Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-19 / 3. szám

cincognok oz egerek", о hőn óhajtott eredmény többnyire elmarad. A bűntudattól gátolt tettes kénytelen a szerelmi serkentőkhöz nyúlni.

Amint az uraság visszatér a titkos kirándulásról és a családi fürdőben „megtisztul" a bűntől, folytatódik a tánc az erkölcs körül. Természetesen az asszony — a tisztátalan, bűnös teremtmény — terhére, mert végül is ő az oka az ördög karjai közé tett kis kirándulásnak. Elvégre ki ébresztgeti a tiltott vágyakat?

Ha a feleség az anyósa jelenlétében akar valamit átadni férjének, nem mondhatja, hogy „itt van Jani, megtaláltam a kalapácsot". Nem. Alázatosan átnyújtja oz anyának, aki — minden nemi vonzalom gyanúja fölött állva — továbbítja a fiának.

India pokol az asszonyok számára. Naponta megalázásban, rendreutasításban részesülnek, és nehéz munkában tengetik létüket.

Azonban térjünk vissza fiatal barátomhoz. Húsz esztendős, hat éve vőlegény, de csak a menyasszonya nevét ismeri. Kiváló delhi családból származik.

Mivel a vele egykorú lányokkal nem illik beszélni, vagy különösen flörtölni, önkéntelenül о szexuális probléma kerül felszínre. Előbb kibúvót keres, majd közli, hogy barátai is hasonló nehézségekkel küzdenek.

— Erőnk megőrzése érdekében, gyakorlatokat végzünk — mondja gyorsan. — így. . . — Kinyitja a száját és lenyeli saját nyelvét, vagy legalább is úgy néz

ki.

— Tudja, a férfierő a fejben van, így nem szökhet a gyomorba, ahol a bennünk levő állat él.

Elfelejtettem jelezni, hogy ez a fiatalember érettségizett és semmiben sem különbözik a többiektől. Amikor bemutatott családjának, a jelenlevő nők egyike sem beszélt velem, a férfival, annak ellenére, hogy iskolába jártak és jól beszélnek angolul. Csak a hiányzó ágynemű miatt keletkezett nagy lárma. Az egyik fiú a kórházból tért vissza és ott felejtette az ágyneműjét.

— Önök a saját ágyneműjüket viszik be a kórházba? —■ kérdeztem a barátomtól.

— Hát csak nem képzeli, hogy olyan ágyneműbe fekszünk, amelyet előttünk egy alacsonyabb kaszt tagja használtl

Azt is megtudtam, hogy a fiatalemberek maguk mossák alsóneműjüket. Az anya csak halványan sejtheti, hogy fia testét valami alsónadrághoz hasonló fehérnemű is borítja. Egyébként az alsónadrágot csak bal kézzel szabad levetni. Ugyanez vonatkozik az asszonyokra is, mivel a férfi minden „tisztátalant" csak bal kézzel érinthet.

Már megint nyakig vagyunk a „tisztótalan"-ban. Makacsul keresem az indiai élet pozitív vonásait. Mi mindent dicsérjek? A nagy filozófusokat? Kérem! A templomokat és a mecseteket? örömmel. A sok művelt hindut, akikkel találkoztam? Természetesen. A nyugati életformát utánzó nagyvárosi gazdagokat? Hát, ha muszáj!

De mi köze van mindennek az indiai nők sorsához? Semmit A kisvárosokban és falvakban élő négyszáz millió emberhez? Végképp semmi.

És mi van a modern törvényekkel, amelyek egyenjogúságot ígérnek a nőknek és tiltják az uzsorát, a hozományt, a gyermekházasságot? Ezek minden bizonnyal dicséretet és elismerést érdemelnek. De betartják őket? Nemi A kasztok és vallási előítéletek vastörvénye erősebb.

