Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-01 / 22. szám

Gágyor Péter „Gondolatok a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes premiérje kapcsán“ című cikke gondolom vitaindításra érdemes. Azonban a vita csak akkor célravezető, ha tömegeket mozgat a felvetett problémákkal kapcsolatban. Megpróbálok néhány gondolatot papírra vetni.

Nem szeretném, ha csupán újrakezdenénk egy lényegében jónéhányszor félbeszakított vitát a hazai népi tánc és az Ifjú Szívek problémájáról. Gondolom kulturális törekvéseink jelenlegi célja nem ez. Pár évvel ezelőtt a Hétben és a Hangban megírtuk elképzeléseinket, ötleteinket, javaslatainkat, sajnos az eredmény elmaradt.

Ezúttal remélem a további hozzászólók sem maradnak a régi megszokott formuláknál — az Ifjú Szivek „ledorongolásánál“, s nem elégszenek meg a „valamit tenni kell“ — megállapítással. Ügy vélem, népművészeti tevékenységünk programjának pontos megfogalmazása lehet az egyetlen elsődleges cél.

Mivel a műkedvelő együttesek egyedül nem jelentenek elégséges perspektivát hazai magyar népművészetünknek, a felvetődött problémákat két kategóriába csoportosíthatjuk:

1. A hivatásos magyar együttes kérdése

2. Műkedvelő együttesek

Kezdjük tehát sorrendben: Azok a személyek, akik a népi táncot, vagy a népdalok tolmácsolását érzik élethivatásuknak, a tevékeny munka minden lehetősége híján félreállnak, magányukban meghúzódnak, esetleg, — de nagyon ritkán — műkedvelő táncegyüttes vezetésében keresnek kielégülést, kisebb nagyobb sikerrel. Nem hiszem, hogy külön meg kellene magyaráznom azt, hogy az ilyen pótmegoldás csupán a legminimálisabb ambíciókat elégítheti ki.

Azt hiszem, egyetlen megoldás a balgán feloszlatott „Népes“ újjáalakítása volna. így aztán

a többi nemzeti kisebbséghez hasonlóan, nekünk is, a hétszázezernyi magyar kisebbségnek is lenne együttesünk. Az énekkar kérdése könnyen megoldódhatna, hiszen jónéhány karmesterünk van (Sleicher, Janda, Szíjjártó és mások). A zenekar sem okozna különösebb problémát. No és a tánckar? Bázisa volna, hiszen az Ifjú Szívek volt táncosaiból kb. 8 pár állana rendelkezésre. Egy erős kezű és hozzáértő művészeti vezetővel és magyarországi vendégkoreográfusokkal az együttes színvonalas műsort nyújthatna a közönségnek. Menet közben pedig a már réges-régen papíron tespedő tervet is valóra válthatnánk: hazai fiatal és tehetséges embereket Magyarországra küldenénk, hogy ott koreográfiát tanuljanak. Három és fél éven belül az új együttes saját koreográfussal is rendelkezne. Es a jelenlegi szakemberhiány megoldható. Semmi esetre sem lehet akadálya a régen esedékes hivatásos magyar népi együttes megalakításának.

Meggyőződésem szerint a hivatásos magyar népi együttes megalakítása nem jelentheti az Ifjú Szívek dotációjának csökkentését. Hiszen hazánkban ml vagyunk a legnagyobb nemzetiségi csoport s a többihez viszonyítva nem jelent aránytalanságot a mi javunkra.

Az Ifjú Sziveknek az itteni magyarsághoz való jelenlegi viszonyát, tekintve az ott uralkodó légkörre, egy Machiavelli idézet jellemzi tán a legjobban:

"... így ellenségeid lesznek mindazok, akiket megsértettél, midőn elfoglaltad birodalmadat, és nem tudod barátaidnak megtartani azokat, akik odahelyeztek, mert nem teljesítetted mindazt, amit vártak tőled, mert a bennszülött lakosság jóakaratára is mindig szüksége van annak, aki egy területet hatalmában akar tartani."

