Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-12 / 2. szám
2 0 fNo ROZSNYÓ Gömör asszonyai is összejöttek, hogy a Csehszlovák Nőszövetség járási konferenciáján, Rozsnyón, megbeszéljék falujuk, városuk problémáit és a tennivalókat, azonkívül megválasszák a szlovákiai konferencia küldötteit. Vendégekkel együtt mintegy kétszáz asszony gyűlt egybe december 12-én a JNB üléstermében. Jelen volt a járás vezetősége is. A gyűlés bevezetőjeként a helybeli szlovák és magyar kilencéves alapiskola pionírjai kétnyelvű műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Utána a nőszövetség járási elnöke, Margita Susková megtartotta beszámolóját. Érintette az elmúlt és a jelenlegi időszak bel- és külpolitikai vonatkozású kérdéseit, majd rátért a nők speciális problémáira járási viszonylatban. A felvetett kérdések nagyjából megegyeznek az általános és főleg a déli járások asszonyait érintő problémákkal. A rozsnyói járásban sincs a nők részére munkaalkalom és náluk is komoly gondot okoz a tizenöt évesek elhelyezése. Az egyenjogúság kérdésével kapcsolatban a felszólaló megjegyezte, kevés nő van náluk vezető beosztásban, például egyetlenegy EFSz elnöknő sincs a járásban. Hangsúlyozta a szakképzettség kérdésének fontosságát, s ennek kapcsán megjegyezte, hogy a Földművesasszonyok Szocialista Iskolája sokat segített az asszonyoknak. Értékelte a kimagasló eredményt elért, szövetkezetben dolgozó asszonyok munkáját. A továbbiakban a járási nőbizottság akcióiról emlékezett meg, kulturális estek, kirándulások szervezéséről, tanfolyamok rendezéséről és terveikről, különböző szakkörök létesítésére a nőszövetség akcióprogramja értelmében. A vitafelszólalások során többen felhívták a figyelmet az alkoholizmus elleni harcra A járásban felfelé ívelő tendenciát mutat az egy személyre eső átlagos alkoholfogyasztás. Méltán kifogásolták, hogy kiskorúak az esti órákban a kocsmában tartózkodnak. A szülők és pedagógusok együttműködésének fontosságát hangsúlyozták. A rozsnyói járásban sürgősen megoldásra váró feladat a cigánykérdés is. Felszólalt Zlatica Funková, a Szlovákiai Nőszövetség funkcionáriusa is. Az újjászervezésről beszélt. Az állandó tagsággal működő szervezettől eredményesebb munkát várnak a jövőben. Szlovákiában eddig 150 ezren jelentkeztek a nőszövetségbe. Hangsúlyozta a szervezet önálló voltát. Többen felszólaltak a járás vezetőségéből is, támogatásukat ígérve a nőszövetség munkájához. Az egész gyűlés barátságos légkörben és demokratikus, szellemben zajlott le. A fölszólalók anyanyelvükön mondták el nézetüket és kívánságaikat. Néhinyan a rozsnyói konferencia résztvevői kezűi sajnos, úgy látszik az idő rövidsége miatt a főbeszámoló és □ központ által kiküldött Funková elvtársnő szervezési kérdésekkel kapcsolatos felszólalását nem fordították le magyarra, annak ellenére, hogy Balázs Gizella Krasznahorkáról ezt kifejezetten kérte. Hivatkozott arra, hogy a jelenlevők 50—-60 százaléka magyar, akiknek megvannak a kötelességeik, de ugyanakkor a jogaik is, amit törvényileg is biztosítottak. Mivel kifejezte, hogy szervezetében jobb munkát szeretnének kifejteni, ismételten kérte a vezetőséget, ismertessék a jelentősebb felszólalásokat magyarul is. Erre azonban nem került sor. A tapasztalatok alapján meggyőződésem, hogy nem a szándék hiányzott, hanem nem futotta az időből. Tehát ezt nem a vezetőség rovására írjuk. Azt is meg kell azonban érteni, hogy a magyar asszonyok nagyon csalódottan távoztak. Többen közülük évek hosszú sora óta dolgoznak a nőszervezetben. Jogos volt a gyűlés utáni kifakadásuk: „Mit mondanak majd a falujukban az asszonyoknak, ha nem értették, miről van szó?" Véleményünk szerint ez feltétlenül a nők körében végzett munka rovására megy. E probléma megoldását úgy képzeljük el, hogy a magyar asszonyok — a Csehszlovák Nőszövetség keretében — anyanyelvükön vitathassák meg saját problémáikat és kaphassanak útmutatást további problémáik elintézéséhez. (bér) TEREBES Kabátban, kendőben ültek az asszonyok a járási konferencián. Nem mintha haza akartak volna indulni, csak éppen az új művelődési otthon tetszetősebb külsejű, mint amennyire fűthető, s így az ötórás ülés „légköre fagyos volt". De a külső tényezőtől eltekintve, az ötvenkét szlovák, a harminchat magyar és egy ukrán nemzetiségű részvevő érdeklődéssel hallgatta Agnesa Cátyová, járási titkár beszámolóját. A nőszövetség a legutóbbi években aktív és eredményes tevékenységet fejtett ki a terebesi járásban. A földművesasszonyok téli iskolája szervezésében, a faluszépítési akcióban, a mezőgazdasági üzemek * szociális berendezéseinek létesítésében épp úgy, mint a különféle tanfolyamok szervezésében, valamint az „Élet szépségéért" verseny kibontakoztatásában és különféle iskolázások rendezésében. Ez a járási funkcionáriusok által jól Irányított tevékenység bizakodással tölti el az asszonyokat a jövőre nézve is, amikor már nemcsak kötetlen tagjai lesznek az új nőszövetségnek, s az új szervezet valóban érdekvédelmi és képviseleti szerve lesz a nőknek. A terebesi járás asszonyainak erre nagyobb szükségük van, mint az ország bármely rrwás területén élő nőknek. Hiszen hazánk legmostoháblan kezelt, legkevésbé fejlett területén élnek, ahol a mezőgazdaságon kívül úgyszólván nincs munkalehetőségük a nőknek, s az egy lakosra eső átlagos jövedelem is országos viszonylatban a legalacsonyabb. Ha még hozzátesszük, hogy itt, a Kelet-Szlovákiai Kerületben (a legnagyobb a fertőző megbetegedések száma, itt a legmagasabb a csecsemőhalandóság — és egyben legtöbb az egy családban felnövő gyermekek száma, legkisebb a tizenöt évesek elhelyezkedési lehetősége — még mindig nem mondtunk el mindent. — 1970-ig több mint nyolcezer munkaképes nő hiába vár munkára, még ha épülnek is élelmiszeripari üzemek, ezek a nők foglalkoztatását nem oldják meg. A helyzet évről évre rosszabbodik, mert az iskolából kikerülő tizenöt évesek szaporítják a munkára várók sorát. Valamit tenni kel 11 — mondotta a beszámolóban Cátyová. S az asszonyok várják, hogy tehessenek. De mit? Hogyan? Kisiparos, kézműipari szövetkezeteket kell létesíteni, a szolgáltatásokat, közellátást fejleszteni, fellendíteni a járás zöldségtermelését, ötletben, tervben nincs hiány, csak éppen a helyi funkcionáriusoknak is több megértéssel kell kezelniük a nők foglalkoztatásának, életkörülményeik megjavításának kérdését. S ezt a járás vezetőinek kell megértetni velük. Nem hiányzik a jóakarat, ezt bizonyította részvételük, felszólalásuk a konferencián. Mivel a felsorolt hiányosságok — minimális munkalehetőség — főként a volt kirólyhelmeci és nagykaposi járás asszonyait érintik, helyes, hogy mint eddig is, külön aktívákat hívnak majd össze a magyar nemzetiségű s külön a szlovák nők részére, ahol 4alaposan és részletesen megbeszélhetik a konkrét feladatokat, s elmondhatják véleményüket. Viszont e dicséretes igyekezet mellett törődni kell azzal is, hogy a közös összejövetelekről se távozzanak a magyar nemzetiségű nők keserű szájízzel: mondván, nem értettünk meg mindent, minket nem köszöntöttek magyarul az iskolások. Érthető, hogy az ilyen kedvezőtlen körülmények között dolgozó járási bizottság idejéből nem futja mindenre. Annál többet segíthetne a szekció, amely a specifikus igények kielégítésével törődne és úgy fordítaná le a főbeszámolót is, hogy édes anyanyelvűnk ápolói ne használhassák mondatait elrettentő példaként — és aki olvassa, meg is érthesse (ezt a mostani fordítósról sajnos nem lehet elmondani). De mindent egybevetve: biztosak vagyunk abban, hogy a járás nőszövetsége igyekszik megoldani ö problémákat. H. E.
