Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-12 / 2. szám
is sikerült összeegyeztetni a jót és a rosszat. Ezért nem csodálható, hogy az indiai tudomány mindenhol lelkes követőkre talált. Tehát lázasan utánoztak mindent, az erkölcsi megújulástól kezdve az üdítő kézállásig, a ritmikus lélegzéstől a meditációig, sőt a potenciát növelő gyakorlatokig. Csakhogy az indus ezt azért csinálja, hogy ezt az erőt is átvigye a lélekre ... Egy ilyen országban nem lehet elnyomni, vagy lebecsülni a nőt sem. Ez bizonyított tény: a nők nagykövetek, ügyvédek, orvosok, képviselők. A hindu nő előtt minden hivatáshoz vezető út nyitva áll. Elegendő megfigyelni, amikor száriba öltözve megy végig valamelyik európai város utcáján. Sugárzik belőle a biztonság és a kiegyensúlyozottság. A nők irigylik eleganciáját és fennkölt járását. A férfiak viszont azt képzelik, hogy a szerélmi titkok őrzője. A szerelem papnője. Mert India a hírek szerint ebből a szempontból is földi paradicsom. Ki nem hallott még a Kamasutráról, a szerelmi művészet legnagyobb tankönyvéről? Vagy a Táj Mahal-ról, a világcsodáról, a szeretett asszony halála miatt érzett bánat bizonyítékáról. És látni kellene az indiai templomokat, ahol az erotikát úgy ábrázolják, mint a kozmikus történésben való örömteljes emberi részvételt. Szégyen nélkül, a legkisebb részlet leplezése nélkül. Ez a mi prűd tizenkilencedik századunk szemével nézve még megvetést érdemlő pornográfia volt, és csak fokozatosan nyilvánították művészetté, sőt az erotika alkotó erejének megnyilvánulásává. A hinduk, korlátlan bölcsességgel, nemegyszer kioktattak bennünket: Meggyőződésük, hogy a földi lét értelmetlen és csak arra törekszenek, hogy egyesülhessenek az istennel, hogy így, megszabadulva az újraszületés átkától, megtalálják a Nirvánában az abszolút boldogságot, de azt is felismerték, hogy éppen a fizikai extázis vezethet ahhoz a bizonyos egyesüléshez csakúgy, mint a meditáció, az aszkézis, a lemondás. Talán helyesen feltételezzük, hogy ez a bölcs nép <£*20 ENGEDElMESKEDNE HAllGATNI Gordian Troeller nyugatnémet publicista és Claude Deffarge francia szociológusnő bolygónk különböző részein vizsgálják a nők életét. Az amerikai és latinamerikai nőkről írt beszámolójukat már közöltük lapunkban, és ez az írás is bizonyította, hogy minden ember tiszta lappal születik. Élete nem csupán attól a környezettől függ, amelybe beleszületett, hanem az átöröklésnek, környezetének és évszázadokban, sőt évezredekben gyökerező társadalmi rendjének történelmi fejlődésétől is. Mi mindnyájan, akarva vagy akaratlanul, a több ezer éves európai szellemi örökség hordozói, az évszázadokon át megkövesedett nézetek, konvenciók és gondolkodásmód örökösei vagyunk. Tagadhatatlan minden ember egyenlősége, valamint, hogy minden embernek, etnikai csoportnak és kultúrának legszentebb joga ez az egyenlőség, de ez nincs ellentétben sokféleségükkel. Ez a helyzet megváltoztatható. A modern kor, különösen a távközlési eszközök fejlődése, a társadalom szociális összetételének változása, a legkorszerűbb termelési módszerek fejlesztése meggyorsítják ezt a folyamatot, és ami azelőtt évezredekig tartott, arra elég lesz néhány nemzedék is. Azonban ez nem érhető el egyszerre, néhány év alatt, a kormányok vagy szociológusok jóakaratával, törvények módosításával. A két szerző ebben a cikkben az indiai nők helyzetét mutatja be, tehát a nők helyzetét egy olyan országban, amelynek történelmi fejlődése, élet- és gondolkodásmódja is annyira eltérő. Szándékosan nem összpontosítják a figyelmet arra, amit már India elért, hanem arra, ami még az országban megoldásra vár. Látásmódjuk tárgyilagos. A felszabadulás óta eltelt tizenöt év alatt az indiai kormányok mindent elkövettek az ország korszerűsítése érdekében. Törvényekkel tiltották el a gyermekházasságot, megszüntették a kasztokat, egyenjogúsították a nőket, és lerakták a szociális törvényhozás alapjait. Az indiai társadalom azonban nem számolhatia fel egyszerre mindazt, ami végtelenül hosszú idő óta fejlődött ki. India világszerte ismert és irigyelt nézetei: az átszellemültség, a felebaráti szeretet, lemondás az erőszakról, tisztelet a legjelentéktelenebb élőlény iránt is, az anyagi javakra törő vágy megvetése, türelmesség, bölcsesség, jóga, ősrégi kultúra, valamint számos nagy filozófus és szent. Úgy vélnénk, hogy ez az egyetlen nép, amelynek a mindennapi életben harmonikusan oldotta meg a férfi és a nő kapcsolatát is, és a szexuális tabut a lehető legkisebb mértékre csökkentette. Legalább is így gondoltuk mi, amikor Bombaybe érkeztünk. Különböző társadalmi rétegekhez tartozó emberek címe állt rendelkezésünkre. Egy mérnöknél kezdtük. — Apóm nincs itthon — mondta egy körülbelül tizenkét éves fiú. Nem beszélhetnénk legalább az édesanyáddal? Nem, ez sajnos nem lehetséges. Csak holnapután jön ki a szobájából. Tisztátalan! Erről majdnem megfeledkeztünk. A nők havonta egyszer tisztátalanok és négy napig mindenkit ki kell kerülniük, nehogy megfertőzzenek másokat. Ezért nem dolgoznak nők a mi szállodánkban sem. Hogyan lehetne megállapítani, hogy nem tisztátalanok-e. Ilyen kockázatra csak kevés hindu vállalkozna. A tiszta és tisztátalan úgy irányítja az emberi érintkezést, mint nálunk a piros és a zöld szín a gépkocsiforgalmat. Emellett szó sincs sárról, bacilusról, piszokról, vagy vérről, csak meghatározzák, hogy ki kinek mit adhat át és mit hogyan kell valakinek cselekednie. A szállodában meglátogatott bennünket egy fiatal tiszt a nőtestvérével és egy fiatal ügyvédnővel. A két nő művelt, szép, bőbeszédű és magabiztos. Körülbelül ilyennek képzeljük el a modern Indiát. Indiában csak az idegenek ihatnak sört. Mivel a pincér vonakodott két pohár sörnél többet felszolgálni, megkínáltuk indiai vendégeinket is, igyanak velünk. Kínos csend támadt, különösen Krisna, a fiatal ügyvédnő nézett úgy ki, mintha hirtelen nyársat nyelt volna. Hogyan is feledkezhettünk meg arról, hogy Indiában nem illik valamit a szájhoz venni, amit más ajka is érintett. — Dehát soha nem csókolóznak? — kérdezte Claude minden kertelés nélkül. — Csak az egészen modernek, akik a Nyugatot majmolják. — Maga modern? — kérdeztem Krisnától. — A foglalkozásom modern. Azonban én sem csókolózom. — Azért, mert az tisztátalan? — Azért is — de az én esetem bonyolultabb. . . Krisna ugyanis kasmíri brahmin, annak a legelőkelőbb kasztnak a tagja, amely mind a szentség, mind az emberi méltóság és társadalmi helyzet
