Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-12 / 2. szám
A Gyógyszertár-múzeum bejárata, névtábláján a vörös rákkal QYÓpYözeRtáR-múzeum Ez az esztendő jubileumot jelent a gyógyszertárak történetében. Az ezeregyéjszaka mesés hazájában, ahol Aladdin dörzsölgette csodalámpását és repülőszőnyegek nyargaltak a levegőben, 1215 évvel ezelőtt, 754-ben Bagdadban nyitották meg a világ első gyógyszertárát. Azóta a csodalámpa és a repülőszőnyeg éppúgy múzeumba került, mint a régi gyógyszerészek gyógyírjai, balzsamai és receptúrái. A pozsonyi „Vörös Rák“, Közép- Európa egyik legrégibb patikája előtt ezrek és ezrek járnak el naponta. A ház, amelynek földszintjét uralja, a Mihály-kapu közvetlen szomszédságában épült. A gyógyszertárat a 14. században létesítették és a mai Leningrád-utcán működött, ahonnan a 17. század elején helyezték át mai helyére. A gyógyszertár 1954-ig szolgáltatott ki gyógyszereket, és 1960 óta mint gyógyszertári múzeum nyitotta meg ajtaját az érdeklődők előtt. Még ma is sokszor megtörténik, hogy akik 15—20 éve nem voltak városunkban, nagy lendülettel lépnek be a múltból jól ismert ajtón. Megtorpannak a múzeumokra jellemző kínos rend láttán. Az idős patikus helyett a legkülönbözőbb tárgyakkal telt vitrinek fogadják a belépőt, s a termek patinás levegőjében néha úgy tűnik, megállt az idő. Az egykori gyógyszertár öt helyiségében igen értékes gyűjteményt csoportosítottak. Az első teremben az empir stílusban berendezett gyógyszertár pultján, mozdulatlanná vált a kígyódíszítéses patikamérleg. A régi üveglap alatt régi receptek bizonyítják, hogy a polcokon elhelyezett tégelyek nemcsak dísztárgyként szolgáltak valamikor. A bolthajtásos mennyezet renová-Alchimisták műhelye az aranycsinálás idejéből lásakor több festékréteg eltávolítása után értékes freskók kerültek napvilágra. Az egyik Aesculapot, a másik Hygient ábrázolja. Egy 18. századi ismeretlen festőtől származnak. A gyógyszertár mögötti helyiségekben a gyógyászat kezdetét és fejlődését láthatjuk a feudalizmus korában. Levéltári okiratok fényképmásolataf tanúskodnak a szlovákiai gyógyszergyártás születéséről. Ezek közül a legrégibb 1310-ből való, A régi korok embere ugyan nem ismerte fel a betegség okát, csak kellemetlen hatását érezte, de már foglalkozott a bajok gyógyításával. Nem mindennapi látvány az őskor „sebészeti“ műszere egy hegyes kő, amelynek segítségével az őskori varázsló meglékelte a beteg koponyáját, hogy abból kiűzze a „gonosz szellemet“, melyet a betegség előidézőjének tartott. A meglékelt két koponya a délszlovákiai ásatások nyomán került felszínre. A falakon elhelyezett képanyag régi babilóniai, egyiptomi, káldeus papokat ábrázol gyógyítás közben, és régi ékírással készült recepteket. Érdekes kiállítási tárgya a múzeumnak a bagdadi első nyilvános patika modellje 754-ből és a középkori alchimisták aranycsináló műhelyeinek kicsinyített mása, amelyben kémiai úton próbáltak aranyat, ezüstöt és a bölcsesség kövét előállítani. Megemlítésre méltó Paracelsus mellszobra, aki 1493-ban született Svájcban. Sokat utazott, bejárta egész Európát és orvosi tudása fejlesztéséhez új gyógyszerekkel és új gyógymódokkal ismerkedett meg. 1537-ben Pozsony városába is ellátogatott. Fiatalon halt meg 48 éves korában, de elmélete nyomán az alchimisták már nem az aranyat próbálták kémiai úton előállítani, hanem az ennél értékesebb gyógyszereket. A régi gyógyszerészek maguk készítették az orvosságokat, maguk is árulták és népi nyelven, lábon járó gyógyszertáraknak nevezték őket. Balzsamokat, olajokat, kenőcsöket tartalmazó faládikójukat és szimbolikus vándorbotjukat a múzeumban is megtalálhatjuk. Gyógyírjaikért sokszor jó zsíros árat is kértek, addig, amíg a gyógyszerek árát államilag nem szabályozták. Fából készült török mozsártartó a 18. századból A nyilvános gyógyszertárak mellett működtek még egyházi, kolostori és úgynevezett várudvarbeli gyógyszertárak. A gyógyszerek készítési módját eleinte kézzel írott receptkönyvek tartalmazták. Hogy egy pár receptkönyvbe kíváncsiságból bele is lapozgathassak, felkerestem a múzeum vezetőjét, Mária Antaliková patikusnőt. Hat éve gondozza, bővíti, rendezgeti a múzeumban felhalmozott kincseket. Szívesen elbeszélget az egyes darabok beszerzési nehézségeiről. Sok gyógyszerészeti érdekesség van még magánkezekben, melyeket szívesen megvásárolna a gyűjtemény bővítésére. A szobában régi könyvek, több száz kötetű gyógyszerészeti könyvtár. Kérésemre eleget tesz, és belelapozhatok némelyikbe. A jezsuita szerzetesek népi gyógyítási recepteket tartalmazó gyógy-Paracelsus mellszobra (1493—1541) szerkönyve а 18. század közepéből érdekes tanácsokat hagyott az utókor számára: Fontos tudnivalók járványos betegségek idején: Inkább viselt ruhát hordjál, mint újat. Minden reggel kend meg szíved környékét skorpióolajjal. Mielőtt beteghez mész, mosd le arcodat és kezedet ecetes vízzel. Az orvos minél távolabb álljon a betegtől és köztük gyertya égjen. Ha úgy érzed, hogy a beteg leheleté megérintett, izzadj otthon hét napig. Nagyon jó szolgálatot tesz a torma, ha kettévágod és a hónod alá teszed. Még néhány recept Charles de l’Orme doktor, XIII. Lajos háziorvosának gyógyszerkönyvéből: Evés közben rágjál rebarbarát. Óvakodjál a huzattól, a halak is azért élnek sokszor száz évig, mert a vízben nem kapnak huzatot. Az orrvérzést úgy állíthatod el, hogyha piros cérnát kötözöl a kisujjad végére. Ha úgy érzed, hogy gutaütés környékez, tegyél kettévágott galambot a fejedre. Moliére vígjátékaiban sokszor kigúnyolta az akkori idők orvosát, de míg ő orvosi segítség nélkül 51 éves korában meghalt, addig Charles de l’Orme 96 évig élt.. . Ma, a tabletták világában, ezek a gyógyítási módok nevetségesen hangzanak, de vajon honnan is vennénk annyi galambot? Mindamellett a mai modern gyógyszertudomány sokat köszönhet a régi időkből fennmaradt adatoknak, emlékeknek, amelyek a gyógyszerészet alapjául szolgáltak. VARGA MAGDA