De nehogy túlságosan fekete képet fessünk, gondosan őrizkedtem ez ideig attól, hogy a nyomorról és az éhségről írjak. Csupán egyetlen példa: a bányákban dolgozó hinduknak több mint a fele nő. Láttam asszonyokat, akik a falusi közkutak közelében koldultak — vizet. Nem pénzt, nem is kenyeret. Vizet. Nem volt szabad a kúthoz közeledniük, nehogy azt tisztátalanná tegyék. Türelmesen várakoztak, amíg a körülöttük járó-kelő, magasabb kaszthoz tartozó asszonyok alamizsnaként néhány csepp vizet öntöttek a poharukba.

Minden előítélettől mentesen mentem Indiába. Sőt, bizonyos türelemmel viseltetem az olyan nemzetek iránt, amelyek a gyarmatosítók uralma alatt szenvedtek. Itt azonban csupán a felelősség kisebb része terheli az angolokat. A hiányosságok nagyobb része a több ezer éves kaszt-rendszer következménye, Ugyanis ott, ahol az ember értékét az határozza meg, hogy ki a tiszta és ki a „tisztátalan", ahol a felebaráti kapcsolatokat a piszok határozza meg, ott tűrhetetlen az élet.

Nyilván senki nem érvelhet azzal, hogy ez az anyagtalanná válás törvényszerű ára. Engem teljesen hidegen hagy az a tény, hogy néhány ezer úr képes szegeken aludni, vagy új utat talált a „paradicsomba", míg sok millió ember szinte belegebed a butaságba. Emellett egyetlen országban sem láttam olyan döntő jelentőségűnek — nem a szellemi, vagy vallási — hanem éppen az anyagi szempontot.

Hatékony intézkedések helyett a születésszabályozással összefüggő apró kísérletekkel altatják el a lelkiismeretüket. A maharadzsák feleségei — akiknek semmi egyéb dolguk nincs — utazgatnak az országban és a női szervek habgumiból készült modelljein mutatják be, hogyan védekezhetnek a hindu nők a gyermekáldás ellen.

—■ Már negyvenezer asszonyt sikerült megtanítanunk — jelentette ki büszkén az egyik ilyen hölgy és bemutatta a habgumiból készült modellt. — Repülő egységeink eljutnak a legkisebb indiai faluba is.

— És a férfiak már ingyen is belenyugszanak a sterilizálásba, — tette hozzá győzelmesen. — Ezek a mi éhség ellen folytatott gigantikus harcunknak valódi hősei.

A „hősök" azonban lázadoznak. Különös, de feleségeik a műtét után is teherbe esnek. Mit jelenthet ez? Hűtlenséget! Semmi mástl És ki hajlandó ezt tűrni? Elvégre a férfi becsületéről van szó. Ezért azt kérik, hogy ne a férfiakat, hanem a nőket sterilizálják.

Nem értem, hogyan bírják ezt ki az indiai nők? Dehát mihez is kezdhetnek? Talán van valami választási lehetősége? Még prostituált sem lehet. Mert Indiában erre a hivatásra is születni kell.

Megismerkedtünk olyan emberekkel, akik kívül állnak minden kaszton és szabályon. Ezek nem nélkül születtek, se nem férfiak, se nem nők, ezért nem számítanak embernek, nem termékenyíthetnek meg senkit és nem szülhetnek. Hermafroditák. Csoportokba verődve élnek, és főfoglalkozásuk a koldulás és az — újszülöttek.

Amint a környéken új ember születik, a hermafroditák az örömteljes esemény színhelyére sietnek, ott táncolnak és énekelnek. Ezért a szokásukért pénzt kapnak. Igyekezetüknek azonban mélyebb okai is vannak: utódokat keresnek. Ezért hajolnak a bölcsők fölé és vizsgálgatják alaposan az újszülöttet. Ha megállapítják a nemi szervek rendellenességét, a gyermeket magukkal viszik. Ehhez joguk van és a szülők is megkönnyebbülnek, hogy megszabadultak a csökkent értékű teremtéstől. A hermafroditák semmiért sem felelősek, sem az isten, sem az emberek előtt, mert outsider-ként jöttek a világra.

