Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-12 / 2. szám
Az év elején el szoktunk gondolkodni mindarról, amit az elmúlt évben átéltünk. Nem volt ez könnyű év egyikünk számára sem. Nem volt könnyű nekem sem. Gondolatainkban még frissen élnek a tapasztalatok és a benyomások, amelyek arra késztetnek minket, hogy feltegyük a kérdést: A múlt év milyen helyre kerül majd történelmünkben és évkönyveinkben. Nem hiszek a sorsban. A történelmet az emberek formálják, s mindegyikünk legalább bizonyos részt vesz a jövő alakításában. A jövő olyan lesz, amilyennek mi magunk előkészítjük. Igen, mi közösen. Az elmúlt év történelmi gondolata csakis az lehet, amire népünk, kommunista pártunk és az egész Nemzeti Front törekedett. És ez egészséges, áldozatos és haladó igyekezet volt. Azt a célt követte, hogy hazánkban a szocializmus valóban méltó legyen a nevére. így kezdődött a múlt év, és ennek jegyében fejeződött is be, ugyanúgy, mint ahogy az új év a tavalyi január gondolataival kezdődik. Az elmúlt év országunkban a nagy társadalmi kritika éve volt. Néha túlságosan szenvedélyes, néha túlhajtott, de lényegében pozitív volt ez. Kevesen maradhattak közülünk közömbösek a múlt súlyos fogyatékosságaival és hibáival szemben, amelyek meggyengítették a szocializmus építésének eredményeit. Az ország gazdasága sok éven át kedvezőtlenül fejlődött. Felháborodással figyeltük, mily sokszor tönkreteszik a nép szorgalmas munkájának gyümölcseit. Fájó szívvel láttuk, hogy az emberek hogyan vesztik el lendületüket, aktivitásukat és bizalmukat, hogy fokozatosan miképpen élnek vissza a szocializmus nagy művével. Hiszen a szocializmust mi saját akaratunkból választottuk. Benne láttuk mindig jövő vágyaink beteljesülésének és biztonságunknak zálogát. Mindaz, ami egy évvel ezelőtt, januárban és utána történt, nem csupán a vezetésben bekövetkezett változás. A nép elszántságának kifejezője volt, hogy véget vessen mindannak, ami fékezi társadalmunk fejlődését. Polgártársaink elsöprő többsége helyesen értelmezte, hogy hazánk új felvirágzása csakis a szocializmus alapelveinek következetes érvényesítésén alapulhat, demokratizmusának, annak a mélységes emberi lényegének fejlesztésén, amelyet a világtörténelembe hozott. Ebből indult ki a mi őszinte igyekezetünk is, hogy a jogtalanságnak és a törvénytelenségnek soha ne legyen helye többé országunkban. Annak érdekében, hogy teljes mértékben kaput nyissunk a nép minden alkotó erejének hazánk javára, s a világ haladó erőinek és a békének előnyére. Ez volt az alapja a nagy nemzeti aktivitásnak. Múltunk legfényesebb hagyományaihoz, a régi nemzedékek küzdelmeiből örökölt alkotó, forradalmi értékekhez kapcsolódott ez az aktivitás, amely a szocializmus építése művének folytatása volt. Jól tudjuk, hogy minden nagy cél nehezen valósul meg. Népünk nagy törekvése is a megrázkódtatások és a bonyodalmak nehéz útján ment át. Kísérletek történtek arra is, hogy szándékainktól idegen törekvések érdekében visszaéljenek vele. Nem voltunk mentesek a hibáktól és következetlenségektől sem. Sokszor előfordult a könnyelműsködés is, és kevéssé vettük figyelembe a világ fejlődését, és belső eseményeink összefüggéseit. Ezután nehéz, igen nehéz próbát éltünk át. Azonban becsülettel és méltósággal éltük át. Népünk, a felnőttek és a fiatalok, ebben a próbában megértek és kifejlődtek. Köszönet érte mindnyájuknak! Ma jogosan mondhatjuk, hogy január utáni politikánk pozitív szándékai és céljai tartós, szilárd és kötelező értékeket jelentenek. Megnyerte népünk támogatását és bizalmát és a nemzetközi elismerést is. Ez a múlt év nagy eredménye. Kötelezettség is, hogy a tapasztalatokból okulva, ezen az úton haladjunk az új évben is. Mit hoz számunkra ez az esztendő? Ezt a kérdést valamennyien feltesszük, önök is, én is. Higgyék el, örömmel válaszolnám, és örömmel ígérném meg, mi minden valósul meg hamarosan. De nem tehetem ezt felelősségem tudatában. Nem ígérhetek önöknek könnyű utat. Meg kell mondanom, hogy az idei év nem lesz könnyű. Nem lesz mentes a nehézségektől. A mi elszántságunktól és becsületes munkánktól függ azonban, mily gyorsan küzdjük le ezeket. Tőlünk függ, milyen lesz országunk holnapja. És mivel a mai nap a jókívánságok napja, azt kívánjuk, hogy ne csalódjunk önmagunkban. Hazánk jövőjét a szocializmusban látjuk. Számunkra nincs más út. Abból indulunk ki, hogy a mi nemzetközi támaszunk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való egyenjogú együttműködés. Ebben a szellemben akarjuk kölcsönösen előnyös kapcsolatainkat és barátságunkat elmélyíteni. Minden nemzettel békében és barátságban akarunk élni és együttműködni. Ezek között a nemzetközi feltételek között rendíthetetlenül megvalósítjuk azt az alapelvet, hogy országunkban népünk az úr. Kedves Barátaim! A ma kezdődő év államunk életében kétségkívül igen jelentős esztendő lesz LUDVÍK SVOBODA KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÚJÉVI BESZÉDÉBŐL: TŐLÜNK FÜGG, MILYEN LESZ ORSZÁGUNK HOLNAPJA és eredményei sok évre meghatározzák sorsunk alakulását. 