Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
BUKARESTI Kevés olyan nagyvárost láttam, ahol annyira nehéz tájékozódni, mint Románia fővárosában. Az óriási kiterjedésű város bérpalotákkal szegélyezett, széles bulvárjainak útvesztői elnyelik a kíváncsi idegent. Néhány napos ott-tartózkodás után mégis akad egy-két támpont, ami eligazít. A város közepét átszelő Magheru bulvárdul, a Palota tér és a Győzelem tere, amelyből széles sugárutak ágaznak szét több irányba, lassan ismerőssé válnak. A megfiatalodott város régi negyedének egy ablakos miniatürházacskái — amelyekből már jóformán csak mutatóba maradt néhány — megbújnak a 10—12 emeletes épületek árnyékában, üde parkok képében a természet is belopakodik a kőrengeteg közé, és a város egy részét övező hatalmas tavak vidám színfoltot képeznek, de legfőképpen felüdülési és sportolási lehetőséget nyújtanak a nyári rekkenő hőségben. Ebben a — kísérőm szerint — palacsintaszerűen szétlapuló városban, amelyet újabb és újabb negyedek kerítenek körül, él, dolgozik, alkot 1 millió 800 ezer ember, akiknek tevékenységéről egy-két pillanatképet szeretnék felvillantani. SZAKMUNKÁSKÉPZÉS — NAGYBAN A század elején ilyennek képzelhette el egy merész fantáziájú álmodozó a jövő iskoláját, mint amilyen ez, egy bukaresti textilüzem szakembereket képző iskola-komplexuma: a Filatura Romána de Bunbac Grupul teplár. Két évvel ezelőtt építették, KÖZÖS TÖREKVÉSEK A Scintea magas tornya már messziről vonzza a tekintetet. Ez az épületkolosszus a kultúra székhelye. A minisztérium és más szervek mellett ez a sajtó háza is. A román nők lapjának, a „Femeia"nak is itt van a szerkesztősége. Cserelátogatásuk viszonzásaként ők a vendéglátóim. Ha jórészt tolmács által beszélgetünk is, hamar közös nevezőre jutunk, ha a nők problémái kerülnek szóba. Törekvésük azonos a miénkkel. Az elmúlt 20 év alatt a Román Nőbizottság segítőiként, szép eredményt értek el. Az általános kérdésekről beszélve szóba került, hogy a romániai nők 52 százaléka dolgozik, sokan vezető beosztásban. A szakiskolákat, egyetemeket ellepik a lányok. Náluk is vannak túlfeminizált szakmák. A 15 évesek foglalkoztatása nem jelent számukra külön problémát. Az iskolákban jelenleg 8 év a tankötelezettség, de már megkezdték, és a következő években fokozatosan rátérnek a 10 osztály kötelező elvégzésére. Közben új gyárak épülnek, és bármilyen sok a szakipari tanuló, még nem elegendő. A falusi fiatalok csakúgy mint nálunk, nem szívesen maradnak a mezőgazdaságban, kivéve, ha jó szövetkezetben dolgoznak. Bár már sokat tettek a nők munkájának megkönnyítése érdekében, még továbbra is sok a tennivalójuk. Ha a szervezeti és más kérdésekben mutatkozik is némi eltérés a miénkkel való összehasonlításban, a beszélgetés során világossá válik: lényegében közösek a célkitűzéseink. á S fía é/ Maria Benjaminof a F. R. B. mérnökigazgatója, háttérben az iskola épülete A város közepét átszelő Magheru bulvárdul 8 hektár területen, az épületek célszerű elhelyezésével, korszerű felszereléssel. 3000 tanulót képeznek itt ki, akik kötelezik magukat, hogy a szaktudás, illetve mesteri képesítés megszerzése után 3 évig a textilgyárban dolgoznak majd. Az általános iskola kilencedik osztályának elvégzése után két évig tanulnak ebben a szakiskolában, illetve tíz osztály után egy évig, hogy mesteri képesítést szerezzenek. Az oktatás elméleti és gyakorlati. Folyik a kémia-, fizika-, matematikaóra, miközben a műhelyekben kattognak a szövő- és varrógépek; ízléses színes pulóverek, és kötött ruhák kerülnek ki a lányok keze alól. A fiúk nem kevésbé ügyes munkadarabokat sikerítenek a gépek mellett. Komoly tárgyakat, ruhadarabokat állítanak elő, ez jobb, felelősségteljesebb munkára ösztönzi őket. Hogy jól bevált ez az elképzelés, arról az az ízléses kiállítás tanúskodik, amely mindjárt az épületbe lépéskor fogadja az embert. A szakmunkás és mesterképzést a mérnök-tanárok és tapasztalt mester-oktatókon kívül laboratóriumok, szemléltető segédeszközökkel jól felszerelt fülkék is szolgálják, ahol az érdeklődők szakmájuk szerint külön felvilágosítást is kérhetnek. A háromezer ipari iskolai tanulónak és az egész komplexumnak a vezetője Mária Benjaminof mérnökigazgató. Jellegzetesen mai típus. Textilmérnök, tíz éve végezte az egyetemet. Tele van tervekkel, lelkesedéssel. Munkája mellett még tudományos téren tovább képezi magát. Csak egy dolog bántja, kis gyereke távol él tőle, a nagymama neveli vidéken. Csak hétvégeken láthatja. A többi napokon annak a sok-sok gyereknek viseli gondját, akik ebben a korszerű iskolában szakképesítést szereznek. Bukarestben is lüktet a mai modern élet. A reggeli órákban munkába sietnek az emberek, egyenruhás diákok tódulnak az iskolák felé. Háziasszonyok igyekeznek a piacra, amely dúsan ontja a zöldséget, gyümölcsöt, finom juhsajtot, vastag szalonnákat a bevásárlóknak. Az utcákon kisebb az autóforgalom, mint nálunk; a széles útvonalakon jobban el is vész. Az üzletekben sok az áru, de a vevő is. Sok fajta szövet, tarka mintás kínai selymek kelletik magukat. A kötöttáru viszonylag olcsó, különben az árak és a fizetések is nagyjából megegyeznek a mieinkkel. A déli államok gyakorlatához híven, ebédidőben bezárják az üzleteket, és csak délután négy;öt óra tájban nyitnak. Este nyolc-kilenc óráig vásárolhat az ember. A szállodák előtt turista-autóbuszok állanak, miközben a pálmával, zöld növényekkel díszített hallókban, svéd, francia, angol, német csoportok gyülekeznek városnézésre. Útravalóul egy pohárka jó román konyak, és kezdődhet az ismerkedés a metropolissal. A volt királyi palota egyik szárnyában értékes műkincsek, képkiállítás gyönyörködtet. Grigorescu, a nagy román festő alkotásai, Aman képei belérögződnek az emlékezetbe. A modern román festészet harsányabb színfoltot képez. Jellegzetesek a kis keleti, ortodox, kupolás templomocskák, amelyek megbújnak a házak között. És még sok mindenről megemlékezhetnénk. Néhány sorban nem festhet az ember hű képet egy idegen ország fővárosáról, legfeljebb mozaikkockákat rakhat össze, hogy némiképp érzékeltesse rövid idő alatt szerzett benyomásait. BERTHÁNÉ S. ILONA A Hősök emlékműve, a bukaresti tavak egyikének partján Jellegzetes ortodox templom F. Spácil és szerző felvételei