Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-08 / 23. szám
EGY ŰSAlAD VÉDELMÉBEN „Szeretett kedves feleségem“... Társadalmunkban a házastársaknak egyenlő jogai és kötelességei vannak. Egy bírósági végzésen olvasom a mondatot, amely a Halgas-házaspár válását mondta ki. Nem tudom, Kiss Rozália és Halgas Károly olvasta-e ezt, tudta-e ezt akkor is, amikor hat évvel ezelőtt, 1963. június 1-én, egyéves ismeretség után, szerelemből házasságot kötött. S ha tudták, gondoltak-e arra, ez mit jelent? Biztosan nem. Legalábbis, amíg a szerelem tartott. Azt sem tudom, mit értettek a „szerelem" fogalma alatt, azonban ez a tény volt az egyedüli, amit a bontóperes tárgyaláson egybenhangzóan állítottak, Szerettem volna megkérdezni Kiss Rozáliát, mennyire ismerte volt férjét, s jó lett volna talán hallani Halgas Károly véleményét is, de az asszony túlságosan gyönge volt még ahhoz, hogy kérdezgessem. Néhány szót válthattunk csupán, s már kísértük vissza a sellyei kórház napfényes folyosójáról a fehér betegszobába. Sírt, s nagyon szédült szegény. Ami nem csoda azok után, ami történt. S azok után, ami történt, Halgas Károlyt nem tartottam méltónak arra, hogy egyáltalán szót váltsak vele. Ez elsősorban a kajali helyi szervek dolga, végső soron pedig a bíróságé lesz. Különben jelleme, nézetei ott tükröződnek a levélben, amelyet egy üveg befőttel — a kórházba küldött volt feleségének. „Szeretett kedves feleségem — írja — nagyon szépen kérlek, de igazán nagyon szépen, hogy bocsássá! meg nekem azért, amit elkövettem, de nagyon jól tudod, hogy ebbe a helyzetbe Te se tudtad volna, hogy mit is csináljál, de ha mégis így történt, ezt csak azért csináltam, hogy nem akarok lemondani rólad és ha mégis le fog kölleni, akkor életem legnagyobb hibáját csak neked köszönhetem, de remélem, hogy meg fogsz nekem bocsátani... ha nem, akkor más választásom nincs, mint hogy .. . veled." Miért kéri volt felesége bocsánatát — s miért fenyegeti ? 1969. március 30-án, Kajaion, Halgas Károly elbújt Kissék udvarán a fészerben és reggel, amikor Kiss Rozália vízért indult a kútra, volt férje előugrott és fejszével nekitámadt. Többször fejbeütötte, rátaposott. Az asszony, majd az anyja sikoltozására odasiettek a szomszédok. Ezt látva, Halgas a kerten át elfutott. Az eszméletét vesztett, vérző fejű asszonyt a vógsellyei kórházba szállították. Az esetet a hozzátartozók jelentették a nemzeti bizottságon és a közrendészeten. Ezt mondták Kiss Rozália szomszédai, Benián Sándor, Frank Pál, Kiss Rozália édesanyja és nővére, valamint Vanyek Anna, a nőszövetség járási titkára (kajali lakos). Az előzmények: A bírósági végzés, amelyet két évvel ezelőtt írtak alá, ezt mondja. A férj durva viselkedésével, fenyegetéseivel rettegésben tartotta feleségét, majd 1964 novemberében elhagyta közös otthonukat, ahová 1965 januárjában tért vissza. 1965 augusztus 15-én elkergette feleségét a háztól, miután többször bántalmazta, megöléssel fenyegette. A férj ezt az asszony családtagjainak befolyásával, s azzal indokolta, hogy azt akarta, felesége menjen dolgozni. A bíróság hűtlenséget nem állapított meg, a családtörvény 24-ik paragrafusa értelmében, a férj hibájából kimondta a válást. A két kiskorú gyermeket, Lászlót és Károlyt az anyjának ítélték. Eltartásukhoz az apának havonta 410 koronával kell hozzájárulnia. A végzés szerint az apa vasárnap reggel 8-tól délután 15 óráig magával viheti a gyermekeket. De egy újabb határozat módosítja az előzőt. Eszerint orvosi igazolás alapján megtiltják az apának, hogy gyermekeit látogassa, mert azokban apjuk magatartása erős félelemérzést vált ki, ami károsan hat fejlődésükre. (Beszédzavarok, dadogás.) Közben ugyanis felesége és anyósa bántalmazásáért, életveszélyes fenyegetésért az IT 1963/66 értelmében, kétévi felfüggesztéssel, 8 hónap szabadságvesztésre ítélték. Ezek voltak az előzmények. Persze nagyon tömören és tárgyilagosan. Tehát a válás lényegében csak annyit oldott meg, hogy nem éltek egy fedél alatt. Kiss Rozália, aki közben dolgozni ment, munkába menet és onnan jövet sem érezte biztonságban magát, s otthon is félt. Okkal, mert volt férje többször betört, beszökött az udvarba. Halgas Károly nem válogatott az eszközökben, hogy apai és férji szeretetét bebizonyítsa. Kiss Rozália a félelemtől sírt, amikor beszélgettünk. Azóta már otthon van a falujában — nem saját házukban, mert oda sem az édesanyja, sem ő nem mernek hazamenni. Nővérénél laknak a két fiúval együtt, akik döbbenten és minden új naptól félve, sajnálják édesanyjukat s nem értik, miért más az ő életük, mint a többi gyereké. Meghallják azt is, amit a felnőttek anyjuk háta mögött beszélnek. „Minek vált el?" „Egy asszonynak tűrnie kell, sokat ki kell bírnia a családjáért." Ezt is hallják — és lassan, nyiladozó értelmükkel majd az igazságot keresik. De — mi az igazság? Az, hogy nem lehet örökös félelemben élni. Szeretetet nem lehet fenyegetéssel, durvasággal szerezni. S az, hogy az asszony is ember. Ki, vagy mi ad a férfinak jogot a kegyetlen basáskodáshoz? S végül Karcsi és Lacika: — Anyu még beteg. — Félek tőle. Mi lesz a gyermekeimmel, ha egészen tönkre megyek ettől az élettől, óva/ <*#&/£ /?<? Л /с/яз A levél néhány sora, melyet a szerető férj befőttel együtt a kórházba küldött. az, hogy sajnos, társadalmunkban a legkevésbé tisztázott, s leginkább a hagyományokhoz kötött még mindig a nők helyzetének, jogainak és kötelességeinek szemlélete. Amíg új és újabb jogok biztosításán fáradozunk, hogy az asszonyok is emberhez méltó életet élhessenek, addig sokszor még meglévő jogaikkal sem élhetnek. Nem engedi őket a környezet, s még a hivatalos szervek is vonakodva segítenek nekik. Ezt az esetet éppen egy hónappal ezelőtt jegyeztem be noteszomba. Nem hanyagságból késlekedtem a megírásával. Vártam. Szerettem volna arról meggyőződni, hogy a szerkesztőségnek jelzett panaszokat nem kell feltétlenül az újságírónak orvosolnia, elvégzik azok is, akiknek ez nemcsak emberi, hivatali kötelességük is. De nem történt semmi.. . Május 21-én írom ezeket a sorokat. Halgas Károly két hónappal ezelőtt, 1969. március 30-án életveszélyesen bántalmazott egy asszonyt. Azóta is nyugodtan végzi munkáját, reggel elutazik, este visszatér Vágsellyéről Kajalra, mintha semmi sem történt volna. Nincs tehát más választásom, minthogy megírjam azt, amit egy hónappal ezelőtt Kajaion tapasztaltam. Dátumot azért írok, mert hátha .. . amíg lapunk megjelenik, mégis történik valami. Mert addig az embernek félnie kell, amíg gyilkossággal fenyegetőző személyek büntetlenül, s bántatlanul, szabadon járnak-kelnek. Nemcsak Kiss Rozáliának, másnak is. Ártatlan gyermekeknek, mindannyiunknak. És ez nem jó, nem méltó emberi mivoltunkhoz, társadalmunkhoz. Vajon mikor büntetik meg a bűnöst? H. MÉSZÁROS ERZSÉBET A DALOLÓ BALOGVÖLGY Vidéki Ez évben is megrendezték a Nagybalogon már hagyományos „Daloló Balogvölgy" címen ismeretes ünnepségeket. Az ünnepségre május 11-én került sor, ahol az itteni tánccsoportokon, művészeken kívül még sok neves magyarországi művész szórakoztatta a közönséget. Felléptek: Béres Ferenc, a jól ismert népdalénekes, Ármos Amália, a nálunk is közkedvelt „Nyílik a rózsa" népdalverseny győztese, Bodza Klári és még sokan mások. A hazaiak is szépen kivették részüket. Legnagyobb sikert a rimaszombati CSEMADOK tánccsoportja és a füleki táncdalfesztivál győztesei arattak. Mindenki jól szórakozott és elégedetten tért haza. FŐZŐCSKÉZŐ LÁNYOK ASSZONYOK M. E. Várgede A mi konyhánk világszerte arról híres, hogy zsíros és fűszeres. Az idegenek a paprikás csirkére, a töltött káposztára és a halászlére gondolnak, ha a magyar konyhát emlegetik, pedig a technika fejlődésével, a mai élet követelményeivel mi is tartjuk a lépést. A főzést egyszerűsítjük, és étrendünk összeállítását is igyekszünk tarkítani. Ezt akarták a resti és alsólánci lányok és asszonyok is, amikor két sütő-főző tanfolyamot indítottak Alsóláncon és Restin. 22 illetve 20 személy végezte el sikerrel a tanfolyamot, melyet a Nőszövetség, Péter Mária tanítónő, Jurkovics, és a resti EFSz közösen rendezett. A tandíj költségeit a Jednota viselte. A tanfolyamok befejezése ünnepélyes és nagyon hangulatos volt. A meghívott vőlegények és férjek elfogyasztották a frissen készített ünnepi vacsorát, és utána reggelig mulattak nótaszó és jó bor mellett. ÜDVÖZÖLJÜK BALOGH MARTAT Huszonkilenc évi lelkiismeretes pedagógiai munka jutalmaként nyújtották át Balogh Márta tanárnőnek az „Érdemes iskolai dolgozó kitüntetést". A Keletszlovákiai Kerületi Pedagógjai Intézet magyar csoportjának vezetője már tizenhárom éve irányítja a kerület-
