Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-18 / 20. szám
SZÜLÖK, ha összefognak.. A MAGYAR ISKOLÁK SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉGÉNEK ELSŐ ÖSSZEJÖVETELE A szikra Kassán pattant ki. Az ottani magyar általános középiskola szülői munkaközösségének körében született meg az ötlet: kapcsolatot teremteni a hazánk területén levő valamennyi magyar általános és szakközépiskola szülői munkaközössége között. Abból az elgondolásból küldtek hívójelet először a királyhelmeci és a pozsonyi iskoláknak, hogy mindazok a problémák, amelyekkel iskoláink évek hosszú sora óta küzdenek, a tapasztalatok kicserélésével, a problémák alaposabb megismerésével, egyesült erővel, könnyebben megoldhatók, mintha minden szülői munkaközösség a maga kis körében — sokszor tájékozatlanul — igyekszik tenni valamit. Királyhelmec — Pozsony — Kassa volt az első szűkebb körű találkozók színhelye. Ezeket követte fővárosunkban ez év áprilisában a Szülői Munkaközösségek I. országos értekezlete, melyen az iskolák részéről egy-egy pedagógus, az Oktatásügyi Minisztérium, a Kormány Nemzetiségi Titkársága és a Pedagógiai Kutató Intézet képviselői is részt vettek. Az értekezleten megjelent dr. Szabó Rezső, a SzNT alelnöke is. A nemzetiségek jogállásáról szóló alkotmánytörvény, a nemzetiségi szervek létrehozása és intézményes biztosítása természetszerűen hozta magával a gondolatot, hogy a magyar tanulóifjúság érdekeinek védelme, és a magyar oktatásügy szükségszerű követelményeinek biztosítása érdekében a magyar szülők pedagógusainkkal közösen szánjanak síkra. Mert nem lehet a szlovákiai magyarságnak olyan tagja, aki az utolsó húsz esztendő iskolapolitikájával elégedett lenne. Az ügy iránti érdeklődést bizonyította a pozsonyi találkozón megjelentek létszáma. Többen érkeztek a meghívottaknál. Nagykapostól—Komáromig az ország minden részéről jöttek küldöttek, hogy tolmácsolják panaszaikat, és bekapcsolódjanak a munkába. Vitaindító felszólalásában dr. Bertha Géza, a pozsonyi Magyar Általános Középiskola Szülői Munkaközösségének elnöke, többek között hangsúlyozta: — A legfontosabb tényező, amellyel minden magyar szülőnek tisztában kell lennie az, hogy a magyar közép- és szakiskolák létjogosultsága és jövője azon áll vagy bukik — lesz-e megfelelő utánpótlás, a szülők élnek-e az anyanyelvi oktatás lehetőségének előnyeivel. Az elsőosztályosok létszámának növelése érdekében mindenekelőtt a magyar óvodák hálózatát kell kibővíteni, nemcsak vidéken, de a nagyvárosok új lakótelepein is, ami előzetes biztosítéka lenne annak, hogy a magyar iskolaköteles gyerekeket szüleik magyar iskolába íratják. A magyar iskolát végző diákok életben való érvényesüléséhez az oktatásban nagy súlyt kell helyezni a szaktudás, a tárgyi, — különösen a természettudományi — ismeretek megszerzésére, a magyar irodalom, a történelem speciális tanításának biztosítására, és nem utolsósorban a szlovák nyelv minél tökéletesebb elsajátítására. Ezen a téren iskoláinkban igen különböző a helyzet. A múlt hiányosságainak kiküszöbölésére magas szakmai tudású pedagógusokra, kiváló tankönyvekre, különféle iskolatípus biztosítására, kiépítésére van szükség. Sok a tennivaló és a probléma a főiskolai felvételre való felkészülés körül. A szlovák nyelv elsajátítása társadalmi kötelesség, el kell azonban érnünk, hogy a főiskolára való felvételnél ne a nyelvi, hanem a tárgyi tudás legyen a döntő. Meg kell szervezni központilag iskoláink érettségiző növendékeinek időbeni felvilágosítását az egyetemi tanulmányok feltételeiről és követelményeiről. Biztosítani kell, hogy a főiskolai tanulmányok során a magyar nemzetiségű hallgatók is külföldi ösztöndíjban részesüljenek, ha ennek általános feltételeit teljesítik. Az életbe kilépő ifjúság társadalmi és nemzeti