Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-03-09 / 10. szám
BtíALOM „GOBELIN" - jeligére. A kivarrásra alkalmas, bibliai témájú képek nem kaphatók a boltokban. Azt tanácsoljuk, vásároljon gobelin képhez szükséges alapanyagot, s a régi kép vagy reprodukció alapján másolja vagy másoltassa át a képet, s megfelelő színű fonalakkal hímezze ki. „AGGÓDÓ NAGYMAMA" - jeligére. Kevés kivételtől eltekintve, a gyerekek második életévüktől kezdve szoknak hozzá a nappali szobatisztasághoz, tehát szükségletüket előre jelzik. Kisebb visszaesések azonban még ilyenkor is előfordulnak. A szobatisztaságra szoktatásnak három előfeltétele van: 1. a gyermek legyen testileg elég fejlett, biztosan tudjon már ülni, az edényre helyezés ne legyen számára kényelmetlen; értelmi fejlettsége érje el azt a fokot, hogy megértse, mit akarnak tőle; 3. képes legyen érzelmileg elfogadni a felnőtt óhaját. Az anya és a gyermek kapcsolatában gyakran ebben az időszakban kerül először sor változásra, mivel a tisztaságra szoktatás az első komoly mértékű szabadságkorlátozás. A kényszerítő, szigorú eljárás nem hat serkentőleg a gyermekre. Sőt, ha túlzásba viszik, azt érhetik el, hogy a gyermek a vélt sérelmeiért büntetni akarja a felnőtteket, és ezért nem hajlandó a kívánságnak eleget tenni. Esetenként igen sok türelemre van szükség, míg a gyermeket tisztaságra szoktatjuk. A gyakorlat azt bizonyltja, hogy ügyes, rávezető módszerrel mindig több eredményt érhetünk el, mint veréssel. Pótol ja {fciiiff Ipffényt ? -Az egészség megőrzéWMaú összes sugárkezelés közm Щ leghatékonyabban a napfür-' dőzés szolgálja. Az időjárás változásai, valamint a városok lakóinak életkörülményei azonban sokszor lehetetlenné teszik a rendszeres napkúrázást. A múlt század végén indult meg a kutatás a napfény mesterséges előállítására, hogy bárhol, bármikor alkalmazni lehessen ezt a hatásos gyógymódot. 1896-ban Hansen elektromérnök, a később róla elnevezett lámpával elvégezte a mesterséges ultraibolya-kezelést. A lámpát ekkor még egy nagy terem, közepére helyezve, ernyő nélkül, egyszerre több beteg kezelésére használták. A berlini Arons fedezte fel azt, hogy a hiaanygáz elektromos áram hatására az ívfénynél sokkal nagyobb ultraibolyasugár tartalmú fényt bocsát ki magából. Az első ilyen lámpát üvegből állították elő. később azonban a kvarckristály alkalmazására tértek át. így alakult ki a ma is világszerte használatos kvarcfénykezelés. Ma már tudjuk, hogy a kvarclámpa fényének gyógyító hatása az általa kibocsájt.ott sugarak alacsony hullámhosszán alapul, amelyek az emberi bőrben különleges kémiai folyamatot indítanak та a bőr kipirosodík és lebarnul. Ez a hatás az előírt kezelési idő és a lámpatávolság be nem tartása esetén a bőr súlyos égését idézheti elő, ami — ha a test nagyrészét éri — komoly következményekkel járhat. A kezelés fokozatosságát annál is inkább fontos betartani, mert a túlságosan erős kvarckezelés lappangó gyulladás fellángolását idézheti elő, míg helyes adagolás mellett — éppen ellenkezőleg — fokozza a szervezet védekezőképességét, szaporítja a vörös vérsejteket és elősegíti a lábadozók gyógyulását. A bőr kis területére adott kvarcsugár, az ún. ingerkvarc, a bőrizgató kezelések közé tartozik, és főleg makacs isiásznál vált ki eredményt. Tudnunk