Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-20 / 16. szám

Jelenő Jovanovic-2igon Olivero Markovii Spela Rozin Stanislava Pesié CSILLAGOK • • < CC < Z < N (/> Ю z •» •4 < Ш _l Ш > Ш-J МЙ Q tC О _l uu CQ >­Ü OÉ О >­о (Л ш > >­Z ш u. Belgrád, de nemcsak Belgrád, hanem Jugoszlávia összes filmgyártója és stúdiója (tizennégy cég, kilenc különböző műteremkomplexumban) Pula lázában ég. Pula fogalom a fiatal jugoszláv film­gyártás történetében. Az idén már tizennegyedszer rendezik majd meg az ősi kikötőváros, rómaiak építette, csodálatos amfiteátrumában a jugoszláv játékfilmek fesztiválját. A jugoszláv filmművé­szet az Idén az 1963-as évhez hasonló rekordesztendő elé néz. Akkor harmincnál több játékfilmet készítettek és azt mondják, hogy az idei termés sem lesz kevesebb, sőt valószínűleg több. Ami a készülő művek színvonalát illeti, e téren is igen biztató a helyzet: már eddig három, méltán nagy feltűnést keltett produkciót láthattak a szakemberek. Ezek közül a fiatal Dusán Makavajev máso­dik játékfilmje, a „Szerelmi történet, avagy miért halt meg egy postáskisasszony?“ a modern, nagyvárosi élet társadalmi problémáit veszi bonckés alá. Zivojin Pavlovié „Patkányok keljetek fel!“ című műve ugyancsak társadalmi problémát tárgyal — de ezúttal pszichikai síkon. Az idei Oscar-díj kandidátusa, Petrovié negyedik játékfilmje, „Találkoztam boldog cigányokkal is“ (ju­goszláv címe „Tollgyűjtők“) már jelentős nemzetközi sikert is aratott, az idei cannesi fesztivál zsűrijének megosztott különdíját és a nemzetközi sajtó megosztott díját nyerte el. És Belgrádban azt mondják, hogy az idén minden nagy játékfilm-fesztiválra művészileg jelentős alkotást tud­nak küldeni. A filmek végleges száma azonban nemcsak az alkotókon, de a lehetőségeken is múlik. Jugoszlá­viában ugyanis feltűnő színészhiány van. így azután, körülbelül két esztendeje, kezd kialakulni a színházi és a filmszínészek csoportja, s egyre több és több színész és színésznő lép ki az éves szerződések állandó kötöttségéből és csak egy- :gy film forgatására, vagy egy-egy színdarab be­mutatására ír alá megállapodást. A legnépszerűbb ugoszláv képes hetilap hónapról hónapra nyil­vánosságra hozza az olvasók szavazatai alapján észített hazai és külföldi sztárlistákat, s ebből egyetlen pillantásra mindenki megtudja, kik a le .népszerűbb színészek és színésznők... Gondolom, a „Nő“ olvasóit is érdekli ez a lista, hiszen önök is számos jugoszláv filmet láthat­tak, ezért az alábbiakban bemutatjuk a belgrádi sztárlista négy legnépszerűbb jugoszláv színész­nőjét. Jelena Jova­­novic-Zigon _ . _ . И A jugoszláv filmgyártás Spela Rozin nemzetközi csillaga. Fel­­' váltva, hol Rómában, hol Belgrádban él, és a Cinecittában éppen olyan jól ismerik, mint a belgrádi Avala filmstúdió­ban. 27 esztendős, belgrádi lány. 1958-ban Stole Jankovié „Fák között az ég“ című film­jében debütált, és bár közben számos színházi- és filmszerepet kapott, az igazi sikerre 1961-ig kellett Várnia, amikor is Mirko Grobler rá­bízta „Éjszakai kirándulás“ című izgalmas, lélektani drámájának főszerepét. A különös hangvételű filmben nagy művészi elismerést vívott ki, a közönség azonban, amúgy igazán, csak a következő évben, a „Különös lány“ fő­szerepében zárta szívébe. Igazi, mai lány sze­repét alakította, aki megszenved és megharcol a boldogságért. A film jelentős nemzetközi si­kert is aratott és Spela Rozint meghívják Lengyelországba a „Weekend“ című film fő­szereplőjének. Rutkewicz filmjében is remekel, így Varsó után Rómába utazik, ahol az olasz filmekben foglalkoztatják, majd 1963-ban, két jugoszláv filmben „Homokvár, Két éjszaka egy napon" és egy amerikaiban „Kétes haza­fiak“, alakít női főszerepet. Ezután ismét Ró­ma következik, ahol nagy személyes sikere van az 1964-ben készült „Via Veneto" című film­ben és más produkciókban. 1966-ban ismét Belgrádban áll a kamerák elé Vladan Slijep­­éevió, „A pártfogolt“ című produkciójában, majd pedig a „Hogy szerette egymást Rómeó és Júlia" című filmben lesz főszereplő. ] Ismert színpadi és film­színésznő, akit a tánc­zene és sanzonok világá­ban is jelentős művészegyéniségként tartanak nyilván. 