Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-26 / 4. szám

<J7ABkÁMÉ I FBi^RFT- Mai beszélgetésünkön iHHnlWVC L. LlUOCDCI . arra szeretnénk választ, véleményt kapni vendégeinktől, hogyan képzelik el a magyar nemzetiségű nők helyzetét a nőszövetség­ben. Milyen szervezési formában és alapokon indul­nak el a magyar nemzetiségű dolgozók hazánkban, hogy alkotmányadta jogaikkal élhessenek, s aktivan bekapcsolódhassanak a társadalmi életbe is. Nő­szövetségünk elnöksége felhívással fordult minden nőhöz, hogy akcióprogramjához hozzászóljanak. Olvasóink - Szlovákia magyar nemzetiségű asszo­nyainak álláspontja: biztosítékot szeretnénk arra, hogy a nőszövetség keretében aktív, teljes értékű munkát fejthessenek ki, hogy anyanyelvükön mond­hassák el problémáikat, és hozzájuk is így szólva teljes mértékben elismerjék őket. A magyar nemze­tiségű nők hazánk gazdaságilag kevésbé fejlett terü­letein élnek, ahol legkisebb a nők foglalkoztatottsá­ga, s a problémák már a tizenötéves lányok elhelye­zésével kezdődnek. De nemcsak ökonómiai feltételekre gondolunk, ha­nem a mélyebb nevelő munkára is a családban. A lányok anyai és társadalmi hivatására való neve­lésére, a magyar nemzeti kultúra ápolására, a magyar nemzeti öntudatra való nevelésre a nemzetköziség szellemében, s egyben a csehszlovák haza szeretetére is. Ezért akarjuk az illetékesek véleményét meg­hallgatni, hogyan lenne a legjobb, milyen formában a legmegfelelőbb a magyar nemzetiségű asszonyok helyzetének megoldása a Szlovákiai Nőszövetség keretén belül. DR. 00C. JURA] ZVARA • sabb tényezők szem­pontjából szeretném megvilágítani azokat a jelen­ségeket, amelyek életünket befolyásolják, s amelyek a jövőben is hatással lesznek ránk, konkrétan a nő­­szövetség munkájára Is. Az első ilyen tény, hogy a szocialista társadalom más modelljére térünk át, a demokratikusabb társadalmi formára, s ezzel függ össze a másik momentum is, hogy túlhaladottá, elavulttá válik a bürokratikus centralizmus, vagyis — harmadik tényként, megoldást nyernek a nemzeti­ségi kapcsolatok is. Első kérdés volt a szlovák-cseh kapcsolatok ren­dezése. Államformánkban tükröződnie kell a nemzeti kisebbségek kapcsolatai rendezésének Is, el kell tűnniük a. fékező, akadályozó tényezőknek, éppen azzal, hogy demokratikus módon rendezzük őket, s így az etnikai problémák helyett általánosabb problémáink kerüljenek előtérbe. Otven év óta először ismerjük el államalkotó cso­portként a nemzetiségeket, tehát, hogy nemcsak mint bizonyos nemzetiségű állampolgárok élnek itt, ha­nem hogy bizonyos néprajzi egységet is alkotnak. Társadalmi szervezeteinkben is keresni kell a for­mát, hogyan fejezhető ki a közérdek. Ezt a formájá­ban nemzeti, tartalmában szociális megoldást a nő­szövetségnek is keresnie kell. Be kell vonni - a munkájába a nők tömegét, mert tömegszervezetről van szó, háztartásban, mezőgazdaságban dolgozó nőkről Dél-Szlováklában, ahol megtalálhatók a ma­gyar etnikum jellegzetességei: a nyelvi korlátok, s bizonyos tradíciók. MI nem értékeltük eddig eléggé a nő szerepét a családban, a gyermeknevelésben, mint ahogy bizonyos sajátosságokat sem értékelünk kellőképpen. Az új demokratikus feltételeket ilyen értelemben Is ki kell használni. Ha az alkotmány­adta jogokat, a szociális és etnikai problémákat összhangba hoznánk, többet érnénk el, mint minden deklarativ kijelentéssel. A nőszövetségnek figyelemmel kellene