összefogása is megoldásra vár. Ahogy a szülői munkaközösségek, úgy a pedagógiai testületek és a tanulóifjúság vonalán is ki kell építeni egy bizonyos szervezett baráti kapcsolatot — kölcsönös rendezvények, látogatások, tapasztalatcsere, sport- és egyéb vetélkedők formájában —, ami egymás megismeréséhez vezetne, és kifejlesztené a hovatartozás érzését. A felvetett gondolatok és problémák alkalmat nyújtanak arra, hogy keressük és megtaláljuk az együttműködés útját és módját. Nem akarunk új szervezetet létesíteni, hanem az eddigi kereteket, formákat akarjuk a szülők országos szintű együttműködésének keretén belül új tartalommal megtölteni. Az élénk és tárgyilagos vita során valamennyi felszólaló egyértelműen tolmácsolta: örömmel fogadták a kassaiak kezdeményezését, hiszen ahány iskola, annyi fájó pont, annyi megoldásra váró, régóta vajúdó probléma a magyar ifjúság oktatása terén. S nem mindegy az, hogy rögtön vagy csak néhány év múlva érkezik a segítség, mert jövónkről, létünkről vagy nemlétünkről van szó. Ismerjük azokat az akadályokat, amelyek még gátlói nemzeti életünk nyugodt fejlődésének. Az elmúlt utolsó esztendő a várakozás és reménykedés ideje volt. A mi ügyünket egyéb sürgős feladatok szorították háttérbe. Tudjuk azonban, mihez van jogunk, mit kérhetünk. Az iskolaügy holnapjának kiindulópontja — az alkotmánytörvény — lehetőséget, jogot biztosít, de a részletmegoldásokat ne a jóakaratra bízzuk, ne mások döntsenek helyettünk. A végrehajtás lehetősége a magyarság szószólóinak kezében legyen. A legilletékesebbek — szülők, pedagógusok, szakemberek — döntsék el teljes felelősséggel, hol van szükség, milyen típusú, hány osztályos magyar iskolára, óvodára és egyéb intézkedésre, hogy a magyar ifjúság oktatása-nevelése zökkenőmentes, magas színvonalú legyen. Fel kell ébreszteni a felelősségtudatot a köztársaságunk területén élő magyarságban, hogy sorsunk alakulása egyénileg mindannyiunkon múlik. Ez az első országos szintű találkozó egy politikai fejlődés szüleménye és hogy az itt elhangzott elképzelések, javaslatok pozitívummal telítődjenek meg, a szervezeti kérdéseken túljutva, haladéktalanul cselekedni kell. A munka eredményességét a közeli népszámlálás mennyiségi szinten fogja dokumentálni. A Kassán kipattant szikra elindított valami új folyamatot, amire nincs példa sem itthon, sem a határon túl. A küldöttek megállapodtak abban, hogy a szülői munkaközösségeknek a jövőben komolyan együtt kell működniük. Egy több tagú irányító bizottság megválasztására tettek javaslatot,' amelynek tagjai a tájékoztató, irányító és összekötő kapocs szerepét töltik majd be az egyes iskolák munkacsoportjai és az oktatásügyi szervek között. — Nincs előre kidolgozott alapszabályzatunk, még csak szépen cseftgő jelszót sem választottunk — mondotta zárószavában Bába Piroska — a kezdeményező kassai Szülői Munkaközösség küldöttje — csak a szülői szeretet, gyermekeink jövője iránti aggodalom, népünkhöz, kultúránkhoz való ragaszkodás van tarsolyunkban útravalóként. Ez pedig nagyon sok. Célunk van, tudjuk mit akarunk. Legyen ez az első országos összejövetel kezdete egy olyan összefogásnak, amely bebizonyítja, hogy nemcsak beszélni, de cselekedni is tudunk. Nem könnyű és nem kevés, amit vállalunk. Ehhez a nemes akcióhoz hívjuk segítségül az itt megjelent közép- és szakiskolák és az ország területén lévő valamennyi magyar alapiskola, óvoda szülői munkaközösségének tagjait, hogy bebizonyítsuk: ebben az országban,' amely az itt élő magyarság hazája és szülőföldje, igenis van létjogosultsága az anyanyelvi oktatásnak, 'a magyar iskolának és megteremtjük erkölcsi-anyagi jövőjét gyermekeinknek, a magyar ifjúságnak. Tehetnek-e mások többet gyermekeik érdekében, mint a szülők, ha összefognak JANDÁNÉ H. MAGDA Foto: L. Lisicky