Az Ifjú Szívekre szükség van, a táncolni és énekelni vágyó fiatalok a tanulás és munka után hódolhassanak egészséges kulturális igényeiknek... s később a műkedvelő együttesek vezetői lehessenek ... Az Ifjú Szívek hivatását ez a körforgás kellene hogy fedje. Hogy mennyire így, illetve nem így történik, azt most nem boncolgatom, ez külön cikket követel.

Éppen ezért az új együttest nem az Ifjú Szívek struktúrája és káderpolitikája szerint kellene felépíteni - ■ ■

MAGYAR NÉP

A műkedvelő együttesek, csoportok problémái inkább szubjektív okok folytán merülnek fel bennem. Az utánpótlás a műkedvelő csoportoknál a helyi viszonyok szerint változik. Függ a csoport vezetőitől, és az illetékes szervek támogatásától. Azt sem hiszem, hogy véletlenül sem akad olyan nagy üzemi klub, amely mellett szilárd anyagi támogatással működhetne egy magyar népi együttes, míg szlovák vonalon jónéhány ilyen akad. Talán az egyetlen és legjobban működő együttesünk a dunaszerdahelyi Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, melyet a járási népművelési ház támogat anyagilag.

Balzac szerint a szorgalom a tehetség bábája. Kassán az Űj Nemzedék csoportjának stagnálása sem magyarázható egy ember hibájának ... talán az illetékes szervek sem tettek meg mindent a támogatás és a körülmények biztosítása terén.

Végezetül csak annyit. Ahhoz hogy céljaink teljesüljenek, sok emberre van szükségünk, sok véleménynyilvánításra, levélre, cikkre — rajtunk múlik, hogy milyenné alakul sorsunk, kultúránk sorsa a továbbiakban — s hogy milyen a lelkiismeretünk — ezt majd a visszhang fogja tükrözni.

G. SARSZÖGI CSILLA

Az én

k

m

Apa, Vater, Otec, Padre. . . száz és száz nyílt és rejtett érzést tartalmaz ez a szó, amely az emberiség történelme folyamán mindig egyet jelentett: biztonságot.

Családot, otthont, nyugalmat, létbiztonságot, védelmet.

Az apa férj is, családfő is, kenyérkereső is.

ő az, aki dönt.

О a család ura.

Nyelvünk híven tükrözi ezt. Pontosan és hatásosan. Férjét az asszony uramnak nevezte, a gyermek apámuramnak. A megszólításban tisztelet volt és megbecsülés az iránt, aki erejével, munkájával előteremtette a mindennapi kenyeret.

Mindez benne volt.

A patriarchátus idején a családfő, az apa korlátlan uralkodója volt annak a társas csoportnak, amelyet a tőle való leszármazás vérségi köteléke fűzött össze. Amelyet ma családnak nevezünk. Az apa feltétlenül rendelkezett gyermekei személyével és vagyonával. Eladhatta, megházasíthatta, örökbe adhatta másnak, sőt életétől is megfoszthatta gyermekét (jus vitae et necis). A régi nemet és magyar jogban is sokkal szélesebb alapja volt az apát megillető hatalomkörnek, mint ma.

Századunk nemcsak a legnagyobb társadalmi és technikai változásokat hozta el. Fogalmaink közül is sok megváltozott. Az emancipáció, a férj-feleség viszonyban is

változást idézett elő, amely a családon belül sokféleképpen tükröződik.

Az apa ma már nem teljhatalmú családfő, uralkodó. A család már nem a régi értelemben vett szoros, közösségi forma. Sokat változott az apa — gyermek viszony is. A gyermeknek több joga és lehetősége van bíráló szemmel nézni az apát, megismerni indokait, megítélni tetteit, elveit, nevelési módszereit. Ma a szülő-gyermek viszonya sokkal közvetlenebb, mint valaha, és ez a tény jót is, rosszat is rejthet magában. Veszélyeztetheti az apa tekintélyét, ha az apa csak kevéssé, vagy egyáltalán nem szolgál rá a tiszteletre.

Egy tanítónő mesélte, hogy ünnepélyes alkalomra verseket osztott ki a diákjainak, hogy tanulják meg. Egyik fiú visszaadta, Ady: Az én apám c. versét. A tanítónő kérdésére azt válaszolta: Nem szavalom el ezt a verset. Az én apám nem ilyen. Az én apám mindennap részegen jön haza, veri az anyámat, meg minket is .

Ez a kis történet indított arra, hogy megkérjem egy tanárnő ismerősömet, (kilencedik osztályosok osztályfőnökét) hogy Írasson egy rövid tesztet a gyerekekkel, amelyben őszintén elmondják a véleményüket az apjukról. A dolgozatok elkészültek, s most igyekszem a legmarkánsabb példákból idézni, minden különösebb stilizálás nélkül tolmácsolni a 14 — 15 éves gyerekek papírra vetett érzéseit.

— Az én apám szelíd, csöndes ember. Családját megbecsüli és szereti. Mi is szeretjük őt. Gépkocsivezető, ezért életét nem kockáztatja mértéktelen szeszesital fogyasztással. Én az édesapámat semmilyen szemszögből nem tudom elitélni. Ha meg is fényit, utána rájövök, hogy én cselekedtem helytelenül. Segít a tanulásban. Ha fáradtan jön haza, otthonában megtalálja a nyugalmát. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy édesapám csak csupa jótulajdonságokkal rendelkezik. Minden embernek

vannak jó és rossz tulajdonságai, Az én édesapámnak is vannak hibái, de ezek a családi életünkre nincsenek hatással.

— Az én apám a legjobb ember a világon. Reggeltől estig dolgozik. De vannak szeszélyes napjai is, mikor a nehéz munka után furcsa kívánságokkal jön elő. Ilyen például az, hogy ne csavarogjak. Hát ez is teljesíthető némi erőfeszítéssel. Néhanapján összeszólunk valamin, ilyenkor elrántja a nótámat, de minden szeszélye ellenére azt tartom, hogy ő a legjobb ember a világon.

— Ha szabad ideje van az apámnak, otthon dolgozik. Ilyenkor segítenünk kell neki. Ha hívnak a barátaim futballozni és nincs kedvem dolgozni, akkor megver. Moziba se enged. Alig várom, hogy elmenjen otthonról.

— Az én apámról nem tudok sokat írni, mert egy héten csak egyszer jön haza. Nagyon sok dolga van

— Én az apukámat rendes, jó családapának ismerem. Nem dicsekvésből mondom, de kevés olyan apa van a világon, mint ő. Nem tanult ember, de gyöngédlelkű és megértő. Mivel neki nem sok alkalma volt a tanulásra, az az akarata, hogy gyerekeiből művelt embert neveljen. Nem verekszik és nem goromba, ha rosszat csinálunk, megmagyarázza, hogy miért nem szabad. És ez hatásosabb, mint a verés. Ismerjük szülőházát, azt az ici-pici szobát, és konyhát, amelyet hozzá sem lehet hasonlítani a mi szép kockaházunkhoz. Én nagyon szeretem őt és ő is szeret engem. Jó bizonyítványom jutalmául nem kímélve pénzt és fáradságot, elvitt engem külföldre a múlt nyáron. Bejártuk Magyarországot, Romániát, Bulgáriát, Jugoszláviát. De mint minden embernek, neki is van egy picike hibája. Talán nem is nevezhető hibának: például az, hogy a televízióban csak a gyermekadásokat nézhetem, pedig már elmúltam tizennégy éves. De ez a kis hiba annyira elenyészik a sok jótulajdonsága között, hogy szinte észre sem veszem.

— Nem szeretem az apámat. Gyakran jár haza részegen. Ilyenkor aztán az egész család, ki hova tud, oda fut. Heten vagyunk testvérek, így a tanulás is nehéz. Haragszik ránk, azért hogy vagyunk.