1930-ban született, Belgrádban. Kö­zépiskolái elvégzése után az egyetem művé­szettörténeti szakára iratkozott, s szerepet vállalt az elsőévesek amatőrszínjátszó együtt­­tesében. Ezt az együttest egy színész vezette, bizonyos Rade Markovié. A két fiatal meg­szereti egymást, és Olivera rövidesen a színész felesége lesz. Mivel az amatőr-együttes sikert arat, s a siker jó része Olivera Markovié érde­me, beiratkozik a belgrádi Színművészeti Fő­iskolára, majd annak elvégzése után a belgrádi Drámai Színházhoz szerződik. 1953-ban a „Gyanú" című filmben áll először a kamerák elé, azóta huszonöt filmben játszott. Leghíre­sebb filmjei: „Menetrend nélküli vonatok“, „Szibériai Lady Macbeth“ (Andrzej Wajda vendégrendezésében), „Kozara“, „Radopolje“, „Herrenpartie“, „Férfiak“. 1965 óta nincs állandó szerződése, azóta végig vendégszerepel­te valamennyi jugoszláv köztársaság legna­gyobb színházait. Szerepet vállalt négy kevésbé jelentős, külföldiekkel közösen készült, külföldi forgalmazású filmben, s mintegy húsz hang­lemezt készítettek vele. Miután a televízió egyik sorozatának főszereplő-háziasszonya lett, népszerűsége minden eddiginél jobban meg­növekedett. Neve, ma az egyik legnagyobb vonzerő, valóságos fogalom a mozilátogatók számára. Egy ljubljanai színház vezető színésznője. Szin­te minden este fellép, ezért viszonylag nagyon kevés ideje van filmezni. Pedig Jugoszlávia egyik legszebb asszonya, egészen olaszos típus, néha rendkívül emlékeztet a világhírű filmcsillagra, Silvana Manganora. 1935-ben született. Már a középiskolában felfigyeltek remek alakjára, érdekes arcára, és egy nagy divatház bakfis­­manekennek szerződtette. Egy bemutatón meg­látta őt egy amatőr-együttes vezetője és meg­kérdezte, nem akarna-e színpadra lépni. Így kezdődött a karrierje. Középiskolai tanulmá­nyai befejeztével elvégezte a belgrádi Szín­művészeti Főiskolát, és miközben kis szere­pekre szerződött egy színházhoz, a legnagyobb belgrádi divatszalonok szerződtetett maneken­­je is lett. Egy nemzetközi divatbemutatón fi­gyelt fel rá egy fiatal rendező és szerződtette az „Álmok delizsánsza“ című filmjének fősze­repére (1960), ezután a „Divat és szerelem“ című filmben egy manekent alakított, majd miután átszerződött Ljubljanába vezető szí­nésznőnek, a filmeken is drámai szerepeket kapott. Nagyszerű alakítása volt a „Kisváros első polgára“ című filmben, majd a „Férfiak“ című komédiában és a „Fütty 8-kor“ zenés­filmben énekesnőként is bebizonyította a sok­oldalúságát. Eddig tizenkét filmben láthatta a közönség. S. Pesic A fiatal színésznemzedék egyik legtehetségesebb---------------------- képviselője. — 1941-ben született Belgrád közelében, egy kis faluban. A gimnázium elvégzése után, miközben böl­csésznek készült, szerepet vállalt a belgrádi Ifjúsági Színház társulatánál, ahol négy esz­tendeig ő volt a vezető csillag. Közben beirat­kozott a belgrádi Színművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben végzett. A főiskola elvégzése után a belgrádi Nemzeti Színház szerződtette, ahol néhány parádés nagy szerepet kapott. Si­kerrel alakította Carlottát, a „Helytartó“-ban. Főszereplője volt három mai tárgyú jugoszláv komédiának, mai szerzők műveinek, és néhány klasszikus nagy sikernek. Rados Novakovic rendező, a jugoszláv filmgyártás egyik leg­nagyobb rendező és esztéta tekintélye szerepel­tette első ízben filmen, 1961-ben, a „Dal“ című ellenállási történetben, s ebben olyan nagy­szerű alakítást nyújtott, hogy az 1961-es pulai fesztiválon, a színészeknek járó Ezüst Aréna, vagyis második díjjal tüntették ki. Viszonylag keveset filmezik. Játszott a „Három, szívalakú medalion“-ban, a „Dolgok való állása“ című komédiában, a „Pártfogolt“-ban, a „Nem lé­tező történetben“ és most egy még cím nélküú film főszereplője, amelyben a kispolgáriság veszélyére hívják fel az alkotók a figyelmet. A film rendezője a „Pártfogolt“-tál híressé vált fiatal Vladan Slijepőevic, a színésznő fér­je. A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents