Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-20 / 16. szám

m

X

я

fantázia

Ez a Jetty" puliszönyeg Ahány szín, annyi orsó kell a szövésnél

Az utolsó simítások, beszegik a szőnyeg szélét Fr. Spácil felvételei

я emberiség egyik legősibb és legr\ry népszerűbb mesterségei közé tartozik a szőnyegkészítés. Már az ókor nagy kultúrnépei is foglalkoztak szőnyegszövéssel és csomózással. Például az egyiptomiak már Kr. e. a második évezredben használtak szönyegszövőszékeket. Asszíriában és Babilóniában is már Kr. e. virágzott a textilművészet. A Biblia például több helyen leírja királyi lakosztályok, tróntermek pompás berendezését és mindenütt megemlíti a falakat borító csodálatos takarókat, vagyis faliszőnyegeket. Még inkább elterjedt a szőnyegek használata az ókori Görögországban és Rómában, majd a pompát és fényűzést kedvelő bizánciak alatt nagyon föllendült a szőnyegek kultusza. A szőnyegek mindhárom fajtája, a faliszőnyegek, a vékonyabb szövésű takaróknak vagy térítőknek használt díszszőnyegek és a vastag padló, — vagy lábszőnyegek a régi szőnyegkészítők művészetéről és kifinomult ízléséről tanúskodnak. A csomózással készült szőnyegek egykor is és ma is kimondottan kézi munkával készülnek, míg a szőtt szőnyegeknél a kézi munka mellett géptechnikát is alkalmaztak.

A szőnyegkészítés igazi hazája Kelet, a Távol-Kelet országai, India és az izlám-országok, elsősorban Perzsia és Törökország. Innen kerültek, először mint fejedelmi ajándékok Európába. A

szőnyegművészet a közép- és az újkorban a perzsaszőnyegek csodálatos varázsában érte el arnaykorát, és még ma is a perzsaszőnyegeket tartjuk a szőnyegek királyának.

A huszadik század modern világában megcsodáljuk a múlt művészetét, így a régi perzsaszőnyegek csodás csillogását, ízléses színösszetételét, de modern lakásunk korszerű, kecskelábú bútoraihoz mégis csak az új képzőművészeti irány absztrakt mintájú, élénk színezésű, strapabíró szőnyegei felelnek meg a legjobban. Sokan megkedveltük a két oldalán egyformán használható, tartós, jól mutató kelím szőnyegeket, és legújabban a heverők fölé függeszthető Jetty elnevezésű, hosszú szőrű faliszőnyegeket. Hogy megismerjük hazai szőnyegiparunk varázslóit, a keleti mesék varázsszőnyege helyett beülünk egy „benzinparipába“ és felkeressük a modern szőnyeggyártás egyik „boszorkánykonyháját“

Az érsekújvári Pletatex kisipari szövetkezet új, még malterszagú épületének szőnyegkészítő üzemében vidáman kattognak a szövőgépek. A színes gyapjúfonalak tarka skáláján megtörik a nagy terem üvegtetején átragyogó fényes napsugár. A gépek mögött lányok, asszonyok kezei fűzik szorgalmasan az orsókat a szövőgép zongorahúrhoz hasonlóan kifeszített szálai közé. Megcsodálom ügyességüket. Némelyik szőnyeg szín-Figyelőszolgálat

Tavasz van, ablakot kell mosni. Azt mondták a kolléganők a hivatalban, hogy az „Okénával" könnyen megy. Meg is vettem egy áruházban, de csak kis üveg volt. Ha már itt vagyok, gondoltam, veszek mosáshoz Tix-et, meg edénymosogatáshöz Jar-t. A táskám már tele volt, a mosószereket csak úgy betettem a többi vásárolt holmi közé. Már jóformán be sem tudtam csukni a táskámat.

Hazafelé menet azon gondolkodóm, miként fogom elkészíteni a marhahúst. Az asszony beteg, kórházban van, most én vezetem a háztartást. Már éppen elhatároztam, hogy csak úgy egyszerűen, egy kis zsírban, vöröshagymával, paradicsommal, mustárral, borssal, füstöltszalonnával, paprikával, sóval, kevés

ecettel, vagy néhány csepp citrommal ízesítve, amikor utam egy önkiszolgáló drogéria előtt vezetett el. Na mondom, bemegyek ide, hátha akad nagy üveg Okéna, hisz közben kiszámítottam, hogy a háromkoronás éppen az egyik ablakra lesz elég, a szövetkezeti lakásban pedig hál'istennek sok a napfény és még több az ablak.

Valóban, volt is nagy üveg. Sietve betettem a kosárba, vettem még mosogatóport is, mert azt már megtanultam, hogy az sincs mindig. Akkor kell venni, amikor van, és nem akkor, amikor kell. Aztán beálltam a sorba a sok ember mögé, szabad szombat van, ilyenkor az emberek szabad idejükben jobb hiján vásárolni mennek. Ki tudja miért, odafordultam a mellettem álló úgynevezett kiszolgálólányhoz és megkérdeztem, hogy a nagy üveg Okénában ugyanaz a folyadék van-e, mint a kicsiben. Máig sem tudom, miért volt ez a nagy kíváncsiság bennem, hisz az üvegek címkéiről ez könnyen megállapítható volt. Még

csak csinosnak sem mondhattam a kiszolgálólányt, aki, mialatt nekem válaszolt és megnyugtatott, hogy igen, messze a vállam fölött egy göndörhajú ifjút figyelt. Az pedig, zöld szemüveggel az orrán, zöld szemüveget válogatott, feltűnően kényes ízléssel, mert egyik sem volt neki megfelelő. Az ilyen sokáig válogató vevőt nem nagyon kedvelik az önkiszolgálókban.

Amint így magamban arról gondolkoztam, hogy ilyen boltban, ahol ennyi apróság van, bizony könnyen tévútra léphet az ingatag jellem, és ki tudja mennyi kellemetlen percet okoz a boltszemélyzetnek a leltározásnál, — uramisten — szemem a félig nyitott táskámra téved, ahonnan békésen kandikál ki a Tix, meg az a kis üveg Okéna, amiről éppen az előbb érdeklődtem a detektivlánynál.

Bizony én belépéskor nem jelentettem be, hogy nálam már van drogériacikk. Most mit tegyek? Éreztem, hogy elpirulok. Észrevette-e a mellettem őrködő

lány, hogy a táskámban van már valami, és csak a fizetésre vár, hogy lecsapjon rám?

Elkerülhetném a kellemetlenséget, ha egyszerűen azt mondom, hogy már betettem a táskámba és kifizetem még egyszer, de nem loptam én azt, de ki hiszi el nekem? Lopva körülnéztem, vannak-e ismerősök. Az egyik tekintetét sietve elkerültem, a másik rámköszöntött és megkérdezte, hogy vagyok? Ha tudná!

Megvan! Bezárom a táskámat, ha eddig nem vették észre, akkor már nem is látják meg. De nem lesz-e gyanús, ha éppen most, amikor lépésről lépésre kocogok előre a sorban, pont az őrlány mellett kezdek bajlódni a zárral? Nem, ezt sem lehet.

Megadom magam a helyzetnek, lesz, ami lesz. Szerencsétlenségemre a pénztár mellett áll egy másik örlány. Civilben és nem egyenruha-köpenyben. Ö is azt nézi, ki mit tart a tarsolyában.

Kifizetem a kosárban levőt, gondo-