Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
Párt és állami képviselőink Közép-Szlovákiában Pórt és állami küldöttségünk meglátogatta a hazánkban tartózkodó szovjet katonai egységek Zólyomban állomásozó alakulatát. A vendégeket, akik között ott volt Ivan Szemjonovics Kuznyecov bratislavai szovjet főkonzul is, Fjodor Filipovics Krivda vezérőrnagy fogadta a katonai tanács megbízásából. Képünkön Stefan Sádovsky és Ondrej Klokoí elvtársak a díszszázad előtt. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A BÉKEVILAGTALALKOZÓ A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben ülésezett a béke-világtalálkozó, melyen 101 országnak mintegy 1000 küldötte vett részt. Alapos vita után megállapították a békeharc időszerű feladatait, felhívást intéztek az emberiséghez a világbéke megteremtéséért. Felvételünkön az a kedves jelenet látható, amikor a békekongresszus legidősebb résztvevőjét, Shri Milmoni Phookanit, Mahatma Gandhi egykori bajtársát 89. születésnapja alkalmából felköszöntötték. 50 éves a Komensky egyetem A Mátyás király alapította 500 éves Academia istropolitana és az 50 éves Komensky egyetem évfordulója ünnepségei keretében Stefan Jardánházy, fővárosunk polgármestere fogadást adott a hazai és külföldi főiskolai rektorok tiszteletére. N GRATULÁLUNK! Nőszövetségünk három tagja a közelmúltban magas állami kitüntetésben részesült. Adela Záturecká elvtársnőt 60. születésnapja alkalmából Munkaérdemrenddel, Zuzana Gidovát, a SZNSZ KB mezőgazdasági szakosztályának vezetőjét és Zuzana Mudráková járási titkárnőt az „Építésben szerzett érdemekért" kitüntetéssel köszöntötte köztársasági elnökünk. Sok éves munkásságukkal, önfeláldozó tevékenységükkel hozzájárultak a nőmozgalom eredményeihez. Mindhármuknak gratulálunk és további munkájukhoz erőt, egészséget, sok sikert kívánunk! Bizakodó jövőbenézés A Csehszlovák Békebizottság (a legutóbbi időkig békevédők bizottságaként ismertük) nemrég ünnepelte hazánk békemozgalmának húszéves jubileumát. Ebből az alkalomból megkértük Dalibor Krno-t, a bizottság elnökét, — aki részt vett a Berlinben megtartott béke-világkongresszuson is —, beszéljen tevékenységükről, a békemozgalom húsz évéről. — A békevédők — a mostani békebizottság munkáját pozitívan kell értékelnünk. A békemozgalom célja aktivizálni és egységbe fogni a világ békeszerető, békét akaró, azért harcoló tömegeinek, személyiségeinek törekvéseit, tevékenységét. Azt hiszem, az aktivizálás kulcsa a nemzetközi helyzet megismertetése. Ezen a téren sokat tettünk. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása elfogadta a „Felhívás a béke védelmérért“. Milyen mértékben, hogyan befolyásolhatja ez a felhívás a földrészek, országok békéjét, hogyan akadályozhatjuk meg a háborús konfliktusok folytatását? — A kommunista pártok 1957-es 1960-as felhívásai jelentős mértékben befolyásolták a békemozgalom kibontakozását és megerősödését. Erkölcsi erejükkel alakítják, formálják a közvéleményt, a világ közvéleménye pedig az imperialista nagyhatalmak számára sem lehet közömbös. Az Egyesült Államok például komolyan mérlegelte annak idején a koreai háborúban az atomfegyverek bevetését, végül mégiscsak lemondott róla. Csodákat éppen nem várhatunk a békemozgalomtól, de azt igen, hogy erkölcsileg nyomást gyakorol a vietnami háború befejezésére. — Az emberek a civilizáció minden vívmánya ellenére nem egy országban bizonytalanságban, félelemben élnek. Az emberek, országok közötti kapcsolatok rosszabbodásától tartanak. Azt mondják, nem tudni, mit hoz a holnap? — Meggyőződésem, hogy az országok, emberek kapcsolatából nem veszhetnek ki a humanizmus alapelvei. Ez a benyomás, bizonytalanság abból ered, hogy minden törekvés, fejlődés ellenére vannak ingadozások, átmeneti törések. Egészbe véve azonban — ha a múltba nézünk, s a történelmi fejlődés alapján alkotunk magunknak képet a jelenről s jövőről — jogosan vagyunk bizakodók, hogy egyszer elérjük, megteremtjük a világbékét. Renée Kraus A folklór védelmében Június, 16-án a pozsonyi Oj Színpadon (Nová Scéna) tartotta meg az Ifjú Szívek bemutató műsorát. A műsor címe „Palóc rapszódia“ bizonyos tájegység néprajzi kincseinek művészi bemutatását, egységessé ötvözött dalok, táncok és zenekari művek tisztán komponált egészét föltételezte. A műsor azonban nem igazolta a címet. Sajnos hiányzott a dramaturgiai egység, hiszen a palócnak titulált műsorban olyan számok is szerepeltek, mint Gyapjas pásztortánca, amely kimondottan alföldi jellegű, továbbá sem a martosi Gyertyástánc, sem a Torna környéki Karácsonyi népszokások nem tartoznak a palóc néprajzi egységhez. Ugyanez állapítható meg a Bodrogközi konyhatáncról és a három magyar „népdaláról is. De ezek a kérdéses műsorszámok csak a cím dilettáns megválasztását igazolják. A folklór ellen (s nemcsak a palóc folklór ellen) elkövetett vétségek súlyosabbak. A népművészet kedvelőinek fülét állandóan izgatta a gyakran rezesbandára emlékeztető fúvós zenekar. Az ilyen zenekari megoldás sosem volt összeegyeztethető sem a lírai, sem pedig a temperamentumosán pattogó népi muzsikával. Az együttes vezetőinek hibája az is, hogy már tíz éve Andraáovan monotipikus zenéjére építik fel a műsor számainak egy részét. A szólószámok szükségességét, és az ilyen irányú igényt bizonyította a közönség tapsa. Sajnos a színlapon feltüntetett szólistákból csak egyet (Tóth Jánost) hallottunk. A fentiekben azért tettem idézőjelbe a bárom magyar ,,népdalt“(!), mert e három dal kiválasztása a népi eredet megítélésének bizonytalanságáról árulkodott. Petőcz Károly feldolgozása sem volt egyéb hangszerelésnél, de legalább arra ügyelhetett volna, hogy az énekes ne énekeljen annyira erősen „svábos“ akcentussal. A legnagyobb és a legtisztább élményt az énekkar, a capella műsorszámai szerezték. Magas színvonalú előadásban, igényes számokat énekeltek. Számaik nagyrésze azonban már néhányszor szerepelt az együttes repertoárjában. A néprajzi tisztaság ellen legtöbbet Kvoőák koerográfiái vétettek. Munkájában nemcsak a magyar folklór keveredik, de találunk motívumokat a klasszikus balettből, az ukrán népi táncból, a gopakból (Karácsonyi játékokban) és fellelhetők még a szlovák és a cseh folklór jegyei is. A „Karácsonyi játékok“ cselekményes tánc. Ajánlatos lenne a cselekményes táncot végre új ötlettel kifejezni, de ugyanez mondható el a Lucajárásról is. E két szám veszélyesen emlékeztetett a már három bemutatót megélt fonóra. Szemet és ízlést sértő kép volt a „Karácsonyi játékokéban a részeg ember betámolygása. Ez a motívum inkább szüretre, vagy farsangra jellemző. A prózamondás nem felelt meg a színpad tradíciós követelményeinek. A fináléban már a giccs határát súrolta a jelenet: A bölcső mennybemenetelre emlékeztető emelése és az ukrános szalagokkal díszített csákók a magyar néprajzi sajátosságoktól való elhajlás szomorú bizonyítékai voltak. A kuruc ihletésű táncképben a „Te vagy a legényében a koreográfus felvonultatta tudásának egész fegyvertárét. A gyetvai tánclépés egy magyar táncban az internacionalizmus sovány kifejezése. Furcsa, még akkor is, ha a táncos utána magyarul ropja tovább. Operettízű hatást keltett a cigányzenére mulató kurucvezér (csak a kávéházi asztal hiányzott), aki a végén társaival egyetemben elrohan meghalni a hazáért. Figyelembe kellene venni a kosztümtervezésnél, a stilizált kosztümök esetében is, a tájjelleg alapfeltételeit. Az ukrán szalagokon kívül, hibának könyvelhető még el a felismerhetetlenségig „édeskéssé“ stilizált izsai népviselet: pasztell színek és piros csizma (melyek a népies tánc „ritka búza, ritka árpa“ időszakára emlékeztettek). Továbbá az alumínium fedők, és a rojtos kendők sem igazoltak népi jelleget. A legértékesebb táncszámnak a Rimóci táncok bizonyultak. A szépről felesleges sokat írni, csak annyit tehát: ez a tánc tiszta és igazán rimóci is volt. Gágyor Péter