kisérnie, s ahhoz a tényhez igazodnia, hogy a nemzetiségi csoport mind csehszlovákiai, mind külföldi, mind pedig sajátos hazai, nemzetiségi kulturális forrásból is merít. S hogy a nőt pozitívan formálhassa, olyan körülményeket kell számára teremteni, hogy az adott köztársaságban, államban, hazában jól érezze magát, hogy saját törekvéseit, kifejezését megtalálja. Ha például a nyelvi és más sajátos tényezőket nem vesszük figyelembe, bezárkóznak, és Így nem hasz­náljuk ki nevelésük, fejlődésük kínálkozó lehetősé­geit. Ha nem kezeljük ezeket a tényezőket elég érzékenyen, az elnemzetlenítéshez vagy sovinizmus­hoz vezethet — és ez mindkettő egyaránt árt a haza­fias érzésnek. ÜJ módszerekre van szükség, különösen ott, ahol két-három etnikum találkozik. Néhány szomszédos államban állandó iskolák működnek, amelyekben a funkcionáriusokat nevelik. A csehszlovákiai magyar nők kulturális struktúráját nem szabad leértékel­nünk, de tudatosítanunk kell, hogy tízéves kiesés volt művelődési lehetőségeik biztosításában. Tan­folyamokat, tanulmányutakat kell szervezni a cseh­szlovákiai magyar asszonyok között. Én azt hiszem, legtöbbször Dél-Szlovákla ismeretének teljes hiánya szüli a rossz vért. Kell, hogy megismerjék azt a kör­nyezetet, amelyben az asszonyok úgyszólván nem találkoznak más nyelvi hatással. Ez azt jelenti, hogy az adott kulturális struktúrából kellene kiindulni, s olyan módszereket alkalmazni, amelyekre a cseh vagy a szlovák nők között nem volt szükség. LÖRINCZNÉ fi fllfifl’ Nagyon örülök, hogy Zva- LUnllluLllL 0. UlUH. ra elvtárs újra hozzászólt ehhez a kérdéshez. Ugyanis a Szlovákiai Bizottság elnöksége engem bízott meg, hogy a kongresszusi főbeszámoló nemzetiségekről szóló részét tudomá­nyos dolgozók közreműködésével kidolgozzam, s ebben segítségemre volt Dr. Zvara elvtárs is. örül­nék, ha néhány részletkérdést megbeszélnénk itt, s azt is, mit tettünk eddig, mire lesz szükség a jövő­ben, hogy a legjobban kiaknázzuk a magyar nemze­tiségű nők aktivitását, hogy lehetővé tegyük teljes érvényesülésüket anyanyelvükön, úgy ahogyan ezt Szarka elvtársnő és Dr. Zvara is mondotta. Mi már többször vázoltuk, elmondtuk javaslatainkat külön­böző fórumokon a nőszövetségben. A CSEHSZLOVÁK NÖSZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK 1969. JANUAK 22-1 ÜLÉSÉN AZ ALÁBBI HATÁROZATI JAVASLAT KERÜLT MEGVITATÁSRA, MELYRŐL ÉRDEMBEN A KONGRESSZUS DÖNT MAJD. A Szlovák Nőszövetség, tekintetbe véve a szervezet magyar és ukrán nemzetiségű tagságának sa­játos problémáit, és ebből származó igényeit, igyekszik megoldani a más nemzetiségű asszonyokkal való munka formáit. A Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága mellett létrehozza a szövetség kere­tében szervezett magyar és ukrán nők Nemzetiségi Szekcióját. A szekción belül létrejön külön a magyar és külön az ukrán nők Tanácsa, amelynek tagjai részben a Járási konferenciákon a Köz­ponti Bizottság plénumába jelölt magyar, illetőleg ukrán nők lesznek, részben az az aktíva, amely eddig is mint a nemzetiségi kérdés megoldására alakult bizottság működött a nőszövetség elnöksége mellett. A Magyar Nők Tanácsa megválasztja a maga elnökét, aki egyúttal tagja lesz a nőszövetség elnökségének. A Nőszövetség felajánlotta a magyar asszonyok képviselőjének a kongresszuson meg­választandó négy alelnöki funkció közül az egyiket. A Magyar Nők Tanácsa foglalkozni fog a magyar nemzetiségű nők sajátos politikai, társadalmi, kulturális, továbbá gazdasági és művelődési problémáival, s megoldásukra javaslatokat tesz a nő­szövetség Elnökségében és ellenőrizni fogja megoldásukat. Szakemberekből széles körű aktívát gyűjt maga köré, segítségére lesz a problémák feldolgozásánál, továbbá segíti a magyar szervezeti tagság sokoldalú művelődését. (Előadások, tanfolyam-vezetések stb.). A Tanács tagjai részt vesznek a Nő­szövetség különböző szakbizottságainak ülésein, valamint azok munkájában. A Magyar Nők Tanácsa figyelemmel kíséri a magyar nyelvű sajtó tevékenységét. A falvakon, vá­rosokban klubok alakulnak, amelyek keretében társadalmi, politikai, kulturális nevelésben részesítik a nőket. (Előadások, érdekkörök, tanfolyamok stb.) A klubok vezetőit a szlovák asszonyok a Zivena klubokban, a magyar asszonyok saját klubjaikban maguk közül választják, és járási szinten hagy­ják jóvá. A klubok munkáját a járási bizottság mellett alakult „klubtanácsok" ellenőrzik, amelyek­nek tagjait magyar vonalon a helyi szervezetek magyar asszonyai javasolják, és a Nőszövetség já­rási titkársága hagyja jóvá. A klubokba tömörült magyar asszonyok klubtevékenységük során a sajátos helyi és járási problé­mákat továbbítják a Nemzetiségi Szekció magyar Tanácsához, amely azokat a már említett úton javasolja megoldásra. A Szlovákiai Magyar Nők Tanácsa így állandó kapcsolatban lesz a falvak, városok és járások klubéletével, és aktivistái útján abban maga is szervesen részt vesz. A Magyar Nők Tanácsa ellenőrzi, hogy a vegyes járásokban betartják-e a nőszövetségi értekezlete­ken, gyűléseken a kétnyelvűség elvét, és hogy a szervezési jellegű tájékoztató anyag magyarul kerül-e tagsága kezébe. Ezt szolgálja majd a Funkclonárka néven szlovák nyelven megjelenő havi folyóirat tervbe vett magyar mutációja Is, amely a közös anyag mellett külön a magyar asszonyokhoz szóló tájékoztató anyagot is közöl. A Magyar Nők Tanácsa havonta egyszer tart értekezletet, de szükség esetén gyakrabban is. A falusi és városi klubok igyekeznek kapcsolatot teremteni a falvakon és városokban működő egyéb társadalmi-kulturális szervezetekkel és klubokkal, így természetesen a Zivena-klubokkai is. Balról jobbra: Lörinczné, G. Olga elnökségi tag felszó­lalását hallgatják Do­bos László és Szarká­né L. Erzsébet DD Q 7 ft R П DC7Q(1 * En azt hiszem, hogy már ma­lin. OtHDU níLűU . ga az a tény, hogy a nők egy külön szervezetet hívnak létre bizonyítja, hogy a társadalom az egyes sajátos jogokat a legjobban természetes társadalmi csoportok szerint tudja biz­­tositani. Tekintetbe véve azt, hogy egyrészt Cseh­szlovákiában a cseh és a szlovák nemzet létrehozza a saját szerveit, az 1968/144-es sz., a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény a nemzetiségeket is természetes társadalmi csoportnak, alakulatnak fogadja, és Ismeri el. Ez kiinduló pontul szolgál ahhoz, hogy a magyar nők számára is intézményes szervet, központot kell létrehozni, amely az ő spe­ciális problémáikkal foglalkozik. Hogy ezek a nyelvi adottságokon túlmenőleg, helyzeti adottságokból ki­folyólag más típusúak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy míg Csehszlovákiában a nők csaknem ötven százaléka van a termelő munkába bekapcsolva, Dél-Szlovákiában ez huszonhét száza­lék körül mozog csupán, éppen a magyar nők köré­ben. Ez már maga olyan sajátos problémát vet fel, amivel nem lehet „csak" országos méretben foglal­kozni. Az ilyen túlzott általánositás, amelynek tanúi voltunk a múltban, passzivitáshoz vezet, a globálison belül nem látjuk meg, nem vesszük észre azt a prob­lémát, amely az egyén szempontjából életfontossá­gúvá válik. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának decemberi ülése határozatában többek között szerepel, hogy fel kell dolgozni azokat a po­litikai alapelveket, amelyek alapján az alkotmány­törvényből kiindulva részletkérdéseket is meg lehet oldani. Az alkotmánytörvény 3.—4. cikkelyének egyik pontja kimondja, hogy a nemzetiségeknek joguk van társadalmi, kulturális szervezetek létrehozására. Azt hiszem, hogy a február végéig elkészülő pártanyagok ebben a kérdésben olyan Irányvonalat szabnak majd meg, amely egyrészt a nemzetiségek ilyen típusú szervezkedését elősegíti, másrészt éppen ennek a se­gítségével megakadályozza az elszigetelődést, de ugyanakkor a maximális aktivitásra serkenti a ma­gyarokat. A múlt tanulsága azt bizonyítja, hogy az erőszakolt egység semmi esetre sem lehet kivezető út. Tehát meg kell találni azt az új formát, amely lehetővé teszi és módot ad arra, hogy Dél-Szlovákiá­ban a nőszövetség, a magyar nők problémáit maxi­mális mértékben figyelembe véve, tényleg aktív segitő szervévé váljon a magyarságnak. ППЙЛ9 |áQ7[rt * Én nem tudom, hogy szerencsét- UUUUU LnüLLU . lenségemre vagy pechemre, nem vagyok nő. Kicsit kíbicnek érzem magam és afféle kontárnak a nőszövetség gondjaiban, de azt hiszem, mint minden férfinak, némi közöm van a nőkhöz egyénileg is és a nőszövetséghez is. Húszéves tapasz­talattal rendelkezünk. A társadalmi szervezetekre gondolok elsősorban. A tapasztalat lényege a gyakor­lat ismerete. Szinte alakításától kezdve tagja voltam az ifjúsági szövetségnek, amíg ki nem öregedtem belőle. Az összes átszervezést átéltem, jót és rosszat. Ez a tapasztalat milyen volt? A Dél-Szlovákiában élő magyarságnak voltak képviselői az Ifjúsági szö­vetség szerveiben, járásaiban, kerületeiben és köz­pontjaiban is, Nem tudom pontosan, hogy ez a kép­viselet betartotta-e a számarányt. Feltételezhető, hogy igen. Azonban a dolgoknak az értelme és jelen­tése az volt ebben a gyakorlatban, hogy a magyar ifjúság akarva-akaratlanul a szervezet, vagyis a szövetség gyakorlata következtében a perifériára került, azaz passzívvá vált. Én azt hiszem, ez a szervezési forma lejárt, elöregedett és helytelen is. illetve kevés. Az idő másféle megoldásokat kíván és követel. Már most jött január. A Csehszlovák Köztársaság szövetségi átrendezése következett. Üj politikai elvek kerültek napirendre. Természetesen ezek érintik a politikát, a társadalmi élet egészét, és struktúráját. Üj helyzetben vagyunk, új helyzet előtt állunk, és azt hiszem, az 1868-as év segített ahhoz, hogy egy egész sor új elvet kikristályosítsunk, kiműveljünk, már egy új gyakorlat alapján. Melyek ezek az elvek, amelyek számunkra adódnak? A párt akció programja és a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvény ezeket leszögezi. Csak a fontosab­bakat említeném. Az egyik az önigazgatás elve, a másik az, hogy a nemzetiségi kisebbségek problé­máját intézményes módon szükséges megoldani. Itt állunk a tömegszervezetek problémájával. Mi legyen, hogy legyen, tudva azt, hogy a formák, melyeket eddig praktizáltunk, lejárt, elavult formák. Milyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents