Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-20 / 29. szám
Talán a két kezemen sem tudnám összeszámolni, hány szépségversenynek voltunk tanúi az idén. A fiatalok körében ez is divattá vált. A szépségversenyek szervezésében részt vettek az ifjúsági utazási irodák, járási ifjúsági szervezetek, üzemek, újságok, s köztük idén először a Szabad Földműves is. Mert ha lehet szépségkirálynője Csehszlovákiának, Szlovákiának, a pedagógusoknak, a Smenának, a textileseknek, a Besedának, és ki tudja még kinek és minek, miért ne lehetne szépségkirálynője a Szabad Földművesnek is? Erre gondolt a Szabad Földműves főszerkesztője, Pathó elvtárs, mielőtt megrendezték a szépségversenyt. Nem volt könnyű eldönteni, hol, melyik városban válasszák az első Miss Szabad Földművest. Aztán mégis a gyakorlati oldalát nézték a dolognak és úgy döntöttek, hogy ahol a legtöbben jelentkeznek, ott rendezik meg a versenyt. így esett a választás Dunaszerdahelyre. Ez a szombat délután külsőleg semmiben sem különbözött a többi szombattól. Mégis annyira más volt... A szerdahelyiek egy kicsit megtiszteltetésnek is vették, hogy a választás éppen őrájuk esett. Nagy érdeklődéssel kíváncsisággal várták, vajon ki nyeri el este a szépségkirálynő rangos címét. Am nemcsak a helybeliek, de a környék lakossága is kiváncsi volt a „szép parasztlányra“. Az érdeklődést és izgalmat még az is fokozta, hogy a nézőközönségnek is jogában állt szavazni. A lányok már kora délután megérkeztek, s ugyancsak szorongó szívvel nyújtottak kezet egymásnak. Láttak már szépségversenyt a televízióban, olvastak is róla elég sokat — de mégiscsak más az személyesen is részt venni rajta! Amíg ruhájukat vasalták, öltöztek, szemük sarkából egymást figyelték. Vajon kinek hoz szerencsét a mai este?! Szívük mélyén mindnyájan remélték; hátha engem választanak. Es ha nem, akkor sem történik semmi, így is érdemes volt eljönni, megismerkedni a többiekkel, kicsit elszórakozni. Mindenki a választottjának drukkolt. Csak a zsűri volt tárgyilagos, már amennyire ilyen esetben az objektivitás egyáltalán lehetséges! ... S az eredmény? A verseny győztese, vagyis Miss Szabad Földműves, Hobán Magda, a Szerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola másodéves tanulója lett. A második helyet Sándor Olga, a harmadikat pedig Szabó Mária érdemelte ki. Az ezerötszáz, ezer és ötszáz koronás jutalom, amit az első három helyezett kapott, a Szabad Földműves ajándéka volt. Azokat a kristályvázákat, tálakat, táskákat és más emléktárgyakat, melyeket a verseny többi résztvevői — Dóra Márta, Szabó Erzsébet, Albert Erzsébet, Kaprián Mária, Kaprián Kati, Fülöp Erzsébet, Herdics Terézia, Holdi Ilona, Dojcsán Ilona — hazavittek, a környék szövetkezetei ajándékozták a lányoknak. Hobán Magda, a „királynő“ tíz perccel az eredmény kihirdetése után Így nyilatkozott magáról: — El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. Kimondhatatlan érzés volt, amikor a koronát a fejemre tették. Szemben láttam az ismerős arcokat, diáktársaimat, tanáraimat. Ügy tűnt, mintha az iskolapadban elaludtam volna, s az egész szépségverseny csak álom lenne. Sándor Olga határozottan az egyik legszebb résztvevője volt ennek a szépségversenynek. Csupán egy pont veszteséggel került a második helyre. Hosszú, fekete haja, szép fehér fogsora, kedves mosolya magával ragadta a közönséget. A nádszegi kislány csak úgy ragyogott a