Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-19 / 3. szám
Új ARC A KÖZÉLETBEN A NEMZETGYŰLÉS FELOSZLATÁSA UTÁN, JANUAR ELSŐ NAPJAIBAN MEGALAKULT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS, AMELYNEK HATÁSKÖRE A NEMZETGYŰLÉSHEZ HASONLÓ LESZ. A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KÉT KAMARÁBÓL, A NÉPI KAMARÁBÓL, ÉS A NEMZETEK KAMARAJABÓL ALL. A NEMZETEK KAMARAJANAK 75 KÉPVISELŐJE KOZOTT VAN SZABÓ MARIA (NEM MARGIT, AHOGY AZ ÚJ SZÓ IRTA) IS, Sokan és sok helyen vitatkoznak arról, vállaljon-e nő közéleti megbízást, ne szentelje-e minden idejét a családnak, a háztartásnak. A vita még nem zárult le, s akárkinek akármi a véleménye erről a kérdésről, mi nők mégis csak örülünk, ha olyasmi jut a fülünkbe, hogy közülünk valaki bekapcsolódott a közéletbe. Így voltunk akkor is, amikor a Nemzeti Kamara képviselőinek névsorában Szabó Mária, a nagymegyeri szövetkezet dolgozójának nevére bukkantunk. Egyik este — aznap már másodszor — abban a reményben idultam el Szabó Máriáék háza felé, hogy már otthon lesz a ház asszonya. — Még reggel Dunaszerdahelyre ment a nőszövetségi aktívára, de este hazajön — mondta a férje. Mikor már estébe hajlott a nap, elnéptelenedtek a megyeri utcák, a hideg és a csönd — amelyet ittott tört meg egy-egy kutyaugatás — lett úrrá a városkán, akkor érkezett haza. Mi is éppen akkor értünk a ház elé. Legszívesebben nem zavartuk volna, hiszen ismerve a funkcióban levő nők problémáját, bizonyára vár a második műszak. De Szabó Máriát nem érte meglepetés, amikor megszólítottuk az utcán. Szabó Béla, a férj, kellemes meleggel várta a feleségét, tudja ő, milyen jó melegbe hazajönni... Alighogy lerakodtunk, a háziasszony sürgölődni-forgolódni kezdett. A kertes házak kamrájában mindig akad valami, amit hirtelen a vendég elé tehetnek, különösen, ha nemrég volt disznóölés. — De mi lesz azután, ha elfogy a jó házikolbász, disznósajt, — kérdezte az egyik vendég, hiszen ismert dolog, hogy aki közügyekkel foglalkozik, kevés ideje van a főzőcskétekre. — Szeretem én a rántottét is — szólt a férj közbe. Ha Szabó Béla ilyen megértő, bizonyára nem lesz belőle családi perpatvar, ha feleségét hivatása sokszor elszólítja a tűzhely mellől. — Január utolsó napjaiban leszek el először két napra a háztól — mondja Szabóné. — Ekkor lesz a Nemzeti Kamara első ülése. Hogy milyen feladattal bíznak meg. egyelőre még nem tudom. — S zavarba jön őszinte szavainak nyomón, vagy talán a túlfűtött szoba csalt enyhe pírt az arcára? — Azt hiszem, elsősorban a nőket, munkatársaimat, s azokat az embereket kell képviselnem, akik között élek. Az ő kívánságaikat kell tolmácsolnom a Nemzeti Kamara ülésén. Mivel mezőgazdasági dolgozó vagyok, a Nemzeti Kamara Mezőgazdasági Bizottságába választottak be. A bizottság szövetkezeti, állami gazdasági szakemberekből, vezetőkből, dolgozókból áll. Bár Szabó Mária nem jártas a képviselői teendőkben, hiszen új ember, új arc a közéletben, de azt hisszük, nem lesz nehéz dolga, hiszen benne él a problémákban, amelyekből a mezőgazdaságban dolgozó asszonyoknak eggyel több van, mint a férfiaknak. Nekik nem tudnak télen munkát adni. ö is minden télen kényszerpihenőt tart, pedig szívesen dolgozna télidőben is a baromfitelepen, ahol az év többi időszakában alkalmazva van. Eddig sem tartotta magát távol a közügyektől, 1950 óta a helyi nőszervezetben tevékenykedett, tagja a nőszövetség járási vezetőségének, s itt kifejtett munkája alapján javasolta a járási nemzeti bizottság és a nőszövetség járási titkársága képviselőnek. Hogy mezőgazdaságunk a mai napig is idényjellegű, bár némely termelési ágban elértük a világszínvonalat, ezt saját tapasztalataiból tudja. A szövetségi gyűlés képviselőjének oda kell hatnia, hogy a mezőgazdasági szakemberek a termelés növelése mellett ne feledkezzenek meg a dolgozókról, s télen ne maradjanak munka és fizetés nélkül még az asszonyok sem. De egy képviselőnek a saját problémáján kívül ismernie kell a mezőgazdasági dolgozók többi problémáját is. Itt vannak például a szociális juttatások. Bár tavaly több erre vonatkozó új törvényt fogadott el a Nemzetgyűlés: felemelte a családi pótlékot, a betegszabadság után járó táppénzt, de mindmáig nem emelték fel a nyugdíjakat. Képviselői teendőiben segíti majd, hogy ezek a problémák közel állnak hozzá, s hogy férje is megértéssel veszi tudomásul, hogy felesége közéleti személyiség lett. KOVÁCS ELVIRA ÉS A NEMZETISÉG Jellegzetesen európai gond a nemzetiségi kérdés. Csehszlovákiában ehhez párosul a nemzeti kisebbségek kérdésének megoldása Is. A nemzetiségek léte sokban függ az államszervező nemzetek akaratától. A vezető szervek pozitív állásfoglalását tükrözi az 1968 októberben elfogadott 144-es alkotmánytörvény is. Csehszlovákiában a legnagyobb számú nemzeti kisebbség a magyar, amely haladó szellemű, kollektiv nemzetiségi öntudattal, történelmi, nyelvi, kulturális és szocialista akarattal van összekovácsolva. Az új alkotmánytörvény Is a magyar nemzetiségről, mint társadalmi csoportról szól, és biztosítani kívánja a nemzetiségek politikai és gazdasági egyenjogúságát, egyéni, társadalmi, valamint intézményes alapon. A nemzetiségek fennmaradására azonban a legnagyobb befolyást mégis a nemzetiség tagjai gyakorolják. Nekünk, asszonyoknak, anyáknak a nemzeti érzés különösen közel áll a szívünkhöz, hiszen a mi nyelvünk nagy hatással van gyermekeink hovatartozására. A világ valamennyi országának nyilvántartásában szerepel ez a rovat: az illető anyanyelve. A klinikán Ismertem meg egy sötét bőrű, diplomata feleségét. Párizsban végezte tanulmányait, gyönyörűen beszélt franciául. Ötéves korától angol nevelőnője volt. Amikor karjába tették újszülött gyermekét, afrikai törzsének torokhangú beszédével üdvözölte kicsinyét. Ugyanúgy, mint őt az édesanyja. Ekkor éreztem valódi megbecsülést iránta. Ez azonban minden anyával így van. Beszédével, dalával, meséivel belelopja nemzetének, népének szívét, lelkét gyermekébe, és hálátlan gyermek az, aki ezt az ereklyét kitépi szivéből, emlékezetéből. A nők azonban ma már társadalmi, és kulturális életet is élnek. Az asszonyok nevelését és érdekük védelmét a nőszövetségnek kell végeznie. Igáz, új a nőszövetség, és a kevert lakosú járásokban nem egyforma nemzetiségű arányban léptek be az asszonyok a nőszervezetbe. A magyar nemzetiségű nőszövetségi tagok száma a mai napig a következő : Dunaszerdahely 3243 Érsekújvár 2700 Te re be s 2000 Losonc 1699 Komárom 1762 Rimaszombat 1675 Galánta 1130 Rozsnyó 752 Léva 687 Kassa 555 Mindebből láthatjuk, hogy legkritikusabb a helyzet a lévai járásban. Hiszén ez a taglétszám a magyarlakta községekhez viszonyítva éppen csak a volt nőbizottságok tagjai létszámának felel meg. Tehát nagyon csekély szervezőmunka látszatát keltik a járási titkárnők által megadott számok. Úgyszintén a kassai járásban is. Tudjuk, sok nehézség van a szervezés körül, de meg kell győzni az asszonyokat, hogy a Szlovákiai Nöszövetség keretében helye van a magyar nemzetiségű asszonyok részlegének is, amely problémáikban segít, és érdekeiket védi a nőszövetséggel közösen. A magyar részleg vezetőségét a magyar nemzetiségű asszonyoknak a saját soraikból kell megválasztaniuk. Szlovákiában a föderatív elrendezéssel kapcsolatban haladó áramlatok érvényesülnek a nemzetiségi politikában. Új nemzetiségi intézmények jönnek létre. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az az út, amelyre hazánk 1968 januárjában lépett, az egyedüli helyes út. A demokráciát nemcsak vezető nemzeteinek kívánja, hanem mélyebb és humánusabb kapcsolatot teremt az itt élő nemzetiségekkel is, sokkal jobbat, mint bármely vezetés a köztársaság 50 éves fennállása óta. S ezért a nemzetiségek teljes támogatását élvezi. Az önszántából adott jog, a bizalom az olyan tőke, amely bőven kamatozik és egységet biztosit a kis országok nemzetei, és nemzetiségei között. SZARKANE LIVAY ERZSÉBET