Sok hermafroditát láttunk. A nagyvárosokban több ezren élnek. Viszont nem bizonyos, hogy mind hermafroditák, vagy csak annak vallják magukat. Ugyanis ez az egyetlen lehetőség arra, hogy megszabaduljanak a kaszt terrorjától. Szándékosan vállalják, hogy minden szabályon és törvényen kívül álljanak — és kedvük szerint élhessenek. A „szabadság" tehát a hermafroditizmusra korlátozódik, Joguk van például arra, hogy tiszteletlen gesztusokkal és szavakkal bombázhassák a gazdagokat, mindaddig, amíg azok nem

dobnak néhány fillért eléjük. Először így koldulnak. Később azonban ezek az outsiderek a férfi-prostitúció önkéntes áldozataivá válnak.

Ez tehát a férfi számára a kasztok börtönéből kivezető egyetlen út. Hacsak — nem válik inkább szentté. Erre azonban kevesen érzik magukban az elhivatottságot.

A nők számára azonban ez a „vészkijárat" sem létezik. Nem szökhetnek meg és nem választhatják egyszerűen a prostitúciót. Indiában erre is születni kell.

Kurtizánok már az égben is voltak és megszépítették az istenek, szentek és királyok életét. Indra védelme alatt álltak és a szó legszorosabb értelmében imádták őket. Egyébként Indra volt a legrakoncátlanabb az összes hindu istenek között.

A szerelem papnőinek a földön is hasonló volt a helyzetük. A prostitúció tiszteletreméltó, sőt úgyszólván szent hivatás volt. Ha egy nő megszerezte ehhez a jogot, akkor ünnepélyes keretek között szentelték fel Siva oltárán. A kőfalloszú Istennel jegyezték el és ezzel felszabadították életét olyan erkölcsi kötés alól, amely a normális asszonyok életét uralja. Ettől kezdve élete tartalma a nyereség és a gyönyör volt. Köteles volt eladnia magát és ha megtagadta kegyeit, bűnt követett el. Ez is kapcsolatban áll a kasztokkal: mindenkinek a saját helyén kell becsületesen helytállnia. A prostituáltnak is. A foglalkozás anyáról lányra száll.

A nagyvárosok szegényei ugyan még ma is eladják lányaikat, de ezek csak titokban válhatnak az örömlányok céhének tagjaivá. Az indiai prostitúció többnyire még ma is saját soraiból verbuválja új tagjait és a hivatás a mai napig megőrizte szent jellegét.

Ez talán azt is megmagyarázza, hogy miért emlegetik az országot „erotikus mennyországnak". A Kamasutrában öszszefoglalt szabályokat hibásan értelmezik, amikor úgy vélik, hogy a híres mű a férfi és a nő szerelmi kapcsolatainak módszerét tartalmazza. Ez nagy tévedés. A Kamasutra pontosan megkülönbözteti azokat a nőket, akiket a férfi feleségül vesz, hogy utódokat hozzon a világra és azokat, akik a férfi gyönyörét szolgálják. Csak ez utóbbiak ismerhetik a szerelmeskedés hatvannégy művészetét. Nevelésükhöz tartozik a zene, a tánc, a kiváló beszélőkészség, ezerféle finom ravaszság, hogy az érzékek mellett a szellemet is kielégíthessék. Röviden: kiváló kvalifikációval rendelkező szakmunkások. A szakma titkait az anyák számtalan nemzedéke hagyta örökül az utódokra és csak ezeknek köszönheti India erotikus világhírét.

1. A férfi beleegyezése nélkül lehetetlen volna feleségéről felvételt készíteni

2. Medvetáncoltatók az India államai közötti határsorompóknál

3. Halászfalu az Indiai-Óceán partján

4

A Szent Mahabalipuram

hegy, ahonnan gyönyörű

kilátás nyílik a tengerre