boldogságtól, s amikor megkérdeztük, hogy a szépség tudatában nem vágyik-e valamilyen más pálya után, látszott rajta, hogy őszintén válaszolja: nagyon szeretem a könyveket — agronómus akarok lenni! Szabó Marika az előző nap egy tábla csokoládéba fogadott a barátnőjével, aki azt állította, hogy az első három között lesz. Marika számára ez lehetetlenségnek tűnt . . . A harmadik dij mégis az övé lett. Boldogan lobogtatta az ötszáz koronát rejtő borítékot, s nevetve mondta, hogy ebből egy óriási tábla csokoládét vesz a barátnőjének. Marika szintén a szerdahelyi mezőgazdasági iskola növendéke. Szereti a könyveket, de még ennél is jobban a gépeket. Örömmel ül fel a traktorra s az iskola elvégzése után legszívesebben valamelyik szövetkezetben a géppark vezetését vállalná el . . . A mezőgazdaságban dolgozó és tanuló lányok első szépségversenye általában elérte a célját. Jövőre talán többen jelentkeznek, akikből jobban lehet választani is. Hiszen nem más ez, mint vetélkedés, szórakozás — egy kis izgalommal. 7к S NINA DYER kincsei Több mint tizenkét millió svájci frank értékű ékszert árvereztek el a közelmúltban Genfben. Ez volt az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb ékszeraukciója, amelyen nemcsak az ékszerész-szakma legbefolyásosabb képviselői jelentek meg, hanem a multimilliomos Heinrich von Thyssen, és az ugyancsak multimilliomos Sadruddin herceg megbizottai is. Ez utóbbiak azzal az utasítással érkeztek Genfbe, hogy igyekezzenek az árverésen megszerezni Nina Dyer ékszereit. Ki volt Nina Dyer? Fotomodellként kezdte a karcsú magas lány. Jól proporcionált testén kivül semmiféle szellemi, vagy egyéb kiváló tulajdonsággal nem rendelkezett, de azok szerint, akik ismerték amíg elég szűkös viszonyok között élt, arcáról soha nem hervadt le a mosoly. A bájos fotómodell Cannesban ismerkedett meg Thyssen német acélmágnással, aki 1954-ben feleségül vette. A férj gavalléros nászajándékot adott feleségének: egy szigetet, egy tigrist és egy háromsoros, fekete gyöngyszemekből fűzött csodálatos gyöngysort. Ennek értéke 1 millió svájci frank, és ezért a genfi árverésen sem talált vevőre. A házasság azonban nem sikerült és tíz hónap múlva a házastársak összeférhetetlensége miatt kimondták a válást. Két év múlva az akkor 27 esztendős Nina feleségül ment Sadruddin herceghez, Aga kán egyik közeli rokonához. A nászajándék egy 32.02 karátos gyémántgyűrű volt. Azonban ez a házasság is válással végződött, és a szép Ninát ezek után már nem látták mosolyogni. Második válópere után kalandjairól egyre több hir jelent meg a bulvárlapok címoldalain. A jelek szerint szorgosan gyűjtötte a csalódásokat és az ékszereket. Az egykor szegény fotómodell 1965- ben már dúsgazdag asszony volt, villák, ékszerek, szőrmék, bankbetétek és egy sziget tulajdonosa, és 1965. júliusában altatóval vetett véget életének. Nina Dyer amikor még sze gúny, de bulling és villáin voll Genfben kalapács alá került ékszereinek értéke ötmillió svájci frank volt. A volt férjek megbizottai pedig az árverési hiénák ravaszságával igyekeztek a legértékesebb darabokat a lehető legalacsonyabb áron visszaszerezni, mert hiszen mindig voltak, vannak és lesznek olyan szegény, de csinos fotomodellek, akik azt hiszik, hogy egy 32 karátos gyémánt jelenti az emberi boldogságot. Nina Dyer tragédiája ennek ellenkezőjét bizonyítja. A híres Dyer hagyaték, ki zépon a fekete gyöngysor