kell, hogy a kvarclámpa okozta pír nem azonnal, hanem csak néhány órával a kezelés után jelentkezik a bőrön. Súlyos égésekhez vezet tehát az, ha valaki addig fekszik a lámpa alatt, amíg bőre pirulni nem kezd. Az ultraibolya sugarak már néhány perces behatás után is erősen izgatják a szem köszaruhártyáját, ^hártyáján pedig ^Mlmtatlan égési sérünBse-net idézhetnek elő. Aki 'tehát szabad szemmel tartósan belenéz a kvarclámpába, megvakulhat! Fontos tudni, hogy a szem behunyása nem elegendő, mert a szemhéj finom bőre még enyhe kezelés hatására is leéghet. Kvarcszemüveg nélkül tehát sohase kvarcoljunk! A technika ezen a téren sok eredményt ért el, de egyelőre távol vagyunk attól, hogy a kvarc- és egyéb orvosi lámpák fénye a napsugáréval egyenértékű legyen. A mesterséges fényforrások képesek ugyan a napsugár egyes meghatározott hullámhossz-részeinek előállítására, de az egyes lámpák sugárzásának erőssége nemcsak a kimerüléssel arányban csökken, hanem még egy sugárkezelés folyamán sem egyenletes. A napsugár utánzása céljából újabban a kvarclámpák D-vitamintermelő ibolyántúli sugarait melegítő infravörös sugarakkal egészítik ki. Természetesen még így sem lehet a napsugarat teljes mértékben pótolni, de a hősugarak mindenesetre kellemesebbé teszik kúra közben az ember közérzetét. Dr. S. R. Egy bírónő naplójából Beszélgetés Társadalmunkat foglalkoztató, állandóan napirenden levő kérdés a nők alkalmaztatása, anyai hivatásuk és foglalkozásuk összehangolása. Az ezzel összefüggő egész kérdéskomplexum tisztázása, megoldása senki számára sem lehet közömbös. Kérdés, hogyan tudnak a nők e kettős feladatnak az adott körülmények között eleget tenni, egyrészt nevelni a jövő társadalmát kialakító nemzedéket, másrészt a négy fal közül kikívánkozó, munkaeredményeket felmutatni akaró ambícióikat is kielégíteni. Mindezeket figyelembe véve, mérlegelnünk kell, mennyiben káros, és mennyiben hasznos ma a társadalom számára a nő munkavállalása. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor felkerestem dr. Emília Terenovát, a Bratislavai Városi Bíróság egyik bírónőjét, aki családjogi vonatkozású ügyekkel foglalkozik. Bár a hozzá kerülő szülők, fiatalok esete szerencsére nem általánosítható az egész közösségre, talán mégis tanulságos, ha e kisiklott életű egyének scjrsán keresztül vizsgáljuk meg az előbb felvetett kérdéseket, és keressük rá a választ. ■ Dr. Terenovó tizenhárom éve működik bíróként, Ismerkedésünk során kitűnik, hogy nem erre a pályára készült. Iparművész szeretett volna lenni, de a szülei nem egyeztek bele. Egy barátnője tanácsára iratkozott be a jogra. Kérésemre, hogy megbánta-e, nemmel válaszolt. Ma már benne él hivatásában, de otthon teljes kikapcsolódást kíván. Ilyenkor régi kedvtelésének hódol: varr, köt, horgol két gyermekének, tizenhét éves lányának, és nyolcéves fiának. Családanya létére ő is nagyon fárasztónak tartja a két műszpkot. Beszélgetésünk innen indul a kívánt irányba. — Milyen következtetéseket von le a praxisában előforduló esetekből. Nézete szerint hol a hiba, miért szaporodnak íróasztalán az akták? Vagy talán először inkább azt kérdezném, On szerint a nők emancipációja hogy fest a gyakorlatban, és következményeiben? — Egy prágai pszichiáter szavai jutnak az eszembe: Legyenek a nők