Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
Beszélgetés Д LÉVAI ÓVÓNŐKÉPZŐ ÜGYÉBEN Böszörményi János,, a Nemzetiségi Titkárság oktatásügyi felelőse a problémafelvető cikk címében megfogalmazott kérdésre: „Kell-e magyar óvónő?“, csak egyértelmű igennel válaszol. A továbbiakban azonban hozzáfűzi: Sajnos, a hivatalos vélemény szerint nincs szükség magyar óvónőkre. A gyakorlat azonban ellentmond a hivatalos véleménynek. Mivel nálunk a nemzetiségi statisztika az oktatásügyben még nem felel meg a logikus követelménynek, nézzük meg az 1968-as statisztikai évkönyv adatait. Mondja el helyettünk a megcáfolhatatlan tényekei: Szlovákiában 116 319 gyerek látogatja az óvodákat. Ez a szám csak 47 százaléka az óvodás korú gyerekeknek. Ha a lakosság számarányát vesszük alapul — az óvodát látogató gyerekekből 13 846 magyar nemzetiségű. A valóságban azonban csak 11 568-at mutat ki a statisztika. Tehát a hiány 2278 gyerek. Ennyivel vagyunk az országos átlag alatt. De magyarázhatjuk úgy is, hogy a hiánynak megfelelően 100 magyar óvónőt azonnal munkába lehetne állítani. Nincs áttekintésünk továbbá arról, hogy hány magyar gyerek jár szlovák óvodába országos viszonylatban. Az anyanyelvi oktatás (foglalkozás a gyerekekkel) hiányának problémája főleg a városokban mutatkozik erőteljesen. A városokban ugyanis nem a település nemzetiségi megoszlása alapján, hanem ismeretlen iránymutatók szerint alakítanak nemzetiségi óvodákat. Egyetlen járásból •- a komáromiból — sikerült eddig áttekintést szereznünk. A járásban összesen 2388 óvodás gyerek van. Az alábbi táblázat azonban többet megmagyaráz: gyerek % Szlovák óvodák 1019 42,68 szlovák nemzetiségű 603 59,27 gyerekek magyar nemzetiségű 416 40,73 gyerekek gyerek % Magyar óvodák 1368 57,32 szlovák nemzetiségű 42 3,07 gyerekek magyar nemzetiségű 1327 96,93 gyerekek Ha ezeket az adatokat beszorozzuk a vegyes lakosságú járások számával — a kapott eredmény megközelítené az országos átlagot. Számítanunk kell azzal, hogy vannak olyan szülők is, akik nem pusztán a magyar óvoda hiánya miatt, kényszerből járatják gyerekeiket szlovák óvodába, hanem más indokok alapján. Viszont meg kell állapítani azoknak a szülőknek a számát, akik más lehetőség híján kényszerültek erre az egészségtelen megoldásra. Véleményen szerint sok ilyen szülőről van szó. — A szülők döntési joga irányadó volna az óvodák osztályainak nemzetiségi szempontból való arányosításánál. Azért mondom, hogy volna, mert a gyakorlatban a helyzet ezt a döntési jogot nem igazolja. Ha már előttünk van a statisztikai évkönyv, hát belelapoztam. Az adatok szerint Komáromnak 23 995 lakosa van. Ebből 13 071 magyar nemzetiségű és 10 924 szlovák, cseh, illetve más. Mégis úgy tudom, hogy Komáromban 17 szlovák és 7 magyar óvodai osztály van. Minek alapján állapíthatták meg ezt a számot? — Nem tudom, nem is sejtem. De ha a dolgozó anyák száma alapján, akkor ez a kisebbséget mélyen sértő szociális pr obiéin a — vagyis kevesebb magyar anyának jut Komáromban munkalehetőség. De van még itt Komáromból más adat is. öt osztálynyi, azaz 136 magyar gyerek jár szlovák óvodába. Tehát ezek alapján megállapítható, hogy néhány ezer magyar gyerek az óvodákban nem kap anyanyelvi oktatást. ön szerint milyen megoldást várhatunk, mi az egyetlen járható út az ilyen, következményekkel járó torzulások kiküszöbölésére. — Az előbbi egyértelmű válaszom: „Kell magyar óvónő“ csak a részleges megoldások egyike. A nemzetiségi oktatásügy — használjunk divatos szót — konszolidálásában egy új nemzetiségi oktatásügyi törvény biztosíthatná a magyar és a többi nemzetiség fiatalságának egészséges fejlődését. A nemzetiségi oktatásügy önigazgatási formája nagyméretű fejlődés indítója lehet. Végre van már magyar oktatásügyi miniszterhelyettesünk, akinek munkája egyik záloga lehet oktatásügyiünk fejlődésének. Bízom abban, hogy munkája rövid időn belül meghozza a kívánt eredményt. Gágyor Péter Foto: — gp-Akkor о szállodákat még ígM nevel Arany Szőlő, Arany Sas, Arany Majó, AMni Korona, Arany Horog ... akkor Még GoBhe és Turgenyev, Strausz és Lehtfl GogJep: Ibsen, Chopin és Kipling, LiszBés Björilr s az uralkodók kísérőikkel, a llnolinoa Irigyekkel jártak ide gyógykezelsre. A eél nyon cilinderes muzsikusok látszottak .■ az árkádok boltívei alatt és aMyógyfo/ráse környékén flörtöltek, nyakú porcelánpoharakb^^^H gyógyító vizet, szívták az ózonaTI^ és ropogtatták a friss töltött ostyáb Miramonte, az erdőben тедЬцщ_— beli villa, sűrűn látogatott helye volt Marienbódnak. Itt volt a kaszinó s fenséges kilátás nyílt innen az egész fürdőhelyre, a földből feltörő negyven forrásra, melyeknek vize a testi fájdalomra — sokak szerint a lelki sebekre is — valóságos gyógyírt jelent... — Na, mit együnk? — morfondíroznak fejüket összedugva a lányok, miközben az étlapot böngészgetik. Talán most van először étlap a kezükben. Négyen ülnek az asztal körül. Beáta Eperjesről, Jarka Zsolná* M, Elerma Prievidzáról, Gabika KassárMI jött же. Tanulmányozzák az étlapot ■ nem tfcják a sok finomság közül mit flmdeljenlk: túrós palacsintát, borjú- Irfcjat, gAbás marhasültet vagy rántott p Ítésszel At? I Beáta «legidősebb közöttük. Tizenhiom évelés már csak egy veséje van. Bclátnői ей évvel fiatalabbak. Itt talál- 1 ‘‘^^^J^JNerrianske Lázne-i Mi-J^rotoriumban, köztársasá- B^talán egész Európa egyetlen gyermekszanatóriumában, ahol a я^НЬрк vese és vizeletvezeték rendellenességeit gyógyítják. Tegnap érkeztek a hat hétig tartó gyógykezelésre. Százan vannak, köztük harmincon Szlovákiából. Száz hat — tizennégy éves iskolásgyerek. Egyikük műtét után, másikuk még előtte. Hat hétig isszák a források vizét és a szerencsésebbek talán elkerülik az operációt, ha az ivókúra hatására megszabadulnak a veséjükben kellemetlenkedő kövecskétől, a húgyhólyagban lerakodott homoktól, megszűnik a gyulladásos állapot. A Marianské Lázne-i sétány az 1800-as években es ma MÁR ÉN TÖBBET NEM KAPÁLOK Hányszor rúgjuk félre a lábunk előtt heverő, haszontalan cserépdarabokat. Boszszankodunk, hogy az utunkba kerültek, és nem hajolunk le, hogy fölemeljük és megnézzük, vajon mifélék. Kit érdekelnek a megfeketedett, megzöldült cserépdarabok! Egyedül a régészek ismerik egy-egy ilyen régi cserépdarab, betört oldalú váza, vödör vagy fazék értékét, amely a régmúlt korszakról, kihalt népekről beszél. Az agyagművesség, fazekasság ősrégi foglalkozás. A földművelés ikertestvére. Az ember első agyagedényei nagyon primitívek voltak. Ágakból font kosarat, és azt kívülröl-belülről körültapasztotta sárral. Az új kőkorszak embere, elsősorban az asszony, — mert a kezdetleges házi gazdaság munkája az ő vállára nehezedett — mindenféle ábrákat vésett az agyagholmikra és kövekre, hogy ezzel megzabolázza a titokzatos erőket, szolgálatába állítsa a jó szellemeket és kiengesztelje az ártalmasakat . . . Bizony nem hinném, hogy napjainkban akadna olyan ifjú, aki eldobja a kapanyelet azzal, hogy — amint a nóta mondja — fazekasinasnak álljon be. Egyre több fazekas-korong kerül a fölösleges lomok közé, egyre több „bánya“ (égetőkemence) omlik össze. A mai fiatalok már nem akarják megtanulni nagyapáink, esetleg apáink mesterségét. Miért? Nem kifizetődő, mivel a népművészet nálunk minden, csak éppen nem kereseti forrás. Nagyon keveset teszünk azért, hogy ez ne így legyen. Ez év április havában alakult meg Galánián a népművészeti kutatók csoportja. Épp idejében! Ha másért nem, hát a hagyományt ápolni is szép
