Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-10 / 32. szám
N X I I 4 ч \ \ N . \ и ■УД . у ЗЙй gn — Mosakodj meg, mert maszatos vagy, mint egy L,öau> gyerek — szólok a fiamra. És meghökkenek. Én sajnálom Ilit és Ibolyát, hogy előítéletek akadályozták őket terveik valóra váltásában? Ili, Ibolya, Joli — gyermekkori ismerőseim. Ogy is mondhatnám, barátnőim. A gyermeküdülés „szocialista vívmányát“ élveztük együtt a fenséges Tátra tövében. Az ő bőrük napfény nélkül is barna volt, és este, amikor hiányzott az otthon megszokottsága, hajlékony hangjukon csodálatos dalokat dúdoltak, űzték a körülöttünk settenkedő szomorúságot. Meséket is tudtak. De magukról keveset beszéltek. Arról annál többet, mi lesz, hogyan élnek majd, ha felnőnek. Csallóközből, Rimaszombatból kristályos levegőjű hegyekhez, habosfodrú vizekhez varázsolt cigánygyerekek — akkor úgy érezték, hogy nekik is mindent lehet. Most már lehet Ibi. Én tanítónő leszek — mondta magabiztosan Ápolónő akarok lenni, mert az mindig tiszta fehérben járhat — sóhajtotta vágyakozva Joli. Leveleztünk egy ideig, majd évek múlva egy étteremben találkoztam Ibivel. Fehér fityula volt a haján, kötényke előtte. — Parancsolnak? — állt meg mellettünk. — Nem ismersz meg? — kérdeztem. — De ... csak azt gondoltam, talán nem szívesen veszed, ha egy cigány ... tudod, sok mindent megér az ember. — Pincér lettél? — Lebeszéltek a pedagógiáról. Hogy úgyse lenne tekintélyem a „fehér“ gyerekek előtt. Még örülhetek, hogy ide kerültem ... Megtudtam, hogy nem lett ápolónő Joliból, elköltöztek Ostravára és ott sok a férfi... viszont 111 elvégezte a mezőgazdasági technikumot, de elhelyezkedni már nem tudott. Férjhez ment, hat gyermeke van. Most, hogy statisztikánk kimutatja, a hazánkban élő cigánycsaládok 5,8 családtaggal rendelkeznek, hogy e családok hetven százalékában hat vagy több gyerek van — vajon mit gondol róluk, fajtájáról, saját családjáról Ili, aki ökonómiát és irodalmat tanult, akiről mint kitűnő tanulóról még az újság is írt, aki egészen különös tehetséget bizonyított a növénytermesztés tanulásában. Egy bizonyos, nem miatta vagyunk elsősorban tanácstalanok, amikor azon töprengünk, mit tehetünk, hogy ez az erősen termékeny cigányság ne hígítsa fel annyira a lakosság minőségi összetételét, ne növelje a szociális és egészségügyi gondokat. De ilyen Ilonkánk kevés van. Hazánkban ma háromszázezer cigány származású lakos él (ebből 200 000 Szlovákiában). Fejlettségünk szerint három kategóriába sorolják őket. Az elsőbe azok tartoznak, akik életmódjukban legközelebb állnak a nem cigány lakossághoz. (Egészségesen táplálkoznak, állandó munkaviszonyban vannak, gyermekeik járnak iskolába, kulturált körülmények között élnek — van rendes lakásuk, bútoruk, ruhájuk.) Ök a
