Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-15 / 24. szám

MEDDIG LESZ MÉG VÉRFÜRDŐ A

RIZSFÖLDEKEN?

Tagja vagyok annak a bizottságnak, amely a finn fővárosban, Helsinkiben sorra kerülő Nők Világkongresszusára hazánk asszonyainak állásfoglalását készíti elő a vietnami helyzettel kapcsolatban. Mint a bizottság tagja, számos jelentést tanulmányoztam át a Vietnamban folyó igazságtalan háborúról, a kicsi, de állhatatos nemzet szenvedéseiről, asszonyainak hősiességéről. A mellékelt képanyagok olyan embertelen kegyetlenségről tanúskodtak, hogy ereimben szinte megfagyott a vér. Olvastam a vietnami békéről szóló javaslatokat, terveket és rádöbbentem arra, hogy amíg az „érdekelt felek“ Párizsban a kerekasztal mellett vitatkoznak és nem képesek megegyezni, addig a vietnami rizsföldeken fiatal emberek, Vietnam és Amerika reménységei véreznek el. Sokszor úgy gondolom, hogy ebben a háborúban már nem a végső győzelemért, hanem a békés megoldás, a vérontás megakadályozása, az igazságtalan háború beszüntetése érdekében esnek el katonák.

Az amerikai hadsereg Vietnam iránt tanúsított érdekei közismertek. Ezt az agressziót mélyen elítéli az egész haladó emberiség, Russel törvényszéke, tudósók, írók, egyszerű emberek, és a világ minden asszonya. Elitélte több amerikai szenátor, a Kennedy fivérek, és Nixon elnöknek rendet kell teremtenie abban az örökségben, amelyet reá hagyott és amiért a választásokon megbukott a volt amerikai elnök, Johnson.

Nixon elnökhöz naponta érkeznek a vietnami háború elleni tiltakozások

A két ^agyhatalomnak sürgős megoldást kell találnia a háború és béke kérdésének tisztázására Vietnam területén. És nemcsak ott. A két atomhatalom — a rendelkezésre álló adatok alapján — olyan pusztító fegyvereket birtokol, amelyekkel az amerikaiak 4 —5, a szovjetek pedig, 2 — 3 ízben is képesek lennének kiirtani minden életet a Földön. Szándékukat semmilyen rakétavédelmi hálózat sem lenne képes megakadályozni.

Egy évvel ezelőtt állapodtak meg az Egyesült Államok valamint Észak- és Dél-Vietnam képviselői, hogy igyekezni fognak a vietnami konfliktust Párizsban békés úton megoldani. Azonban majdnem fél esztendeig tartott, amíg az amerikaiak beszüntették a Vietnam elleni légitámadásokat, és csak azután voltak hajlandók a harcoló Vietnam küldöttei tárgyalásokat folytatni.( Ügy tűnik azonban.

hogy a vietnami útvesztőben ma ép ' olyan nehéz a békés utat megtalálni, mint egy évvel ezelőtt.

Igaz, hogy Nixon elnök ezekben a napokban ismertette a vietnami probléma békés úton történő megoldására vonatkozó tervét. Csakhogy a terv nyolc pontból áll, melyek — ahogy a Nemzeti Felszabadítási Front képviselőinek reagálásából kitűnik — nem előnyösek, és ezért Vietnam nem fogadhatja el. Az említett képviselők igen bírálóan nyilatkoztak Nixon tervéről. A Nemzeti Felszabadítási Front tíz pontot tartalmazó béketervét tanulmányozás és megfontolás tárgyává tették az amerikaiak, de azt — kijelentésük szerint — szintén nem fogadhatják el.

A tíz pont azokat az alapkövetelményeket foglalja magába, melyek nélkül nem lehet béke Vietnamban. •

Meddig lesz még vérfürdő a rizsföldeken — teszi fel a kérdést az emberiség, kérdezik az anyák, akiknek fiaik pusztulnak el, kérdezik a fiatal vietnami lányok, akik — mióta élnek — nem láttak még mást, csak vérontást, mosoly helyett csak könynyeket.

Két terv — az egyik nyolc, a másik tíz pontból áll, A remény egy szikrája ebben a bonyolult világban. ■ Mindkét fél tanulmányozza, s talán valamelyiken mégis megegyeznek. Reméljük mielőbb.

R. KRAUSOVÁ

C&W

P t

Milyen messze vagyunk ma az Arany János megénekelte „Családi kör“ idilli békéjétől, nyugalmától! A mai családok sokkal mozgalmasabb, igényesebb és idegesebb, sajnos, nem ritkán pedig érzelmileg szerényebb estéket élnek át együtt, mint amiről egy évszázaddal ezelőtt írott vers képet ad.

A modern család számos olyan gonddal küzd, amelyet a társadalom segítsége nélkül képtelen megoldani. Pedig a társadalom érdeke, hogy az új nemzedék egészséges, nyugodt és kiegyensúlyozott családi közösségben nőjön fel, és nevelkedjék, ezért segíteni kell. E segítség konkretizálása céljából hívta össze a Szlovák és a Cseh Népjóléti Minisztérium családvédelmi szakosztálya azt a szemináriumot, amelyen neves szakembereink és tudományos dolgozóink hét előadásban és gazdag vitában próbáltak feleletet adni az emlitett kérdésekre, arra, hogyan, és hol kell segíteni, hogy a modern család megtalálja méltó és biztos helyét a társadalomban, s hogy a család a társadalom szilárd és egészséges közösségévé váljon.

A mai családi közösségek nagy szerkezeti változáson mennek át. Elsősorban kevesebb a családtagok száma, másodsorban pedig demokratikusabb és liberálisabb a családtagok kapcsolata. Nagy hatással van erre a nők foglalkoztatása is. Változik a házastársak egymással és a gyermekkel való kapcsolata is. Ma a személyi kapcsolatok határozzák meg a család jellegét. Ettől függ a „lelki egyensúly“, a nézeteltérések keletkezése vagy megoldása, az ember magatartásának — gyakran a jellemének —■ alakulása: milyen az anya viszonya gyermekéhez, az apa viszonya családjához, és végül a házastársak kölcsönös viszonya.

Számos olyan adat és tény ismertetésére került sor, amely arra figyelmeztet: nem várhatunk tovább a család helyzetének rendezésével, megszilárdításával. A felmérések szerint hazánkban minden ötödik házasság válással fenyeget. 80 000 olyan családot tartanak nyilván, amelyben tettlegességig fajulnak a nézeteltérések, és a társadalom sem jogi, sem konkrét segítséget nem tud nekik nyújtani. Ugyanilyen megdöbbentő a terhesség megszakítások statisztikája is, amelyből megtudtuk, hogy — sajnos — Szlovákia fővárosa nemcsak utolérte, hanem el is hagyta Prágát a terhesség megszakítások számában.

Mi a teendő? Jobb társadalmi, gazdasági és lakásviszonyokat kell a családok számára teremteni. A családnak térre, időre és biztató távlatokra van szüksége.