Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-12 / 2. szám

ellenére, hogy о párkányi üzem dolgo­zóinak kétharmada magyar nemzetisé­gű, az üzem szakmunkásképző iskolájá­nak nincs magyar tagozata. Az üzem vezetősége szerint nincs szükség magyar nyelvű szakoktatásra, mert a gyártási folyamatban csak a szlovák nyelv használatos. Csakhogy erről a kákáról nagyon könnyű lebo­gozni a csomót, még abban az esetben is, ha ezt a véleményt egy olyan szerv (sajnos oktatásügyi szervről van szó) mint a kerületi tanfelügyelőség támo­gatja. Mert a magyar nyelvű szak­munkásképzés hazánkban nem ismeret­len fogalom, mégha néha indokolatla­nul és helytelenül ritka is. (Komárom, Galánta — hogy csak ebben a kerü­letben maradjunk.) Felesleges olyan okokat és álokokat keresni, amelyek a magyar kisebbséget éltető forrásától fosztanák meg. A pár­kányi papírgyárnak, az eddig magyar vidék kulturális felemelkedését is szol­gálnia kell, ehhez szükséges a magyar nyelvű szakmunkásképzés. Nem beszél­ve az évek óta szükségesnek mutatkozó magyar tannyelvű technikumról. Hogy a tárgyilagosságon ne essék csorba, hozzá kell tennem, hogy az iskolában (melynek öt osztálya van) felmérést végeztek a tanulók közt, hoqy hányán akarnak külön magyar nye . tanfolyamra járni. Csak heten jele; keztek. Érthetetlen az ilyen kérdés. Miért a gyerekeket kérdezték meg, fő­leg azokat a gyerekeket, akik már szlovák szakmunkásképző tanulói? Miért nem a szülőket és a járás magyar pe­dagógusait? A kérdést sem így kellett volna fogalmazni. Nem a magyar nyelv pótoktatásáról van szó, hanem magyar nyelvű oktatásról — azt hiszem ez lé­nyeges különbség A párkányi magyar kilencéves iskola igazgatónője már néhányszor fordult azzal a kéréssel (nem rezolúcióval) az üzem vezetőségéhez, hogy a meglevő öt osztályból legalább kettőben (húsz év alatt megszoktuk a szerény arányo­kat) magyar nyelven folyjon az oktatás, a tanoncok fele úgyis magyar nemze­tiségű. Kéréseire kimerítő feleletet nem kapott. Ugyanilyen kérdésemre azzal vála­szoltak, hogy megvárják az új nemzeti­ségi törvény alkalmazására vonatkozó utasítást. Felesleges várakozás, az eddigi tör­vények is lehetőséget adnak, elég lehe­tőséget, az újak pedig csak megerősítik a kisebbségi jogokat. Azt hiszem, az internacionalizmust a gyakorlatban is jobban kellene érvényesíteni, nemcsak az ígéretekben és a szónoklatokban. Ahogy a városból távoztam, még egyszer lementem a Duna-partra, nem tudom miért, csak sejtem — a csonka híd valahogyan még nyomasztóbban hatott rám, mint eddig. GAGYOR PÉTER Az üzem karton-részlege — az állandóan emelkedő árak miatt legalább két embernek kell dolgoznia a családban — TOMBOLA­HAZASSAG Ecaussines belga faluban már a szá­zad elején olyan többségben voltak a nők, hogy nagy részük pártában maradt. Komoly gondot okozott ez a tanácsnak, mert nem tűrhették, hogy a községet „Vénlá­nyok falujának" ne­vezzék. Mivel agg­legények is akad­tak, ha nem a falu­ban, akkor a kör­nyéken, így 1903ban „házasságtombolát* rendeztek, amelyre meghívták a környák agglegényeit. A tom­bola nem maradt e­­redménytelen, azóta minden évben megrendezik. Az idén szélesebb körű propagandát fej­tettek ki, és az ország minden helységében meghirdették a „házasság­­tombolát", — ebben az újságok is segítségükre voltak. A meghívásnak több száz nőtlen férfi tett eleget, de Ecaussines község tanácsa fel­készülve várta a vendégeket. Megérkezésükkor egy bizottságnál kellett jelentkezniük és egy kérdőívet kitölteni. A tombolán csakis azok a fér­fiak vehettek részt, akik mindenben megfeleltek az előírt követelmények­nek. Az ünnepségen egy bájos fiatal lány üdvözölte a nősülni vágyó férfiakat, majd rezesbanda muzsikájára megkezdődött a párválasztás. Akik úgy érezték, hogy megtalálták egymást, kötelesek voltak a bizott­ság elé járulni, amely hivatalos pontossággal összeegyeztette adataikat, és engedélyt kaptak a Szerelem alagútjának felkeresésére. A Szerelem alagútja egy sikátor, amely helyenként olyan szűk, hogy a párok akarva nem akarva is közel kerülnek egymáshoz. Az idei tombola várakozáson felül jól sikerült. Utána a „Vénlányok falujának" ötszáz lánya tartotta eljegyzését. OPERÁLÓ AUTOMATA Egy élelmes párizsi játékgyáros a szívátültetés szenzációján fel­buzdulva, forgalomba hozta a „Vidám sebész" elnevezésű elekt­romos készüléket. A gyerekek különleges csipesz segítségével „operálhatják meg" a pácienst. Ha valamit rosszul csinálnak, a figura orrán kigyullad egy lámpa ... az operáció végül is sikerül és a beteg is kibírja. VENDÉGSÉGBEN A warwickshi állatkert kedvelt kis csimpánza az igazgató laká­sában látta vendégül a számára úgy látszik szimpatikus kecske­­gidát. Náluk ismeretlen a faj­gyűlölet, pedig csak állatok KORCSOLYÁZÓ PAPAGÁLYOK ШМ Szenzációk A yorkshire-i állat­kert Flamingó park­jának kakadui nem­csak repülni tudnak, hanem mint görkor­csolya-sztárok is nagy sikert aratnak.

Next

/
Thumbnails
Contents