1969 elsősorban is államunk föderalizálásának éve lesz. Mindkét nemzeti köztársaságunk életének első éve. Az én, Szlovákiához fűződő kapcsolatom közismert. Amikor ebből az alkalomból jókívánságaimat fejezem ki a testvéri szlovák népnek, saját államisága betetőzéséért folytatott sok éves küzdelme sikeréhez, tiszta szívemből és mélységes meggyőződésemből teszem ezt. Az új rendezésben mindkét köztársaságnak, mindkét nemzetünknek, úgyszintén a nemzetiségi csoportoknak valóban sok sikert kívánok, hogy ebben az új formában mindegyiküknek és mindanynyiunknak jobban menjen, mint azelőtt. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy föderációs rendszerünknek mindjárt kezdettől fogva nagyfokú teljesítő képességet kell tanúsítania. Azért, hogy ne csak több hivatal legyen, hanem, hogy valóban a nemzetek, az egész ország érdekét szolgálja. Tartsuk valamennyien szem előtt az államunkért viselt közös felelősségünket. Ez érvényes mindenkor, ha mindkét nemzet, a csehek és a szlovákok csorbíthatatlan jogainak érvényesítéséről és tiszteletben tartásáról van szó. Az ezzel összefüggő problémákat most és a jövőben is mindenkor igazságosan, nyugodt megfontoltsággal és kölcsönös megértéssel kell megoldanunk. Ügy, mint országunk és népünk életének minden komoly problémáját. Kommunista pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülése kitűzte a további aktív munka irányát, amely a párt akcióprogramjából indul ki. Az elfogadott eljárás számunkra nemcsak a nehéz helyzetből kivezető utat jelenti, hanem azt is meg kell érteni, hogy csakis következetes megvalósításával rakhatjuk le országunk további fejlődésének megbízható alapját. Eltérő nézeteink lehetnek arról, hogy mi volt jó és mi volt rossz. Amire azonban mindannyiunknak a legnagyobb szükségünk van, azok nem о szavak, hanem a tettek. Ma kevesebb jelszóra, nyilatkozatra, frázisra és a céljainkhoz való hűséget bizonygató díszbeszédre, de annál több becsületes munkára van szükségünk. Nem topoghatunk egy helyben, előre kell haladnunk, dolgoznunk kell a köztársaság érdekében. Ennek alapján értékeljenek mindanynyiunkat. Életünk döntő területe a népgazdaság, amely mindennél jobban igényli a konszolidálást. Főként a karácsonyi vásár során saját maguk tapasztalhatták a helyzet súlyosságát. Egyikünknek sem tetszik az, hogy sok árucikk nem kapható, sem az, hogy az utóbbi időben sok árucikk megdrágult. Látjuk azonban, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak köszönhetően valamennyi alapvető élelmiszerből elegendő mennyiség van a piacon. Ezért mindannyiunk köszöneté illeti őket. Hiszem, hogy ebben az évben is, amelyben megemlékezünk az egységes földművesszövetkezetek megalakulásának huszadik évfordulójáról, folytatni fogják ezt a sikeres utat. Nehézségeink okai elsősorban a múlt súlyos hibáiban rejlenek, amelyek következményeit most nehezen viseljük. Nincs olyan varázsvessző, amelynek felemelésével megszületne valamiféle „csehszlovák csoda". A megoldást csakis a becsületes és fegyelmezett fizikai és szellemi munka hozhatja meg. Mint bizonyára tudják, az év első felében megtárgyaljuk a közgazdasági reform és a gazdaságpolitika további előrehaladását. Ennek során sok bonyolult problémát kell megoldanunk. Úgy vélem azonban, hogy ott kellene kezdenünk, ahol az embereknek a legsürgősebb szükségük van a segítségre. A lakásproblémára gondolok, az új lakások építésére, és a régiek megjavítására. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és emberi probléma is. Különösen a szívemen fekszik számos sokgyermekes család nehéz lakásviszonya és a fiatal emberek boldogsága. Hiszen jól tudják, hogy a mostani lakáshiányban milyen nehézségek mutatkoznak a fiatal házasoknál. A népszaporulat csökken, a házasságok zátonyra kerülnek. Végül is nem lehet az embereknek egyre csak reménytelen határidőket ígérgetni. A gazdaságunk egészségének helyreállításáért folyó energikus harcot mindenkinek magánál kell elkezdenie. Harc ez az önmagunkkal és a másokkal szembeni becsületességért. A jó és kiváló minőségű munkának vissza kell adni legnagyobb tiszteletet és elismerést a társadalom részéről. Könyörtelenül el kell ítélni a kényelmességet, nem szabad megtűrni a hanyagságot, a fegyelmezetlenséget és a más munkájának eredményein való élősködést. Mindezek nélkül a legjobban kigondolt és kidolgozott gazdasági reform sem lehet sikeres. Amerre csak nézünk, mindenütt sok munka vár ránk. Nehéz munka, de azt ígéri nekünk, hogy ebből az országból közös munkánkkal valamennyiünk boldog hazáját sikerül majd megteremtenünk. Minden becsületesen végzett munka ehhez járul hozzá. Fogjunk tehát össze a közös alkotás érdekében. Legyen ez az év nemzeteink számára kedvező, legyen a béke, a haladás, a sikeres munka esztendeje. Ebben a szellemben kívánok én is valamennyiüknek minden jót.
