Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-20 / 16. szám
TANÁCSADÓNK elhagyta, Csehországba ment új élettársával. Két gyermeke van, hat és négy évesek. Az apa a gyermekek eltartásához rendszertelenül járul hozzá, 1968 végéig 9500 koronával tartozik neki. — Hiába bírósági végzés, határozat, hogy a szülő köteles gyermekéről gondoskodni, ha valamelyik félben nincs felelősségérzet, kötelességtudat. Ilyen esetben bűnvádi eljárás indul a tartási kötelezettség elől menekülő felelőtlen' szülő ellen, a 213-as paragrafus értelmében. Ha a gyermek eltartása nincs biztosítva, a kormányrendeletek 19, 59/64 Zb. alapján az állam 300 koronával járul hozzá az eltartáshoz, az illetékes JNB indítványára. Visszamenőleg is a járási nemzeti bizottság hajtja be a kötelezettségét nem teljesítő szülőtől az eltartási összeget. Tudjuk, hogy a tartási összegnek sajnos csak 10—20 százalékát sikerül így biztosítani. A gyermekekről gondoskodó szülő, a gyám, vagy maga a gyermek — ha az arra kötelezett szülő elhanyagolja kötelességét — forduljon a JNB gyermekekről gondoskodó szakosztályához. (Oddelenie starostllvosti о deti), ahol tanácsot, segítséget nyújtanak a további ügyintézést illetően. 2. GYERMEKEK TARTÁSI KÖTELEZETTSÉGE A SZÜLŐKKEL SZEMBEN „Hetvennégy éves vagyok. Hat gyermeket neveltem fel. A férjem régen meghalt, még amikor a gyermekek kicsik voltak. Mindegyiket rendesen felneveltem, kitaníttattam. Most Jól keresnek, családjuk van. Én kétszáz koronát kapok havonta, ebből élek. Meg amit — zöldséget, néhány csirkét — a ház körül előteremtek. Már nincs erőm dolgozni, beteges vagyok. Nem tudom, mihez kezdek a kétszáz koronából. Egyik gyermekem sem törődik velem.“ К. V. levelében olvastuk ezeket a sorokat. Szeretet, emberi érzést nem lehet bírósági úton behajtani, azt azonban törvény írja elő, hogy a gyermekek gondoskodjanak szüléikről, ha azok arra rászorulnak. Mégpedig nemcsak ellátásukról, hanem koruknak, érdeklődésüknek megfelelően kulturális és egyéb igényeik kielégítéséről is. Ha a szülő több gyermeket nevelt fel, a testvérek lehetőségeikhez mérten arányosan megosztják az idős szülő eltartásának költségeit. Ha a gyermekek nem teljesítik kötelezettségüket, akkor a bírósághoz kell fordulni; a tartási kötelezettségét nem teljesítő gyermek lakhelyének járásbíróságához. 3. HÁZASTARSAK TARTÁSI KÖTELEZETTSÉGE A 12.045/68 számú levél: „Két és fél éve mentem férjhez. Két pici gyermekem van. A férjem nem törődik velünk, ha csak teheti, nem dolgozik, már kétszer meg is büntették. A bíróság kötelezte, hogy havonta 400 koronát fizessen a gyermekekre. De inkább betegeskedik, sokszor meg elissza az egész keresetét, gyakran még a négyszáz koronát sem adja ide, amiből mind a négyen élünk. Én nem mehetek dolgozni, nincs kire hagynom a kicsinyeket, mert a faluban nincs bölcsőde. Nem látok semmilyen segítséget, kiutat. Remélytelen helyzetben vagyok.“ Ebben az esetben sem a gyermekkel, sem a házastárssal szembeni kötelezettségnek nem tesznek eleget. A gyermekeket illetően a fentebb említett intézkedésekre van szükség. A házastársak alapvető jogait és kötelességeit a családvédelmi törvény úgy határozza meg, hogy a házasságon alapuló család szükségleteinek kielégítése mindkét házastárs kötelessége, s a házastársaknak kölcsönös tartási kötelezettségük van. A harmonikus, emberileg mély és tartós kapcsolatban ez nem is lehet másként. Bonyodalom akkor keletkezik, ha a házastársak valamelyike ezt a kötelességét nem teljesíti. Pedig a tartási kötelezettség nem szűnik meg akkor sem, ha a házastársak nem élnek közös háztartásban, vagy a válás kimondása nélkül hagyja ott egyik fél a másikat. Ilyen esetben az eltartásra szoruló házastárs kérésére a bíróság kimondja az elhagyó fél tartási kötelezettségét. A tartásdíj meghatározásakor a bíróság figyelembe veszi a kötelezett lehetőségeit, helyzetét. Megengedhetetlen, hogy a házastárs munkahelye és foglalkozása állandó változtatásával, munkakerüléssel kitérjen kötelezettsége elől. Ilyen esetben a helyi nemzeti bizottságnak kell közbelépnie, vagy a tartásdíjra kötelezett személy munkahelyén a szakszervezetnek, (ROH) illetve a munkaadónak * , IfZ T r tf/ \ KÖTELEZETTSÉGRŐL kötelessége ellenőrizni, alkalmazottja nincs-e tartásdíj-fizetésre