a férfiakkal egyenlők, ami a jogot, a művelődési lehetőséget illeti, de ne feledkezzünk meg a nők másfajta hivatásáról. — Igazat adok neki. Ha egy nő komoly hivatást érez valamilyen pálya iránt, helyes, ha életcéljául választja. Egyszerűbb eset, ha magányos nőről van szó. De ha több gyerekes családanya csak azért kényszerül munkát vállalni, mert a férje fizetése nem elég a családjának, ez már hiba. Vajon egészséges az, hogy egy három gyermekes anya, öthatszáz koronáért takarítást vállal, és közben a gyermekei magukra hagyatva azt csinálják, amit akarnak? Meggyőződésem, hogy a gyerekeknek nagyon hiányzik az anya. Az az egyszerű asszony, aki otthon becsületesen, jól neveli a gyerekeit, hasznosabb a társadalom számára. Nem kellene a gyermek-pszichiátriai osztályokat, és a gyermekotthonokat bővíteni. Persze kényszerítőén közbeszól a pénzügyi kérdés. De gazdasági szempontból is jobban kifizetődne az államnak, ha nem kellene a bölcsődéket, napköziket fenntartani, és a férjek inkább nagyobb fizetést kapnának. Ha egy nő hivatást érez, akkor vállaljon munkát, de ne gazdasági kényszerből. A gyerekek nevelése szempontjából sokkal előnyösebb lenne, ha az anya négy-öt órát dolgozna, addig, míg a gyerekek iskolában vannak. Akkor nem kerülne sor arra, hogy a napközi bezárása után a fiatalok az utcán csavarogjanak, vagy csoportokba verődve, a hideg elől a pincékbe húzódjanak, és a rossz társak befolyására huliganizmusba keveredjenek. Nagy szükség van a társadalom segítségére. Több esetet tudok mondani a praxisomból az előzőkkel kapcsolatban. Például egy tizenhat éves lányét. A szülei egymást váltottax a műszakban. A lány, egyébként feltűnően szép teremtés, az iskola helyett kávéhazakba járt, ahol férfiismeretségeket kötött, főleg osztrákokkal. Amellett együtt élt egy hatvanéves férfival. A biztonsági szervek kávéházi ellenőrzései során derült ki a lány életmódja. Az anya nagyon csodálkozott, sejtelme sem volt a dologról. A lány gyermekotthonba került. Sok szomorú esetet tudnék említeni a szülők felelőtlenségével kapcsolatban is. Egy anya itthagyta tíz gyermekét és Csehországba ment dolgozni. Mikor megkérdeztem, hogy hagyhatta itt gyermekeit ennivaló és tüzelő nélkül, azt felelte: elegem van, dolgozni akarok menni. Az apa sem törődött a gyerekekkel. Vagy egy másik házaspár esete. A szülők reggeltől estig ittak a kocsmában, mindkettő tüdőbaj miatt invalid:tásban van, otthon a nyolc gyerekkel senki sem törődik, összesen három ágyuk van. A két utolsó gyerek debilis. Vagy milyen felelőtlen az az apa, aki megözvegyült, itthagyta öt gyermekét, és egy húszéves lánnyal külföldre távozott. Elvált szülőknél sok esetben nehéz behajtani a gyermekekre járó tartásdíjat. Soha nem felejtem el, egy apa csak havonta százhúsz koronát fizetett tizenöt éves lánya eltartására, de a második feleségének perzsabundát vásárolt. Sok szülővel meg kellene értetni, hogy nagyobb felelősséggel nevelje gyerekeit, ne csak a saját javát nézze, hanem elsősorban gyermekei érdekét. A társadalomnak pedig fokozottabban kellene gondoskodni a dolgozó anyák tehermentesítéséről, hogy minél többet tudjanak gyermekei nevelésével foglalkozni... A következőkben még néhány konkrét eset részletesebb ismertetésével illusztráljuk a mondottakat. BERTHANÉ S. ILONA
