornyos épület, amelyet egy bécsi építész, Wilhelm Doderer tervei alapján építettek 1875—1914 között. Később Karel Liman cseh építész bővítette ki. A Hohenzollern királyi család nyaralója szabálytalan alakú, német neoreneszánsz stílusban épült kastély, amely sok értéket rejt magában. Berendezése megmaradt eredetiben. A különböző stílusú és jellegű szobák, termek bútorzata, díszítőelemei más és más kornak a jellemzői. Barokk neo-rokokó, mór, török és főleg német reneszánsz stílusú berendezés, bútorzat, csodálatos meisseni, sévresi porcelánok, muranói üvegek, régi perzsa és bokhara szőnyegek tanúskodnak a pompáról, kényelemről és a kifinomult ízlésről, amellyel a királyi család körülvette magát. A felbecsülhetetlen értékű múzeumot 100 és

100 ezren látogatják. A környéken épült kisebb királyi nyaralók, ma írók, művészek alkotóházaként, vagy külföldi hivatalos vendégek elhelyezésére szolgálnak.

Az útját folytató autóst Sinaia utón a természet vad szépsége ragadja magával. Sokan nem is tudják megállni, hogy beljebb ne merészkedjenek a hegyek közé és fel ne kapaszkodjanak Ciopka hangulatos kis hegyi vendéglőjébe, amelynek teraszáról csodálatos kilátás nyílik le a völgybe és a környező hegyekbe. Távolról a Brassói havasok sötétlenek, legkiemelkedőbb az 1884 m magas Piatra Maré. Vagy a Predeal hágó irányából megközelíthető Piraul rece tündéri táját sem felejti el az ember egyhamar. Itt a természet még szinte szűzi érintetlenségben őrzi szépségét, minden lépésnél más és más arculatot mutat a táj. Bár mór építettek itt néhány állami nyaralóházat, egy kis vendéglő is a turisták szolgálatára áll, de az ember nem tudja, örüljön-e, hogy a csend az úr, vagy sajnálkozzék, hogy miért nem használják ki jobban ezt a helyet.

Brassó, ez az ősi, szászok által alapított város, egyik kedvenc kirándulóhelye a bukarestieknek. 160 km-re fekszik a fővárostól, de gyakran felkeresik. A Brassói havasok lábánál fekszik egy festői, szűk völgykatlanban. Házai felkúsznak a lejtőkre, kihasználva minden lehetőséget, de valójában csak egy irányban terjeszkedhet, a város egyetlen nyi-A hegyvidék zord szépsége

Románia gyönyörűen kiépített tengerpartjain a bel- és külföldi nyaralok tömegei üdülnek nyaranta

(Foto F. Spécii)

tott oldalán, a síkság felé. A 13. században alapították. Legértékesebb műemléke a gót stílusú Fekete templom. Állítólag a törökök elől menekülő lakosság annak idején a templom falai között keresett menedéket. A törökök felgyújtották, falai a lángoktól bekormolódtak, innen az elnevezés. A várost körülkerítő várfalak maradványai és az itt-ott még félig ép bástyák is a város régi történelmének tanúságtevői.

A 250 000 lakosú, három nyelvű Brassó ma élénk forgalmú ipari és turisztikai gócpont. Posztó-, gyapjú-, papír- és faipara régen is fejlett volt, az elmúlt 25 év folyamán még tovább fejlesztették és különösen gépipara nagyon jelentős. Ezenkívül kulturális központ is. Műszaki egyeteme van, színháza, Itt nyomtatták a 16. században az első román nyelvű könyvet. Eminescu, a nagy klasszikus román költő sok szép versét írta a város falai között.

Ma a gépjárművek tömege ontja a turistákat, akik szívesen keresik fel a város ódon főterét és többi nevezetességeit, múzeumait, hogy utána a helybeli lakosokkal együtt egy kis erdei sétát téve — mert az erdő belopakodik a városba — megpihenjen a modern nagyszálló étkező helyiségeiben, kávéházában, felfrissüljön egy üveg Coca-colától vagy egy csésze kávétól.

Majd újabb tájak csábítanak. A Brajovtól 25 km-re fekvő, felkapott Poiana, amely télen a nemzetközi síversenyek helye, nyáron is hangos a kirándulóktól. Drótkötélpályán viteti fel magát az, aki a szép kilátásban akar gyönyörködni, vagy a tó vizén csónakáznak a vízisportot kedvelők, és az erdei sétányokon, turistautakon bolyongónak a természetrajongók. Poiana régi patinás nagyszállója mellé újabb és újabb hotelek, nyaralók, vendéglők épülnek. A romantikát — vagy az álromantikát — kedvelők betérnek a kalyibába, ahol medve és hiúzbőrrel borított székeken ülve várják oz ősrégi dák viseletét stilizáló öltözékben megjelenő pincért, hogy kiváló juhsajtot, jófajta bort vagy a nemzeti eledelt, túrós puliszkát rendeljenek és mint utólag kiderül, méregdrága árat fizessenek érte. De hát valamit valamiért ...

Sajnos a hétvége hamar elröppen, megindul a vándorlás visszafelé, Bukarestbe. Az autóvezetőnek ugyancsak ébernek kell lennie. Erre ugyan léptennyomon figyelmeztetik is. Szigorú a rezsim, sok a rendőr az országutakon is. Gyakori az igazoltatás. De aki betartja az előírásokat, vígan mehet tovább.

... Lassan messze tűnik a Prahova völgye, és búcsút intenek a Brassói havasok is.

Bertháné S. Ilona