kötelezve. S ha ennek tényét megállapítja, jelenteni kell a bíróságnak az illető munkábalépését, Illetve munkahelyének változtatását. A tartásdíjnak olyannak kell lennie, hogy egyenlő anyagi és kulturális lehetőségeket biztosítson mindkét házasfélnek, ahogyan azt a családjogi törvény 91 § 2. bekezdésében meghatározza. Hangsúlyozni kell, hogy a tartésdíjat csak abban az esetben lehet megítélni, ha az nem ütközik a szocialista erkölcs követelményeibe. Például ha a feleség hűtlen elhagyás után más férfival közös háztartásba költözik, nem kaphat tartásdíjat. Viszont ha a férj durvasága, összeférhetetlensége, fenyegetése elől kénytelen a feleség otthonából menekülni, jár neki tartásdíj. Ugyanúgy jogosult az eltartásra, ha egészségi állapota miatt képtelen dolgozni, vagy ha kicsi gyermekei vannak és azokat bölcsőde hiányában nincs hol elhelyeznie, és ezért nem dolgozhat. A házastársak tartási kötelezettsége a házasság felbontásáig tart, s nem veszti érvényét akkor sem, ha a házasság ideje alatt a házastársak külön élnek. Csupán válás, holttá nyilvánítás, halál, valamint az érvénytelenné nyilvánítás folytán szűnik meg a tartási kötelezettség. 4. AZ ELVÁLT HÁZASTÁRS TARTÁSI KÖTELEZETTSÉGE „Két serdülő korban levő gyermekem van. Húszéves házasság után kénytelen voltam elválni a férjemtől. Végtelenül durva és önző ember. Egész házasságunk alatt becsületesen gondoskodtam róla és gyermekeimről. De belebetegedtem az állandó rettegésbe, zaklatásba, fizikailag és idegileg tönkrementem. Ilyen állapotban nem tudok állást találni, meg ki is alkalmazna negyvenéves, szakképzetlen nőt? Megítéli nekem a bíróság a tartásdíjat? Különben nem tudom, miből fogok élni? Nagyon szerencsétlen vagyok.“ O. R. Komárom. A családjogi törvény 94/63 Zb. 92— 94. paragrafusa olyan értelemben határozza meg a tartási kötelezettséget, hogy ha az elvált házastárs képtelen önmagát eltartani, kérheti volt házastársától, hogy a megélhetéséhez legszükségesebb költségekhez, lehetőségeihez mérten járuljon hozzá. E szerint a törvény szerint elvált házas esetében válás után csak öt évig tart a tartási kötelezettség. Kivételes esetekben meghosszabbítható, de külön megokolással, idő meghatározása nélkül. A Szlovákiai Nőszövetség kéri a családjogi törvény 92—93-as paragrafusának kiegészítését, mert nem tartja igazságosnak, hogy a törvény nem veszi figyelembe, kinek a hibájából mondták ki a válást, valamint hogy csupán a legszükségesebb létfenntartási költségek fedezését követeli az eltartásra kötelezett féltől. A nőszövetség követeli, hogy a családjogi törvény az eltartásra jogosult feleségnek ne a minimális, hanem a férj szükségleteivel egyenlő feltételeket biztosító tartásdíjat szabjon meg, s hogy töröljék az ötéves határidőt. Arról van szó, hogy a sokéves házasság után életüket, egészségüket a családnak áldozó, idősebb és beteges nők — akiket a férj rendszerint fiatalabb nő kedvéért elhagy — ne maradjanak teljesen anyagi támogatás nélkül öreg napjaikra, tekintve hogy szakképzettség, egészség nélkül nem tudnak már munkát vállalni. 5. A LEÁNYANYA ELTARTÁSA VAGY KÖLTSÉGEINEK RÉSZBENI FEDEZÉSE A 4641/1968 sz. levél: „Gyermeket várok, de gyermekem apja, szülei hatására el akar hagyni. Nem akarom házasságra kényszeríteni, sem kéréssel, sem fenyegetéssel. Neki kell döntenie. Én inkább felkészülök arra az eshetőségre, hogy leányanya leszek. Viszont szeretném tudni, mire van jogom, mint leányanyának?“ Annak az anyának, aki nem felesége gyermeke apjának, joga van az apától anyagi hozzájárulást követelni létfenntartási költségeivel kapcsolatos kiadásai fedezésére. A bíróság, a terhes anya indítványára kötelezheti a férfit, akinek apasága valószínű, hogy már előre megfizesse ezeket a költségeket, valamint a születendő gyermek 26 heti tartásdíját. Ezeknek az igényeknek érvényesítése a szülés napjától számított három év alatt évül el. Az itt felsoroltakkal még nem merítettük ki a tartási kötelezettség fizetésének minden változatát sem, de olvasóink írásbeli kérdéseire levélben is válaszolunk. A nőszövetség — és lapunk — célja, hogy a nők megismerjék jogaikat, s hogy törvényeink az egyenjogúság igazi szellemében védjék, támogassák és segítsék őket. Dr. LILA HOJCOVÁ és Dr. ASTRID SKULTÉTYOVÁ
